2010. február 25., csütörtök

Pontosság kérdése ????!!!!

Miután kiderült, hogy babát várok, lelkesen feladtam a fitness karrieremet, és még lelkesebben belevágtam a kismama jógába. Ez is klassz dolog abszolút, bár a koreografált step aerobic igen-igen hiányzik az életemből. Ez főképp a harmadik harmadban tetőzött nálam, valószínűsítem, azért, mert akkor már egyre többször úgy éreztem, lassan itt az ideje a terhesség befejezésének, és visszazökkenni a régi kerékvágásba. Na, erről a régi kerékvágásról csak annyit, hogy mindenkinek üzenem, aki eddig naivan ebben a hitben ringatta magát, mint én is, hogy a régi kerékvágás visszatér... Hát nem tér vissza. Legalábbis gyanítom, hogy még úgy 5-6 évig köze nem lesz hozzá, mert a kerékvágás aszerint alakul, hogy mi Babszem Srác döntése. Ezzel persze semmi gond nincsen, de valaki felkészíthetett volna rá, mint ahogy arra is, hogy a köldökcsonk mielőtt leesik, akár vérezhet is, attól még nincs gáz...
Visszatérve a jógához, az ugyebár egy kellemes, nyugis mozgásforma, még akkor is, ha a jobb oktatók némi dinamizmust is visznek bele. A végén a napi várva várt relaxációval. Ezt nem egyszer remegve vártam napközben, hogy csak a melónak legyen vége, és mehessek lazulni és lazulni. A lazulás pedig a személyes sankalpával kezdődik. Ez utóbbi egy megerősítő mondat, amit azután háromszor ismételtünk el, a relax elején és a végén is. A mantra lényege, hogy valami pozitív mondatot mondogassunk magunknak, amiben amúgy hiszünk is, a tartalma pedig a gyerekkel, szüléssel kapcsolatos. Az enyém így hangzott: Gyermekemet egészségesen, természetes úton, könnyedén hozom a világra. Ez volt az a mondat, amit jógán kívül is, minden este lefekvés után, elalvás előtt elismételtem magamnak, hogy az agyam kellőképp ráhangolódjon és megjegyezze, mi a dolga, ha eljön a nagy nap. Ezután, még beszélgettem ugyebár picikével, hogy mikor is és hogyan is tervezzük a szülés napját, de ez nem működött. Talán azért is, mert bár fél évig kitartóan mondogattam neki a február 14-ét, mert a Valentin nap és a vasárnap igazán szuper időzítés, a vége felé elfogyott a türelmem, és akkor már mondogattam neki, hogy ha mégiscsak úgy döntene, hamarabb érkezne, hát ne tartsa vissza magát. Végülis nem panaszkodhatom, mert Tündér Benedek hallgatott is rám, és végül előbb érkezett pár nappal - na de Valentin nap jöttünk haza a kórházból!!!! Szóval néhány nappal előbb, ez ugyebár belefér, egészségesen szültem és született, ez is stimmelt, kivéve a ki/berobbanó náthámat, de az a szülés alatt kicsit sem zavart. Természetes úton szültem, ez is pipa. Na de a könnyedén, szubjektív érzéseim szerint hagy némi kívánnivalót maga után. Mert bár a nyolc óra vajúdás, amiből kb 3 már epidurral könnyített formában zajlott a nagy könyv szerint éppen megfelelő, ergó objektív mércével mérve könnyű szülésem volt, én totál nem így éreztem inside. Sőt. Gondolkoztam is rajta, mi történt a jól szerkesztett sankalpámmal, miért nem sikerült a könnyed, ha a másik két kívánságom ilyen szépen működött. Azután, rájöttem, hogy feltehetőleg pontatlan voltam. Mert nem elég, hogy határozottan pozitív formában adtam meg, a fontos mondatom, de nem konkretizáltam eléggé. Például mondhattam volna, hogy: "négy óra alatt megszülöm a gyermekem". Vagy, "fájdalom mentesen kicsusszan Babka, két óra alatt". Vagy valami hasonlót, esetleg még pontosítanom kell. Mindenesetre azt mondják a második szülés, fele annyi ideig tart, mint az első. Bár ez még biztos lesz pár év, mire újra belevágunk a nagykalandba, de tanulva a jelen hibáiból, biztosra fogok menni. És mindenképpen pontosítom a sankalpámat. Addig pedig visszatérek a step aerobichoz.

1 megjegyzés:

Judit írta...

lehet, hogy túl általánosan fogalmaztál :-))) Legközelebb rutinosabb leszel :-) Hány babát terveztek?
Ha számít bármit is, hogy nálam hogy alakult, a második valóban sokkal-SOKKAL könnyebb volt. Ezt írja a nagykönyv is, bár az 5 hét koraszülés és a 2.3 kilós baba ténye sem elhanyagolható ebből a szempontból...
És biztosíthatlak, hogy a kerékvágás hamarabb normalizálódik, mint 5 év!! Ami számodra fontos, az bele fog férni az életedbe, bár ehhez kell külső segítség.
Jutka