2010. március 10., szerda

Mit tudok, amit én nem...

Tegnap délután illatos kis csecsemőm mellett feküdtem, és figyeltem elalvás közben. Azt olvastam náluk még fordított az elalvás sorrendje, a felnőttekéhez képest, amennyiben először a REM szakaszban vannak, itt nyugtalannak tűnnek, egyenetlen a légzésük, fokozott a szem és végtag mozgásuk. Ezt követi a nemREM, vagyis nyugodt alvás, amikor kiegyensúlyozottan szuszognak, mint egy kis angyal földre szállva. Amíg még ébren voltam Tündér Lelele is az első szakaszban volt, vagyis forgatta a szemét, néha felhúzta a szemhéját, kalimpált a kezecskéivel, nyújtogatta a nyelvét. Ezt látva elgondolkoztam. Úgy tűnt, mintha az agya épp a különböző idegek huzalozását végezné, vagyis, hogy ez az az időszak, amikor betanítja az egyes rendszereket, a megfelelő feladatra, hogy majd már éber állapotban, menjen minden, mint a karikacsapás. Az agy ezek szerint - ami persze mondhatjuk nem több mint az én eszmefuttatásom - teszi a dolgát, tudja magától. De ki irányítja??? Mert az én tudatos, gondolkozó énem nem adta parancsba, hogy „Akkor most a szemmozgató idegek hangolását gyakoroljuk, kérlek...” Honnan tudja az agyam, mit kell tennie, ha én nem mondom meg. Kicsit hasonlónak tűnik a kérdés, mint a tyúk vagy a tojás. Ha én nem vagyok, mint tudatos, honnan tudja az agyam? Vagy egyszerűen ez a genetika/ösztönök/előre huzalozottság/kollektíven előre meghatározottság? És amikor már nem baba az ember fia-lánya, és van tudata, vagy legalábbis szeretné ezt gondolni, akkor mit tud még az agyam, amiről nekem halvány, lila fogalmam sincs. Mert azt ugye tudjuk, hogy a minket érő információk 90 x százaléka nem tudatosul. Ez helyénvaló is, hiszen ellenkező esetben, megzakkannánk a sok bejövő ingertől. Itt jegyem meg, ha megzakkanunk, akkor is hasonló a helyzet, mert a tudat újra nem fogja felfogni a külvilág nagy részét. De maradjunk az alap esetnél, amikor is az agyunk előszűrőként üzemel, és az érzékelésből, csak kevés dolog válik észleltté. És mi alapján mondja meg az agyam, hogy mi a fontos, és mi kevésbé fontos. És ha már nem fogom föl azt a sok csomó dolgot, amit kiszűrt, akkor miért befolyásolnak ezek mégis. Vegyük csak a klasszikus mozis-pattogatott kukoricás kísérletet. És, hogyan tudnék előszedni egy olyan információt, amiről nem is tudok?? Ja persze, sehogy, hiszen nem is tudok róla...
Végezetül, hol vagyok én, a tudatom, mire oly büszke vagyok? Mert az agyam biztos tudja. De ha én a tudatom vagyok, akkor az agyamat ki irányítja???

Nincsenek megjegyzések: