Ironman párban Zsuzsival (Extrememan 2014)
Mivel egyéniben kedvezményesen tudtam nevezni az őszi Balatonman Kenesére, de Nagyatádot semmiképp nem szerettem volna kihagyni, hisz az elmúlt 5 évben mindig rajthoz álltam valamilyen formában. Szóval mivel hazajáró lélek vagyok és barátaim ismerőseim nagy számban indultak, addig beszélgettünk Zsuzsival míg felvetődött az ötlete egy páros teljesítésnek. Ez valljuk be igen bátor vállalás részéről, mert eddig sprinttávon kívül nem állt rajthoz semmilyen triatlonversenyen.
A szerelem meghüjit!!!!!
Némi brainstorming után így kelt életre a Kukori és Kotkoda csapat...
Bevallom aljas módon megfordult a fejemben, hogy azért ilyen nagy a szája és mer nevezni, mert azt gondolja ha elfárad akkor semmi gond, mivel én már csináltam egyénit majd bevergődöm valahogy hiába nem erre számítottam.
Bevallom, én előre megmondtam, hogy nem lesz ilyen, mert az volt a fejemben, hogy részletekben már mindegyik számot meghágtam, akkor itt se lehet gond. Majd szépen, nyugodtan, de biztosan.
Vissza kell szívnom és leborulni nagysága előtt, mert becsülettel megfeleztük és még voltak olyan szakaszok is ahol jobban teljesített nálam... Na ne szaladjunk ennyire előre. Csütörtöktől közös szokott szállásunkon laktunk Ati+MAriettával Deka+Zsófi és Dóri+Ágival és még anyám is lejött pénteken, hogy segítsen nekünk, így minden feltétel adott volt a jó teljesítéshez. Remek hangulatban telt az idő de azért a háttérben nőtt a feszültség, hisz mégsem egy ifitávról van szó.
Elrajtolt Gyékényesen az egyéniek mezőnye, kicsit furcsa volt hogy nem vagyok köztük, sírt az egész falu szépen fürdött a mezőny az első bója felé. Nekünk 1 óra 20 percet kellett várni a rajtra emiatt a szintidőink szűkösebbre lettek véve, de azt írták segond mert ha nem ér be a váltótárs emiatt akkor tartalék chippel elindítják azt aki váltaná és folytatódhat a száguldás. Az első kört ésszerű döntéssel én úsztam, mert Zsuzsi sosem úszott/rajtolt ekkora tömegben és nem úszott még 1,9 kmt nyílt vízben egyfolytában. Első kört leúsztam, nem ment különösebben jól, de az idei úszómennyiségemet meg a múltamat figyelembe véve nem is számítottam valami nagy időre.
Borzolta a kedélyeimet, hogy miután nagy magabiztosan berohantam a vízbe, két kartempó után páánik szerűen elkezdtem kapkodni a levegőt. Pánik szerűen néztem körbe, hogy na most aztán mi lesz, megfulladok/visszaúszom, és megmondom a pasimnak,hogy menjen úszni, most azonnal, mindezt hisztérikus hangon/ vagy most azonnal feladom a versenyt, semmi sem érdekel alapon. Végül előkerült valahonnan a mélyből a józan eszem, mert pár perc fuldoklás, szívroham közeli pulzus és mellúszásban megtett kartempó után elkezdtem úszni. Innentől kezdve nyugodtan elporoszkáltam a vízben. Mivel még nem ismerem eléggé vizes teljesítőképességem határait, nem siettem, a cél az volt, hogy fixen leússzam. További furcsa érdekessége, de tulajdonképpen pozitívuma is volt a helyzetemnek, mivel én voltam az utolsó még tóban lévő versenyző, folyamatosan két felvezető hajó is ment mellettem. Így ha véletlen eltértem a bóják kijelölte útiránytól, egyből mutogattak, hogy merre-tovább-hányóra.
Borzolta a kedélyeket, hogy mikor az úszóköröm végén átadtam a chipet Zsuzsinak ő elhagyta (szerencsére még a part közelében) és PéterAttiék szóltak, hogy hoppá itt a chip na mi lesz?!!
Az én kedélyeimet is eléggé felborzolta, amikor kb 500 m után észrevettem, hogy ez aztán mindenhol van, csak az én bokámon nem, de onnan fixen eltűnt!!! De ennyi úszás után, már nem merült fel az opció, hogy visszamenjek érte, tudtam, hogy van tartalék chip, majd csak beledumáljuk az okosat a szervezők fejébe!!!!
Míg Zsuzsi úszott megbeszéltem a chipesekkel hogy ott a parton megvárom és ahogy kiér az úszásról lecsippantom a szőnyegnél és mehetek bringázni. Az volt a tervünk hogy a váltóknak kiírt 2óra10 perces szintidőben benne legyünk ez sikerült is 1óra57.
Keró eleinte nagyon jól ment...27-28 km/h átlag körülit mentem 50 kmig...kicsit demotiváló volt,
az én hősies pasim végig bevállalta, hogy ő megcsinálja a demotiváló szakaszokat!!!
hogy utolsóként indultam el, sokáig kísért a zárómotoros. Kb 22 kilinél fogtam be az első váltót akit sikerült megelőznöm és így már nem nyomasztott a zárómotor meg az, ha meg kell állnom technikai szünetre addig ott áll mellettem a motoros... A második frissítőnél 50 kilinél elfogyott a kaja pedig azért még utánam is jöttek páran (lenyomtam kb 5 váltóst meg egy egyénit), összvissz fél banánt tudtak hozzámvágni, ami tekintve hogy kezdtem nagyon éhes lenni és semmi nem volt nálam már,
nem megmondtam, hogy vigyél magaddal enni? hát nem megmondtam??? na de majd Kenesén, nem lesz ott lazázás!!!!
nem sok jóval kecsegtetett a Nagyatádig hátralévő huszonegykét (szinte végig sunyi emelkedős szeles) kilométerre....itt visszaesett az átlagom elég rendesen már csak a Nagyatád feliratú táblát vártam. Végre leváltott Zsuzsi...meleg lett eléggé a sisak nem volt kellemes viselet, nagyon nem. Zsuzsi ment két db 35 kmes kört én meg elmentem sajtostejfölöstésztáért a strandbüfébe, éljenek a versenyközbeni ismeretlen kaják! Zsuzsi egész jól tartotta a megbeszélt 23 körüli átlagot a trekkingbicajával, egy zokszó nélkül letekerte a 70 kmt!
Zsuzsi egy kör után már elátkozta a felüljárót, eldöntötte, hogy ha egyszer komolyan veszi a versenyzését, akkor befejezi a bohóckodást a trekkinggel, és egy országúti nyergébe pattan, és megtanulja még az spd-t is. Zsuzsi a második körben, már szinte inkább állva tekert, úgy fájt a hátsója, és közben felhangon emlegette, Zaki előző napi jelmondatát, miszerint, "Ha könnyű lenne, nem csinálnám". Amikor pedig semelyik előbb említett dolgot nem tette, akkor fennhangon szavalta Arany János Walesi bárdok-ját.
A nagy várakozásban anyámmal és Ágival meg Bosznay Diáékkal elvoltam, de valahogy nem vártam, hogy újra kerón legyek a maradék 35 kmre. Kiszámoltuk, hogy nem fogok visszaérni az egyénieknek kitűzött délután 18 órás futásmegkezdési szintidőre, de pont a hozzájuk képest időben messze kitolt rajtunk miatt azt írta a versenykiírás, hogy ha nem ér be a kerékpáros időre akkor a futót elindítják a tartalékchippel. Segond Zsuzsi elkezdett futni annak rendje s módja szerint,
miután 5 percen keresztül rohangált fel s alá, mint a mérgezett egér, hogy megtudja, mégis lesz e most indítás, és ha igen, mikor és honnan??? még szegény Ivánt is jól megkavarta, aki szerintem azon kívül, hogy "vigyázz kérlek a cuccomra" semmit nem értett a mondandómból. Később azért, már futás közben, amikor látott, megérdeklődte, hogy minden oké-e és megtaláltam e, amit kerestem :)
én meg félóra csúszással beértem a bringáról kicsit megfáradva, kiszáradva. Ekkorra már Zsuzsi lefutott majdnem 1 kört így mire leadtam a kerót chipet mindent és kimentem a futópálya mellé, hogy megkeressem pont lekéstem a váltást, pedig még Iván mondta is hogy itt ment el az előbb, de hiába rohantam utána addigra már odébb volt és eltűnt a tömegben.
Feladatát komolyan véve, vágtázott körbe-körbe :D
Így a 8 körből a 3-adik volt az enyém és be kell vallanom nem voltam a topon, Zsuzsinak sokkal jobban ment a futás mint nekem, lüktetett a fejem és nem akartak menni a lábaim pedig én igen...Mivel Zsuzsinak ilyen jól ment a 4-5. kört ő futotta nagyon jó tempóban és akkor már felmerült az ötlet ha én bringáztam többet akkor ő meg fut egy körrel többet így tényleg egyenlő arányú a táv elosztása amennyire ezen a kissé asszimetrikus pályán lehetséges. Leváltottam hogy fussak 10 kilométert a 6-7. kört és ezzel már csak a befutókör maradjon, állapotom kevéssé javult bár legalább forróság már nem volt. Úgy futottam be, hogy itt a vége és Zsuzsi tolja az utolsót de láthatóan neki sem volt kedve viszont én úgy osztottam be fejben, hogy idáig jövök és innen egy tapodtat sem! Kissé hasfájósan, de Zsuzsi indult el az utolsó körre, én meg beálltam kb a céltól 300 méterre KálmánAtival dumálni, hogy ha jön Zsuzsi akkor együtt befutunk és jó lesz nekünk.
Jó is volt:)
14:10 percél léptük át a célkaput (+30 perc a tartalékchipes móka miatt) ahol Pantocsik Feri barátom várt minket és mindenkit, elengedhetetlen fényképezőjével a kezében. Ezt a képet ő csinálta a célba érkezés után közvetlenül:
"jó is volt" értsd: na ne üldögélj már, gyere onnan, belehallatszol a felvételbe, menjünk már enni. nade könyörgöm!!! most futottam életem leghosszabbját, elfáradtam, pihenek, menj, egyél, majd mászom utánad!!! És amúgyis, kérek engedélyt dugámba dőlni és kipurcanni!!
