Félezer km Magyarországon...

Igyekszem bemelegíteni az ujjaimat, az agytekervényeimet, régen írtam már ide. De a bemelegítés legalább egy jó párhuzam, hiszen nem meglepő módon a futásról lesz szó, az pedig minden esetben bemelegítéssel kezdődik és zárul le. Ez teszi keretessé a mozgást, mint az írást a bevezetés és a befejezés. A bemelegítésről még annyit,h. futás előtt, ha lusta az ember, úgy általánosságban, nem én (!!!) akkor a laza kocogásra is ráfoghatja, meg az egész napos mászkálásra. Ezért is jobb délután/este futni (nekem legalábbis). Másrészt, a versenyeken, amikor egy őrült aerobic tanár elkezd bemelegíteni, felpörgetni, akkor mindig azon izgulok, hogy már előre lefáraszt, ezek után hogy fogom bírni a futást utána??? Itt szeretném még megemlíteni, hogy NEM ÉR direkt, mindig hátulról fotózni azt, aki éppen nyújt!!!
A sok mellébeszélést átugorva, ahogy már a címben is jeleztem, múlt héten átléptem, mit átléptem, átfutottam az idei félezredik megtett kilométerembe, egész pontosan 516-nál tartok, ami a magam nemében igazán szép teljesítmény. Úgy gondolom alig több mint egy év futó "karrier" alatt rengeteg minden történt velem, és rengeteg jó élményt kaptam ez idő során. Egyrészt újra elégedett vagyok a testemmel, sőt néha úgy vagyok vele, az eddigi talán legjobb formámat hozom. Másrészt segít átevezni a nehézségeken, mert habár sok minden történik velem mostanában, ami nem esik jól, amit nem terveztem az életpályámba, a futás legalább egy magasan pozitív élmény, ahol sikeresnek érezhetem magam.Itt határozottan túl szárnyalom a korábbi képességeimet. De ami talán még ennél is fontosabb, hogy a futás révén kaptam néhány fontos embert, akik mellém álltak, és tartják velem az iramot, ha kell lassabban, ha kell gyorsabban, a futó pályán és azon kívül is.

Az sem nagyzolás lassan, hogy nem csak Budapestet emlegetem, hanem rögtön az egész országot, hiszen egyre több helyen jártam már, ahol mindenképpen ki kellet próbálnom, hogy esik a lábamnak az aszfalt. Így sikerült bemutatnom a cipőmnek, Debrecent, Keszthelyt, Balatonföldvárt, Dunakeszit, Veresegyházát, nemsokára pedig következik Tata és Szigetmonostor is. Hamarosan pedig külföldre is magammal viszem a legfontosabb alapfelszerelést, aminek már egy ideje bérelt helye van a bőröndömben, és akkor reszkess Olasz riviéra. Csak azt sajnálom, hogy tavaly, amikor Svédországban, és Madeirán jártam, ellinkeskedtem még a dolgot ;)
Azt már csak csöndben jegyzem meg, ha nem lenne körülöttem a futócsapat, akkor biztos nem neveztem volna be életem jelenleg legnagyobb megmérettetésére, már ami a sportot illeti, a szeptemberi félmaratonra. Addig egész pontosan 40 nap, 6 óra, 51 perc van hátra és nekem fogalmam sincs róla, hogy fogok annyit futni...De ez mindegy is, ahogy az is, hogy eddig még csak kb egy 3/4 fm-et futottam, mert tudom, hogy akarom, és ha sétálva is de végig megyek rajta. Mert mint tudjuk fejben dől el :)