Spenótos pite a bridge klubbnak

Történt egykoron, hogy elkövettem egy spenótos pitét. Amolyan sósat, nagyon spenótosat. Megkóstolta anyukám is. Lendületből reprodukálnom kellett, mert elvarázsolódott, mondhatni rajongóvá vált. Aztán jó ideig, értsd, kb egy éve nem is sütöttem ilyet, mert sütöttem más milyet. Mert imádom a pitéket, főleg a sósakat... meg az édeseket is. Közben anyukám nagy bridger lett. Na persze, ezt is kinek köszönheti???? Szóval lassan itt az ideje, hogy engem is megtanítson rá. Na de lényeg, hogy helyes kis társasággal játszanak minden héten, és ilyenkor mindig akad valami finom falat, amit a játékosok hoznak. Egy kis madárlátta süti, apró kóstoló az ebédből, meg hasonlók. Na most az én anyukám egy klasszikus konyhai zseni, de a sütést nem kedveli. Éppen ezért eldicsekedett, hogy bezzeg az ő pici lánya milyet tud. A feladat tehát kiadatott. Elkészült a spenótos pite, reloaded. Miután elkészült már nem voltam annyira lelkes, ugyanis isteni lett. Magamnak megtartottam egy szeletet, de igazság szerint, inkább ezt vittem volna a lányoknak. Még Csibus is eszegette, ami nagy szó, mivel igen finnyás egy ízlése van, kivéve a bölcsiben, mert ott a "Jóevő Gyerekként" emlegetik... Igen, tudom, sok a duma. Jöjjön a recept :)

A tészta: (a recept innen: egy falat Franciaország - TV Paprika receptkönyv)
200 g finom liszt
csipet só
150 g sótlan vaj, hűtve, fekockázva
1 tojás
A hozzávalókat sorrendben összegyúrjuk. Lényeg, hogy minél gyorsabban, ne melegedjen fel túlságosan a kezünktől a tészta. Golyót formázunk belőle, fóliába tekerjük (tipp: ezt érdemes előre oda készíteni, mert ragacsos kézzel macerás a fólia tépkedés) és minimum fél órára hűtőbe tesszük. Ezután kinyújtjuk és a pite formába simítjuk, de ha nincs kedvünk ezzel pepecselni, akkor vékony szeleteket vágunk a tésztából és amúgy rusztikusan belenyomkodjuk a tálba. Majd vakra sütjük, vagyis megszurkáljuk a tésztát villával, lefedjük egy darab sütőpapírral, azt pedig lesúlyozzuk (tipp) pl száraz babbal, v. lencsével. Nekem erre már egy bejáratott befőttesüvegnyi bab-lencse keverékem van, amit mindig újra tudok hasznosítani. Kb 10-15 percig 180 fokon sütjük.

A töltelék: 
Egy adag mirelit spenótot felolvasztunk (tipp: nekem a legjobban a lidlis, apró darabos jött be), néhány gerezd fokhagymát (ízlés függő) belenyomunk. 2 tojást felverünk, és tejszínnel elkeverünk, ezt a spenóthoz öntjük. Nem maradhat ki a reszelt szerecsendió sem.

A tésztára öntjük a tölteléket, megszórjuk reszelt sajttal, nekem ementáli volt itthon. 200 fokon rövid fél óra alatt készre sütjük.

A lányok nagyon örültek a vacsinak. Anyu félre akart tenni apunak egy szeletet kóstolóba. Apu sosem kóstolta meg ezt a pitét.

Lecsó party Anisz tiszteletére, avagy Kistücsök a házban

Kedves, és talán mondhatom egyik leglököttebb futótársunk úgy döntött szűk neki a hazai futópálya, így egészen Londonig szaladt, hogy kitágítsa a látókörét. Ennek örömére, mármint az utazáséra, és a közösségi megemlékezés céljából lecsóba folytottuk könnyeinket. Utóbbit nem is annyira bánatunkban tettük, mint inkább a röhögés okán, amit az okoz, hogy Anisz mesél és mesél, és mesél.
A lecsó mellé a legjobb, amit (t)ehetünk a tojás és kovászos uborka mellett a kenyér. Minekutána pedig nem is olyan régen egy különleges kenyér recepthez jutottam, így kigyúlt a fény az éjszakában, lásd a fejemben, és sebtiben meg is sütöttem e jeles alkalomra.
Pár szóban még a receptről. Néhány hete a balatonszemesi Kistücsök étteremben ebédeltünk. Minden nagyon szép volt, minden nagyon jó és finom, de a "welcome falatka" mellé kapott tökmagos kenyér számomra mindent vitt. Csodálattal kevert érzéseimet megosztottam a pincérünkkel is, valamint felvetettem neki, nem kérdezné e meg a kedves, mélyen becsült séf urat, nem e adná meg nekem, tiszta véletlenségből eme isteni kenyér receptjét. Nem is gondoltam komolyan, mert a konyha titkokat nem szokás elárulni a nagyvilágban, mégis mire kettőt pislogtam, térült fordult a mi kedves kis pincellérünk és egy fecnivel tért vissza, amin a lentebb következő csoda receptet olvashattam. Az eredeti 3 kiló lisztből készült, én ezt 1 kilóra csökkentettem és mondhatom isteni lett. Más is ezt mondta. Aki kóstolta.

Tökmagos kenyér

70 dkg BL80-as liszt
30 dkg rozsliszt
65 g puha vaj
3 ml tökmag olaj (isteni anyag)
1-2 ek só
1 kk cukor
4 dl víz
1 dl tej
1 kocka élesztő
15 dkg tökmag

Az összes hozzávalót a dagasztó gép kb negyedóra alatt jól összegyúrja, erős kezű háziasszonyok maguk is nekivághatnak ennek a műveletnek. A tésztát minimum egy órát pihentetjük, de tapasztalataim szerint minél tovább annál jobb. Ezután átgyúrjuk a tésztát, formára illesztjük, én most egy nagyobb és két kisebb cipót formáztam. A tetejét bevagdostam, és még fél órát pihentettem. A sütőt előmelegítettem max hőfokon, utána kicsit lejjebb vettem 180-200 fok környékére, és kb fél óra alatt készre sütöttem. Jó étvágyat hozzá!

Anisz sok sikert Londonban!!!!

Félezer km Magyarországon...

Igyekszem bemelegíteni az ujjaimat, az agytekervényeimet, régen írtam már ide. De a bemelegítés legalább egy jó párhuzam, hiszen nem meglepő módon a futásról lesz szó, az pedig minden esetben bemelegítéssel kezdődik és zárul le. Ez teszi keretessé a mozgást, mint az írást a bevezetés és a befejezés. A bemelegítésről még annyit,h. futás előtt, ha lusta az ember, úgy általánosságban, nem én (!!!) akkor a laza kocogásra is ráfoghatja, meg az egész napos mászkálásra. Ezért is jobb délután/este futni (nekem legalábbis). Másrészt, a versenyeken, amikor egy őrült aerobic tanár elkezd bemelegíteni, felpörgetni, akkor mindig azon izgulok, hogy már előre lefáraszt, ezek után hogy fogom bírni a futást utána??? Itt szeretném még megemlíteni, hogy NEM ÉR direkt, mindig hátulról fotózni azt, aki éppen nyújt!!!
A sok mellébeszélést átugorva, ahogy már a címben is jeleztem, múlt héten átléptem, mit átléptem, átfutottam az idei félezredik megtett kilométerembe, egész pontosan 516-nál tartok, ami a magam nemében igazán szép teljesítmény. Úgy gondolom alig több mint egy év futó "karrier" alatt rengeteg minden történt velem, és rengeteg jó élményt kaptam ez idő során. Egyrészt újra elégedett vagyok a testemmel, sőt néha úgy vagyok vele, az eddigi talán legjobb formámat hozom. Másrészt segít átevezni a nehézségeken, mert habár sok minden történik velem mostanában, ami nem esik jól, amit nem terveztem az életpályámba, a futás legalább egy magasan pozitív élmény, ahol sikeresnek érezhetem magam.Itt határozottan túl szárnyalom a korábbi képességeimet. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy a futás révén kaptam néhány fontos embert, akik mellém álltak, és tartják velem az iramot, ha kell lassabban, ha kell gyorsabban, a futó pályán és azon kívül is.

Az sem nagyzolás lassan, hogy nem csak Budapestet emlegetem, hanem rögtön az egész országot, hiszen egyre több helyen jártam már, ahol mindenképpen ki kellet próbálnom, hogy esik a lábamnak az aszfalt. Így sikerült bemutatnom a cipőmnek, Debrecent, Keszthelyt, Balatonföldvárt, Dunakeszit, Veresegyházát, nemsokára pedig következik Tata és Szigetmonostor is. Hamarosan pedig külföldre is magammal viszem a legfontosabb alapfelszerelést, aminek már egy ideje bérelt helye van a bőröndömben, és akkor reszkess Olasz riviéra. Csak azt sajnálom, hogy tavaly, amikor Svédországban, és Madeirán jártam, ellinkeskedtem még a dolgot ;)
Azt már csak csöndben jegyzem meg, ha nem lenne körülöttem a futócsapat, akkor biztos nem neveztem volna be életem jelenleg legnagyobb megmérettetésére, már ami a sportot illeti, a szeptemberi félmaratonra. Addig egész pontosan 40 nap, 6 óra, 51 perc van hátra és nekem fogalmam sincs róla, hogy fogok annyit futni...De ez mindegy is, ahogy az is, hogy eddig még csak kb egy 3/4 fm-et futottam, mert tudom, hogy akarom, és ha sétálva is de végig megyek rajta. Mert mint tudjuk fejben dől el :)

Férfi agy - női agy

A kettő között állítólag vannak különbségek... Van, aki már hallott olyan kutatásokról, ami hitelt érdemlően bizonyítja a dolgot. Néhányak úgy is gondolják, hogy ezt minden naiv tudós, lásd a "mindennapi ember", tudja, és ez nem is kérdés. Én nem is olyan régen egy férfi és nő között elhangzott dialógus során tapasztaltam meg.
A helyszín a bőrgyógyászat. Szereplők: a főorvosnő (kb 45 lehetett), egy megfigyelő orvos ( férfi, szinén 40-es), én (nő, egyre több...). A helyzet szerint dokinéni épp ellátni készül az ujjamat, az eljárás szerint cseppfolyós nitrogénnel fagyasztja az ujjamon  szemölcsöt, úgy könnyebb lesz majd kiszedni... na de nem is a szaftos részleteken van most a hangsúly, tehát a párbeszéd:
- Csináltál már ilyet? - dokinéni
- Még nem. -doki
- Előtte érdemes kipróbálni, milyen érzés, csak, hogy tudd. Nem túl kellemes. - dn.
- Á, nem köszi. - d.
- Én kipróbáltam, csak, hogy tudjam, mit éreznek a betegek. - dn.
- Önnek milyen érzés? - hozzám fordulva - Tényleg kellemetlen? - d.

No comment.

Megfutott Mumus

Eredeti megjelenés itt: 

http://dkteam.blog.hu/2012/03/01/megfutott_mumus_yt_beszamolo

Yours Truly beszámoló

Karácsonyi ajándékként magamtól magamnak beneveztem a Vivcitta 12 km-es távjára, hasonló motivációból, mint amiből anno a drágábbik futócipőmet megvettem. Nevezett az első darabom fajtájából, és a különleges esemény idején nulla, azaz nulla km-t futottam önszántamból. De az elhatározás adott volt, ár-érték arányban, valamint az időhasznosítás szempontjából is a futás tűnt a leghatékonyabb sportnak, ami akkoriban szóba jöhetett. Ha már cipőt vettem, nem ötezer forintért, akkor rosszul éreztem volna magam, hogy nem használom ki, így elindultam. Meglepő módon egész jól ment a dolog, nyáron már elmentem az első jótékony 5 km-es futásomra (eredmény: futottak még kategória ;). Visszatérve a kezdő gondolathoz, hasonló Mumusként telepedett a vállamra a 12km, hiszen akkor még a 7-10km volt a maximumom. Persze, minden közös futáson bátorítottak, hogy ha ennyi már sikerült, akkor a maradék 2-4 km-rel sem lesz gond, és el is hittem nekik, de Mumus azért csak gyúrta-gyúrta a lelkem serényen. Persze nem véletlenül hívtam Őt segítségül, a kihívás nagyobb teljesítményre serkent, bla-bla-bla, de igaz. Elvben több edzéstervet is kidolgoztam magamban, heti tervrajzot készítettem, napokat osztottam szoroztam, majd minden maradt a régiben, futottam, amikor tudtam, amennyit tudtam. Közben kitűztem célul a gyorsulást, ami legalább kéthetente eszembe is jut, ilyenkor futok 6*30 mp sebeset lobbal és roppant büszke vagyok magamra. Utána pedig rendre megnyugtatom azzal, hogy majd csak sikerülni fog valahogy, ha más nem otthon maradok. Szerencsére a hozzám hasonló lányok kitalálták, hogy fussuk le a távot, mert ők sem biztosak eléggé magukban. Ez egy kicsit megnyugtatott, mert bár a Mumusom ezzel megduplázódott őszintén reméltem, hogy a lányok csak nem fognak majd elhagyni, hogy dugámba dőljek. És feladatom is van, kakaóscsigát ígértem a befutóknak. A jó ügy érdekében ott kell lenni.

Aztán jött az YT a Hajógyári Szigeten. A már magasztalt hölgyek bejelentették, hogy hasonló sebességet terveznek, mint én, így le is csaptam a társaságukra; rögtön, ahogy patak parti társaságommal megérkeztem a bemelegítés végére. A megpakolt asztalra betáraztam a banán és szőlőcukor muníció következő adagját. Utána eljátszottam, hogy bemelegítek, majd lázasan keresni kezdtem a DK lányokat. A közös indulást követő körbe forgolódásom végül sikerrel járt, mindenki megkerült és még a DK fotóról sem maradtam le, majd immár együtt indultunk. Terveim között szerepelt 2-3 kör laza kocogás. A lazaság maradt, viszont különleges futótársat is kaptam magam mellé - utólag egyszerűen csak A Mesternek becéztük -, és harmadik kör felénél már azon filozofáltam, hogy talán még egy negyedik is beleférhetne az életembe. A Mester egy : „Ezt természetesnek vettem.” kijelentéssel nyugtázta, és átlendített az egyes számú holtpontomon. Közben folyamatos visszajelzést adott róla, hogy éppen hány km-nél, milyen sebességgel tartunk, beszámolt a pulzusáról, és még arra is volt ideje, hogy az edzéstervét leellenőrizze, minden a legnagyobb rendben halad. Nagyon jó érzés volt megfutni a tervezettet. 

A pszichológus különítmény :)

A negyedik körben megbeszéltük, hogy itt már nem adhatom fel, innen csak egy ugrás a 12 km, úgyhogy hajrá, ezt már megcsináljuk. Ezek után félelmet nem ismerve léptem be az ötödik körömbe, amikor újabb holtpontot éltem át. Ezt viszont elütöttem annyival, hogy most már Mumus úgyis huss, így akár mélypontom is lehet, végigfutom, ha leszakad az ég akkor is.  Végül 14,07-el zártam a napot. Ismét ellazáztam a nyújtást, ami a látszattal ellentétben nem jellemző rám, majd mindenkinek megköszönve a közösséget haza indultunk. Séta közben különlegesen ruganyosnak éreztem a lépteimet, és miközben zenét hallgattam még titkon tánclépéseket is tettem. 

Pirított hagymás vekni

Mint már írtam mostanában aranykorát éli nálunk a kelt tészta sütés. Ennek jegyében készült ez a pirított hagymás vekni. A képen csak az látszik, hogy szép, legalábbis szerény véleményem szerint, de az a valóság, hogy nagyon finom is. A héja ropogós, a belseje pedig szuper könnyű, csöppet édeskés, amit a mézzel pirított hagymának köszönhet. Ettől nem kell megijedni, épp csak az ízesítés kedvéért került bele. Ami még a titok részhez tartozik (habár nem is olyan nagy titok) a krumplipüré, ettől lesz könnyű a megsült tészta. Imádom. Az pedig, hogy jól sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy KedvesM  megkért rá, hogy ma újra süssem meg. Így nem kell anyósoméknak sem bolti kenyeret vacsorázniuk, helyette csemegézhetnek ebből.
A recept alapja Limarától jött, (nem meglepő módon :) http://limarapeksege.blogspot.com/2010/09/fuszeres-piritotthagymas-bagett.html. Egy picit alakítottam rajta, és fele mennyiséget használtam, mert nekünk az is bőven elég.

Hozzávalók

• 25 dkg BL 80 liszt
• 2 tk. só
• 1,5 ek. krumplipüré
• 2 kk ecet
• 15 dkg öregtészta
• 1 tk. cukor
• 1,6 dl víz
• 0,5 dkg élesztő

A pirított hagymához:

• 2 közepes fej hagyma
• 1-1 ek. friss rozmaring, 
• 3 dkg vaj
• 1 tk. méz
  
  
  Először a hagymát pirítom le, amihez akkor adom hozzá a rozmaringot, mézet, amikor már elkezdett pirulni. Amíg egy kicsit hűl a hagyma, összeállítom a tésztát. Szépen sorban teszem a hozzávalókat a tálba, majd az okos kis gépem mindezt jól összekeveri. Először lassabb fokozaton  keverem, majd ha nagyjából összeállt a tészta, kiveszek egy darabot a következő adag öregtésztához, majd mehet bele a pirított hagyma. Ezzel már gyorsabb fokozaton dagasztom még pár percig. Majd mehet aludni az ágyba. Ez kifejezetten Csibe baba feladata, aki nagyon ügyesen be tudja takargatni a tésztát :). Elég lehet neki egy rövid órácska is, de akár egész éjszakára is hagyhatjuk. Minél tovább kel a tészta, annál finomabb lesz. Ébredés után, laza kis veknit formázok belőle, ezt nem is kel túl sokat gyúrogatni és a formába teszem, amiben majd sülni fog.  Mivel nem akartam, hogy oldalra túlságosan kikeljen a tészta mellé két papír gurigát tettem, előzőleg folpackkal betekerve, bár a gyümölcskenyér forma is jó ötlet lehet ;). Kb 30 perc kelesztés után a tetejét bevagdostam, majd a tetejére fedőt borítottam. Jénait, hogy felfele legyen helye még nőni. Valamint egy kis vizet spricceltem a jénaiba, mert a gőz is jót tesz a kenyérkének. Előmelegített sütőben 230 fokon kb 30 perc kellett neki. A végén még kapott pár percet fedő nélkül is, hogy szépen piruljon. Rácson hűtöttem ki. 
  
  
  Jó étvágyat!
  
  
  
  
  

Könyv kalács

Az én kis Csibém a héten beteg volt :( Torok gyuszi. Igazándiból már kb. két hete nem sikerül véget vetni a genya kis baciknak. És nem elég, hogy mindez egy alig két évessel történik, aki így már alapállapotból esendőbb, dehát ő egy Férfi... És egy Férfi, ha beteg, akkor szenved. Az én kis szenvedő csillagom, pedig láztól piros, átható szemekkel azt rebegte nekem, hogy:  "Kalács, anya kalács." A feladat tehát adott, pár hete sütöttem egy isteni, új kalácsot, erre vágyott, én pedig csak az időzítéssel bajlódtam. Talán már említettem, hogy az időszervezéssel akadnak gondjaim. A lényeg, hogy eljött a megfelelő alkalom, én megsütöttem a kalácsot, a kisfiam, és a család azon része pedig, amelyik evett belőle boldog volt.
A recept Max-tól származik: http://maxkonyhaja.blogspot.com/2012/01/fahejas-gyomberes-konyv-kenyer.html A leírás igazán pontos, és működik, semmit sem kellett változtatnom rajta. Egyedül a sütési idő hiányzott. Nekem a 180 fokon kb 30-45 perc működött, de ezt sütője is válogatja.
Benedek segített lefektetni a tésztát, együtt betakargattuk, hogy jó melegen legyen, amíg felkel. Utána együtt csapkodtuk, kenegettük, amiért még Bogyó és Babócát is hajlandó volt feledni kicsit. Íme a képes beszámoló.

Ébredezve

Nyugalom, nem arról fogok írni, hogy épp most keltem és milyen jó volt úgy ébredni, hogy hasamra süt a nap... Habár megtehetném, ha miután haza jöttem, visszafeküdtem volna és ezt követően írom meg ezt a bejegyzést. De ma annak ellenére nem fogok így tenni, hogy hajnal éjfélig önként és önélményként alkottam, majd miután lefeküdtem, Csibus egy óra elteltével kétszer is tartott nekem tíz perces triádát, hogy miért is lenne jobb megoldás, ha ő aludna a mi ágyunkban, nem pedig a sajátjában....
Az előző mondatban azért már pedzegettem, miről is fogok ma írni, mégpedig arról, hogy újra van egy kis időm, és ezzel a lendülettel beleugrottam a kreativitás világába. Mondhatni önkiteljesítek, ami számomra azt jelenti, hogy új dolgokat sütök, kézműveskedem és van időm blogot írni. Ez utóbbit szeretném kicsit sűrűbben is megtenni, mint az elmúlt egy-két év során, felváltva persze a Csibe bloggal.
Ami a sütést illeti, rákaptam a kelt tésztákra, így a múlt heti zsömlét követte a pénteki perec és a tegnapi rozsos bagett. Bár mindegyik határozottan jól sikerült, kiemelkedik közülük a perec, ami valami isteni lett, és úgy érzem sűrűn meg fogom ismételni. Még én magam sem találtam benne javítani valót!!! A receptek innen származnak: http://limarapeksege.blogspot.com/ ajánlom figyelembe. Ez eddig azért nem is olyan érdekes, ami miatt számomra mégis fontossá vált, azonkívül, hogy mi remek jókat ettünk,  az az, hogy kedvenc Csuti nagyanyám megjegezte, hogy az ő nagypapája, úgyis mint Hacker Vilmos, pék volt, és biztos tőle örököltem az affinitásomat a sütés iránt. Mindamellett, Vilmos lánya, aki egyben a Csuti édesanyja is volt, született Hacker Szidónia, az ausztriai Lackenbachból, édesapja kedvenc és komoly lánya szintén tanult, majd levizsgázott a papa mellett, mint szabad pék inas. Mindezt pedig már Sopronban tették, ahova a papa házasságkötése után költözött. Az országváltás oka a családi nézeteltérés, miszerint miért is vesz el, egy jó módú, pék családból származó fiú, egy olyan lányt, mint Betti nagymama, aki habár gyönyörű volt, mégis egy szegény, 13 gyermkes szegény család sarja. Hiába, ilyen ez a szerelem. Csutihoz visszatérve, ő is anyai ágon örökölhette, hogy isteni sütiket sütött. Mostanában már ritkán süt, ha mégis azt is inkább csak más sütőjében, mert a sajátja inkább csak éget. Persze az is remekül működik, ha irányít, mármint a Csuti, a sütést, így két legyet egy csapásra, mert miközben elkészül a süti, meg is tanulom. Az egész ügyből a lényeg, hogy ennek "ürügyén" újra elővettem a családfa rajzomat, amit nagyon szeretek újra és újra átbogarászni. Szeretném heted íziglen visszakeresni a családtagokat. Azt mondják a különböző sorsok, történetek hét generáción keresztül ismétlődhetnek egy családban. Amit én tudok az négy generáció, így még lesz egy kis munkám a dologgal.

Ahogy fentebb már említettem, a sütés mellett a másik kedvenc a kézműveskedés. Újra nekiláttam hát, így célt adva tanulás után felszabadult időmnek, a karácsonykor befejezetlenül maradt díszeknek ;), mert karácsony lesz jövőre is. Ennek az eredményéről, majd külön postban fogok beszámolni. Most egy képet mutatok a tegnap elkészült nyaklánc fejpánt párosításomról. A kép elég slendrián lett, de ha valakit érdekel, szívesen küldök róla jobban sikerültet is a későbbiekben.  Az alapja két már kinyúlt, megunt pulcsim, akik így nyertek életüknek új értelmet. A rózsaszín pulcsit egyszerűen felkarikáztam, ami annyira nem is volt egyszerű, mert az ollóm, mióta nem csak szabás varrásra használjuk, hanem konyhai segédeszközként, eléggé eléletlenedett. Utána a kék felsőnek is felszabdaltam az egyik úját csíkokra. A kékekből 3x3-at összefontam, ezekkel fogtam össze a nyakláncot és egyszerűen magamra aggattam. A hajpánthoz két kék és egy rózsaszín csíkot összefontam, a végét össze varrtam és még egy kis kék anyaggal beborítottam, csak hogy még profibbnak tűnjön ;) A profizmust amúgy mellőzöm, mert a rózsaszín anyag kicsit foszlós, és bár attól nem tartok, hogy egyszer csak elmúlik a sálam, de azért helyes kis rózsaszín bolyhokat eregetek a környezetembe..... A nagyok ez ellen mit tesznek???

Szilveszteri és újévi szokások és hagyományok

A szilveszteri szokások kapuját a már tíz éve  megszokott társasággal közös bulizással nyitottuk meg. A másik immár hagyománynak tekinthető része a közös összejövetelnek az éjféli lencse, ami most is nagyon finomra sikerült. Éjjel nem voltam nagy lendületben, ami az evést illeti, úgyhogy ma igyekeztem behozni a dolgot és megadni a babonáknak, ami jár, jó sok lencsével. Ha csak ezen múlik a jó anyagi körülményünk, én megtettem a magamét.
Az újév első napjának is fontos hagyományai vannak, úgymint a Macskafogó megtekintése.Ezt korábban én szinkronizáltam másnaposan KedvesM-nek. Magyarról- magyarra.  Idén a stafétát - felhívva rá a figyelmet, hogy ő nem másnapos!!! - átvette tőlem Csibus, aki miután beleunt a Vukba, rákattant a Fogóra. Így naponta akár háromszor is megnézné. Én persze szuper szigorú (haha, ezen magam is nevetek) igyekszem korlátozni ezt, egy alalmakra, több kevesebb sierrel. Mindenesetre most épp figyeljük Grabovszkit, aki épp beszállt kis piros kocsijába.
Íme is egy kép, a közös bambulásról, szigorúan pizsamában, tréningben :)
Részemről a január elsejei kötelező a Sex és New York aktuális részének megtekintése, amibe bele is kezdtem, habár volt egy kis vitánk róla Benedekkel, de mire meggyőztem, a lejátszó kiakadt...
Ezt most nem tudom mire véljem. Bár sejtem KedvesM pontosan meg tudná magyarázni ezt a természet fölötti jelenséget....

Utóbb említett még tegnap benyújtotta igényét, miszerint számára nem évkezdet az újév Gyűlölet nélkül, így estére még ezt is beterveztük.



Záró akkordként pedig kihagyhatatlan a pizzázás, így ha nem a tévé előtt fogunk, igen elítélhető módon, bambulni, akkor enni fogunk. Mindez egy nagy közös családi pizzázásban fog kiteljesedni.

A hagyományok fontosak.