Mielőtt még a házasság rögös útjára léptünk volna az én egyetlen drágámmal, mindenki a következőt kérdezte tőlünk, de főleg tőlem, mert tudják, hogy KedvesM harapósabb erre, : -És mikor lesz az esküvő? Amióta ez megtörtént, azt kérdezik : - Gratulálunk, és mikor jön a gyerek? A következő mi lesz, ha már megszületett? Talán: - Na és mikor jön a második? Ilyesmiket miért nem kérdeznek, mint pl. : – Bizony, gyereket vállalni igen drága dolog, nem vehetném én nektek a baba bútort? vagy – Na hogy bírjátok a bezártságot? Mi lenne, ha este átmennék, én vigyáznék a kicsire, ti pedig elmehettek kettesben valamerre.
Azt hiszem érthető, mire akarok kilyukadni. A kedves környezet, habár valahol mélyen biztos tudja, mert nyílván ők is megkapták ezeket a kérdéseket, nem tanul a saját érzéseiből. Rendre fölteszik azokat a kérdéseket, amelyek még meg nem történtének ezer-millió oka lehet. Azon is lehet, megsértődik a hipotetikus kérdező, ha a gyerekre irányuló kérdésre esetleg, a szerencsétlen „wanna be mother” a képébe vágja, hogy fizetheti a lombik bébi programját akarja, mert esetleg nem véletlen, ha még nem született meg a várva várt trónörökös. Abba még véletlenül sem gondol bele senki, hogy mi van, ha bármilyen egészségügyi akadály áll a várakozás mögött. Ez senkire sincs ráírva, mégis a szíve vérezhet annak a nőnek, akinek ilyesmit rendre el kell viselnie.
Természetes, hogy a barátok beszélgetnek egymással ezekről a témákról, de amikor boldog, boldogtalan ezt kérdezi, óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, miért mászik bele mindenki a magánéletünkbe, természetesen csupa jóindulatból. Miért nem azzal támogatják a jövőnket, hogy tiszteletben tartják a magánszféránkat.
