Születésnapi menü

Hétfő szent napján KedvesM betöltötte életének 31-ik évét. Ez alkalomból korábban eljött a munkából, amit igen csak támogattam, de ez utóbbi tette volt az is egyben, ami kicsit felpörgetettségre kárhoztatott, ami pedig nem az erősségem, mármint a gyorsaság. Meglepijének egy része, már itthon várta, két rubik kocka (3*3*3; 4*4*4) megtestesülésében. Másrészről fejben az új kispárnája is meg volt, gyakorlatilag pedig hétfő de. meg is vettem, ügyesen. Eddigi közös pályafutásunk alatt, kapott már tőlem pár kispárnát, bevett szokása ugyanis, hogy laposra alussza őket. Remélem még sok-sok párnicskuval lephetem meg, közös sorsunk útján. Na de a lényeg, ami a majdnem csúszást eredményezte, hogy  kitaláltam, torta nélkül nem szülinap a szülinap. Persze már előbb kellett volna gondolnom rá, ha mondjuk kör alakút akarok, de hála a Vanilin cukinak, ami tőlünk egy köpésre van (legalábbis olimpiai köpésre :) nagyon helyes, téglalap alakú, fekete erdő tortát szerveztem. Na ezt követte az ételkészítés. Egész pontosan úgy kezdődött, hogy reggel neki indultam a nagyvilágnak, és mire oda értem, hogy a vacsihz bevásároljak, már eléggé fájt a lábam, kis tavaszi pipőkémben. Úgyhogy még a piacra bementem, és irány haza. Husi bepácol, és immáron kényelmes balerinában négy keréken száguldás a fent emlegetett tortáért. Viszont saját magamat is meglepve turbó tűzzel kb 1 óra alatt kész is lett a hami, épp mire hazaért a drága.

És a végeredmény:

Baconnal fonott szűzpecsenye, krumplipüré szárzeller és tejszínes cukkini mártás. Valamint a mosolygós KedvesM.

 

Kiegészítés: a drága két napja ül a számítógép előtt és a 3*3*3-as kockát gyötri, egy algoritmus segítségével próbálja helyére rakni a kockákat. Ma már egyszer kijelentette, hogy most pár órára lerakja a kockát, mert hülyét kap rövid úton. Életkép: ül mellettem a kanapén, és természetesen a színeket próbálja egységesíteni.  És nem hagy engem nyugton írni, mert mindig meg kell nézni a leírást…….

29 éves lettem én, ajándék e költemény. Csecse-becse.

Ezzel a kis József Attila után érzettel kívánok magamnak nagyon boldog születésnapot. Fontos dátum ez több szempontból is. Leginkább mindenképpen azért, mert ez az utolsó XX-es évem. És itt nem a szexuális szokásaimra gondolok, és nem is a méreteimre, hanem arra, hogy egy év múlva már a harmadik X taposásába kezdek bele, amire most valóban úgy gondolok, hogy eltaposni való, hiszen az a gondolat, hogy elmúlnak a hamvas húszasok, elég ijesztő. Igazándiból tiszta hülyeség, ezen cidrizni, hiszen sem nem érzem magam öregnek, de még csak nem is nézek ki annyinak, amennyi szám szerint vagyok és mégis. Annak ellenére, hogy a munkahelyemen még mindig előfordul, hogy a tanulókkal együtt engem is diáknak néznek, néha féltékenyen tekintek a csoporttagokra, akik frissen, baba popsi bőrrel zsizsegnek az órákon. Másik személyes sérelmem, hogy már nem én vagyok a legfiatalabb a kollégáim között, hanem az utánam felvett kolléga úr, aki 1 egész évvel fiatalabb nálam. Amikor kicsi voltam, az volt a meggyőződésem, hogy a halálozás a születésnek megfelelően történik, vagyis, aki korábban született, az korábban is fog meghalni. Ezen nagy vitáink voltak, akkori kert szomszédommal, aki nálam két nappal korábban született, és érthetően bosszantotta, amikor ezt a nézetemet kifejtettem neki, megjósolván, hogy nálam tutira két nappal előbb fog távozni. Miért is félünk ennyire az öregedéstől? Mi a gond a szarkalábakkal? Múltkorában teljesen meglepett az edzőm azon kijelentése (24 éves, ereje teljében lévő, sportoló), hogy teljesen maga alá zuhant, amikor észrevette, hogy romlik a látása, mivel eddig  a teste tökéletesen működött... Miért sugározza a média, a közvélemény, a kultúra egy része azt, hogy csak fiatalon, rugalmas bőrrel lehetünk sikeresek? Az egész csak a fogyasztói kultúra terméke? Hiszen a félelem rengetege sok pénzt termel. Bármit megveszünk, bármit megteszünk csak, hogy megőrizzük fiatalos külső burkunkat? Ti meddig mentek el, hogy a látszat fenn maradjon? És mi a helyzet a belsőségekkel? Mit teszünk azért, hogy a lelkünk is friss és energikus maradjon? Én személy szerint hiszek az egész életen á tartó tanulásban, abban, hogy a munkát sosem szabad abbahagyni, ha nem akarunk elbutulni. De miért csak a fiatalság érték? Mi a helyzet a korral járó bölcsességgel, tapasztatsággal, fejlettebb megküzdőképességgel? Mi a helyzet a fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk? Boldogan abban a pillanatban, amiben élünk. 

Van képem kérni...

Mivel jövő héten lesz a születésnapom, úgy gondoltam írok egy listát, minek is örülnék. Amúgy is szeretek listát írni, meg időbeosztást, terveket, aztán más kérdés, hogy mennyire valósulnak meg. No de, lényeg a lényeg, hogy miközben egyre bővítettem ezt a listát, rájöttem, mennyivel egyszerűbb itt, nyilvánosan megjeleníteni, mint minden drága szerettemnek, aki meg akar lepni - itt kell megjegyeznem, hogy imádom a meglepetéseket, szemben KedvesM-el - egyenként sorolni. Az után az is eszembe jutott, hogy kicsit olyan ez, mint a nászajándéklista, habár ilyenünk nem lesz, most mégis úgy éreztem, megosztom veletek, minek is örülnék. És mielőtt a listát elétek tárom, egy rövid kitérőt teszek még a tegezés területére, mert ma elgondolkodtató megjegyzéseket hallottam ez ügyben. Felvettem egy órát, ami a hátrányos helyzetű csoportokat vizsgálja szociológiai szemszögből. Kicsit távolról jön a példa, nem is untatok senkit ezzel, viszont érdekes dolgokra hívta fel az előadó a figyelmünket. Disszidálása után 9 évvel hazatért Magyarországra. Bármikor ismeretlen emberekkel került kapcsolatba, mint az eladó a boltban, vagy a vasút állomáson a pénztáros kisasszony, magázta őket. Ezzel szemben azt tapasztalta, hogy ezek az emberek rendre visszategezték. Eleinte önnön hiúságát legyezgette a helyzet, gondolván igazán fiatalos a külseje. Egy idő után viszont rájött, hogy nem az outfittje (láthatóan ez a szó az új kedvenc kifejezésem), ami oly megnyerő, hanem elmosódnak bizonyos határok. E szerint A szociológiában megkülönböztetjük a közösséget (Gemeinschaft) és a társadalmat  Ggeselschaft):  az előbbi azt a teret jelzi, ahol otthon vagyunk, ahol melegséget kapunk, tehát szeretteink, barátaink környezete,utóbbi viszont a hivatalos szerepek közege, ami érthetően hidegebb. Emlegetett tanár úr mindebből tehát azt a következtetést vonta le, hogy a két terület túlságosan is kezd egybemosódni, a részek egymásba folynak, ez pedig nem biztos, hogy szerencsés. Hasonló tapasztalata volt anyukámnak, amikor bejött az az új módi, hogy bementünk egy boltba, és a fiatal kiscsajok minden további nélkül letegezték. Pedig nem véletlen, hogy a magázás intézménye kialakult. Egyrészről ad bizonyos távolságtartást, másképp lehet megszólítani valakit ebben a módban. Sokkal kevésbé lehet gorombának lenni. És erről jut eszembe, hogy D. Tóth Kriszta is erről írt, a kb. két héttel ezelőtt megjelent Nők Lapja, Lolával az élet című sorozatában. Megemlítette, hogy van olyan kedves munkatársa, akivel hosszú évek óta együtt dolgozik, ennek ellenére nem tegezik egymást, mégis remekül tudnak akár órákat is társalogni. Én is egyetértek ezzel. A főfőnökömmel sohasem tegeztük egymást,és azt hiszem ez jobb is így, ezzel mindig marad közöttünk pár lépés távolság, ami nála még így sem olyan sok :))))

Ezután a kis "tudományos" előadás után jöjjön a várva-várt lista.

 

- parfüm pl. Poem, Oui, 4711, Pleasure

- virágok merített papíros képe, sokféle, ugyanolyan képkeretben. Ők a falunkat fogják díszíteni-

- táska, táska, táska, és öv

- van egy szuper képkeretünk, abba szeretnék tükröt, lassan megőrülök, hogy még mindig nincs egészalakos tükrünk, pedig tuti, hogy egész nap el tudnám billegetni magam előtte, ha lenne  :)

- szeretnék egy képkeretet a pipacsos képhez, amit anyu egyik barátnője festett nekünk. Igazándiból az a tervem, hogy ezt a képet és a képkeretes tükröt egymással szemben fogjuk majd feltenni a falra, és így izgalmas játékkal bővül kis lakásunk. Valamint a fény is, lehet megsokszorozódik ezáltal.

- végül pedig megszállt az ihlet, és így rájöttem, hogy szeretnék egy Me-s láncot, mint Carrienek volt a SATC-ba. És most jön a legjobb, rátaláltam a következő web oldalra: http://carrienyaklanc.fanklub.hu/index.html