A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. március 3., szombat

Pirított hagymás vekni

Mint már írtam mostanában aranykorát éli nálunk a kelt tészta sütés. Ennek jegyében készült ez a pirított hagymás vekni. A képen csak az látszik, hogy szép, legalábbis szerény véleményem szerint, de az a valóság, hogy nagyon finom is. A héja ropogós, a belseje pedig szuper könnyű, csöppet édeskés, amit a mézzel pirított hagymának köszönhet. Ettől nem kell megijedni, épp csak az ízesítés kedvéért került bele. Ami még a titok részhez tartozik (habár nem is olyan nagy titok) a krumplipüré, ettől lesz könnyű a megsült tészta. Imádom. Az pedig, hogy jól sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy KedvesM  megkért rá, hogy ma újra süssem meg. Így nem kell anyósoméknak sem bolti kenyeret vacsorázniuk, helyette csemegézhetnek ebből.
A recept alapja Limarától jött, (nem meglepő módon :) http://limarapeksege.blogspot.com/2010/09/fuszeres-piritotthagymas-bagett.html. Egy picit alakítottam rajta, és fele mennyiséget használtam, mert nekünk az is bőven elég.

Hozzávalók
  • 25 dkg BL 80 liszt
  • 2 tk. só
  • 1,5 ek. krumplipüré
  • 2 kk ecet
  • 15 dkg öregtészta
  • 1 tk. cukor
  • 1,6 dl víz
  • 0,5 dkg élesztő
A pirított hagymához:
  • 2 közepes fej hagyma
  • 1-1 ek. friss rozmaring, 
  • 3 dkg vaj
  • 1 tk. méz

    Először a hagymát pirítom le, amihez akkor adom hozzá a rozmaringot, mézet, amikor már elkezdett pirulni. Amíg egy kicsit hűl a hagyma, összeállítom a tésztát. Szépen sorban teszem a hozzávalókat a tálba, majd az okos kis gépem mindezt jól összekeveri. Először lassabb fokozaton  keverem, majd ha nagyjából összeállt a tészta, kiveszek egy darabot a következő adag öregtésztához, majd mehet bele a pirított hagyma. Ezzel már gyorsabb fokozaton dagasztom még pár percig. Majd mehet aludni az ágyba. Ez kifejezetten Csibe baba feladata, aki nagyon ügyesen be tudja takargatni a tésztát :). Elég lehet neki egy rövid órácska is, de akár egész éjszakára is hagyhatjuk. Minél tovább kel a tészta, annál finomabb lesz. Ébredés után, laza kis veknit formázok belőle, ezt nem is kel túl sokat gyúrogatni és a formába teszem, amiben majd sülni fog.  Mivel nem akartam, hogy oldalra túlságosan kikeljen a tészta mellé két papír gurigát tettem, előzőleg folpackkal betekerve, bár a gyümölcskenyér forma is jó ötlet lehet ;). Kb 30 perc kelesztés után a tetejét bevagdostam, majd a tetejére fedőt borítottam. Jénait, hogy felfele legyen helye még nőni. Valamint egy kis vizet spricceltem a jénaiba, mert a gőz is jót tesz a kenyérkének. Előmelegített sütőben 230 fokon kb 30 perc kellett neki. A végén még kapott pár percet fedő nélkül is, hogy szépen piruljon. Rácson hűtöttem ki. 

    Jó étvágyat!


2012. január 23., hétfő

Ébredezve

Nyugalom, nem arról fogok írni, hogy épp most keltem és milyen jó volt úgy ébredni, hogy hasamra süt a nap... Habár megtehetném, ha miután haza jöttem, visszafeküdtem volna és ezt követően írom meg ezt a bejegyzést. De ma annak ellenére nem fogok így tenni, hogy hajnal éjfélig önként és önélményként alkottam, majd miután lefeküdtem, Csibus egy óra elteltével kétszer is tartott nekem tíz perces triádát, hogy miért is lenne jobb megoldás, ha ő aludna a mi ágyunkban, nem pedig a sajátjában....
Az előző mondatban azért már pedzegettem, miről is fogok ma írni, mégpedig arról, hogy újra van egy kis időm, és ezzel a lendülettel beleugrottam a kreativitás világába. Mondhatni önkiteljesítek, ami számomra azt jelenti, hogy új dolgokat sütök, kézműveskedem és van időm blogot írni. Ez utóbbit szeretném kicsit sűrűbben is megtenni, mint az elmúlt egy-két év során, felváltva persze a Csibe bloggal.
Ami a sütést illeti, rákaptam a kelt tésztákra, így a múlt heti zsömlét követte a pénteki perec és a tegnapi rozsos bagett. Bár mindegyik határozottan jól sikerült, kiemelkedik közülük a perec, ami valami isteni lett, és úgy érzem sűrűn meg fogom ismételni. Még én magam sem találtam benne javítani valót!!! A receptek innen származnak: http://limarapeksege.blogspot.com/ ajánlom figyelembe. Ez eddig azért nem is olyan érdekes, ami miatt számomra mégis fontossá vált, azonkívül, hogy mi remek jókat ettünk,  az az, hogy kedvenc Csuti nagyanyám megjegezte, hogy az ő nagypapája, úgyis mint Hacker Vilmos, pék volt, és biztos tőle örököltem az affinitásomat a sütés iránt. Mindamellett, Vilmos lánya, aki egyben a Csuti édesanyja is volt, született Hacker Szidónia, az ausztriai Lackenbachból, édesapja kedvenc és komoly lánya szintén tanult, majd levizsgázott a papa mellett, mint szabad pék inas. Mindezt pedig már Sopronban tették, ahova a papa házasságkötése után költözött. Az országváltás oka a családi nézeteltérés, miszerint miért is vesz el, egy jó módú, pék családból származó fiú, egy olyan lányt, mint Betti nagymama, aki habár gyönyörű volt, mégis egy szegény, 13 gyermkes szegény család sarja. Hiába, ilyen ez a szerelem. Csutihoz visszatérve, ő is anyai ágon örökölhette, hogy isteni sütiket sütött. Mostanában már ritkán süt, ha mégis azt is inkább csak más sütőjében, mert a sajátja inkább csak éget. Persze az is remekül működik, ha irányít, mármint a Csuti, a sütést, így két legyet egy csapásra, mert miközben elkészül a süti, meg is tanulom. Az egész ügyből a lényeg, hogy ennek "ürügyén" újra elővettem a családfa rajzomat, amit nagyon szeretek újra és újra átbogarászni. Szeretném heted íziglen visszakeresni a családtagokat. Azt mondják a különböző sorsok, történetek hét generáción keresztül ismétlődhetnek egy családban. Amit én tudok az négy generáció, így még lesz egy kis munkám a dologgal.
Ahogy fentebb már említettem, a sütés mellett a másik kedvenc a kézműveskedés. Újra nekiláttam hát, így célt adva tanulás után felszabadult időmnek, a karácsonykor befejezetlenül maradt díszeknek ;), mert karácsony lesz jövőre is. Ennek az eredményéről, majd külön postban fogok beszámolni. Most egy képet mutatok a tegnap elkészült nyaklánc fejpánt párosításomról. A kép elég slendrián lett, de ha valakit érdekel, szívesen küldök róla jobban sikerültet is a későbbiekben.  Az alapja két már kinyúlt, megunt pulcsim, akik így nyertek életüknek új értelmet. A rózsaszín pulcsit egyszerűen felkarikáztam, ami annyira nem is volt egyszerű, mert az ollóm, mióta nem csak szabás varrásra használjuk, hanem konyhai segédeszközként, eléggé eléletlenedett. Utána a kék felsőnek is felszabdaltam az egyik úját csíkokra. A kékekből 3x3-at összefontam, ezekkel fogtam össze a nyakláncot és egyszerűen magamra aggattam. A hajpánthoz két kék és egy rózsaszín csíkot összefontam, a végét össze varrtam és még egy kis kék anyaggal beborítottam, csak hogy még profibbnak tűnjön ;) A profizmust amúgy mellőzöm, mert a rózsaszín anyag kicsit foszlós, és bár attól nem tartok, hogy egyszer csak elmúlik a sálam, de azért helyes kis rózsaszín bolyhokat eregetek a környezetembe..... A nagyok ez ellen mit tesznek???