2010. május 20., csütörtök

Mi leszel, ha nagy leszel?

Igazság szerint ez a kérdés azóta foglalkoztat, amióta Tündér Benedek a pocakomban volt. Olyan igazán izgalmas szakmák jutottak az eszembe, mint tenger biológus, vagy szavanna kutató. Ezeket azonban KedvesM elvetette, mert itthon akárhogyis nézelődöm Magyarországon, sem tenger, sem szavanna nem található. Azt meg ugye, hogy külföldre adjam ezt a gyönyörű gyermeket, még véletlenül sem. Aztán persze felötlött bennem a tökéletesen önzetlen gondolat, miért ne mehetne külföldre, így legalább nekem is okom lesz rá, hogy utazzak. Még szerencse, hogy érdekmentesség jellemez.... Na de eszembe jutott, még, hogy lehetne vízilabdázó. A vízilabdás fiúk igazán szép szál legények. De akkor beugrott a kép, brrrrrr, hogy miket csinálnak ezek a fiúk a víz alatt, azt pedig mégsem hagyhatom, hogy bárki letépje az én gyönyörű gyermekem zacseszát például. Még szerencse, hogy nem vagyok túlóvó...
Mostanában a viselkedése, vagy egy-egy félrehallás alapján jut eszembe, mi is lenne a neki való feladat. Ez utóbbira példa a "libidológus". Bár ilyen munkakörről még nem hallottam, de végső soron manapság már olyan munka létezik, amilyet megalkotunk a magunk számára. Most baj az, hogy én a kisfiamnak alkotok??? Tehát mit is takar ez a cím? Alapvetően a szexológushoz áll közel. A libidó pedig Freud alaptétele volt, tehát némi köze a pszichológiához is van. Összevonva megkapjuk a szexuál terapeutát. Ilyesmire pedig még sokáig lesz szüksége a népnek, már ahogy csak a reklámokból következtetek, vagy a viagra eladási eredményekből. (Na, jó, utóbbiról nincs konkrét információm. ;) Így legalább babika a családi szakmát is tovább vihetné, részben.
Na de, ha a pelenkázón mutatott mozgáskultúráját vételezzük szemre, egyértelmű, hogy háton úszó bajnok lesz belőle és itt vissza is tértem a vízhez, amit az előbb a vízilabdásoknál elvetettem. Azért ez mégiscsak nyugodtabb szakma, senki nem nyúl a gyerekhez, és az úszók is szuper szép testfelépítéssel rendelkeznek. De ha mégsem úszó lesz, mert istenneadja nem fogja szeretni a lubickolást, amit ha a fürci - pancsikat nézem, el sem tudok képzelni, akkor még ott van a kerékpározás, mert ilyen lábmunkát szerintem még Armstrong sem látott. Azt már el is terveztük, hogy ha megtanul felülni, akkor első dolgunk lesz egy babaülés szerelni a bicajomra, és megyünk hárman, négy keréken.
De miért is fontos egyáltalán, hogy mi lesz a gyerekből, ha nagy lesz? Miért foglalkoztat ez már most, amikor még csak a 13. hetét töltötte a csöppség. Szeretném, hogy boldog élete legyen, örömét lelje majd benne, és ehhez a munka egy fontos összetevő.
Emellett pedig óhatatlanul felmerül a kérdés, nem arról van e szó, hogy őt saját magam meghosszabbításaként képzelem el? Azt szeretném, olyasmit találjon magának, amire nekem nem volt lehetőségem? Valami hasonló talán. Úgy gondolom lehetőségeim most is vannak, és ha annyira váltani akarnék, megtehetném. De nem akarok. Pillanatnyilag legalábbis. Lelele pedig azt fog majd csinálni, amit ő szeretne. Meg majd egy kicsit, amit mi szeretnénk, de csak ha ő is akarja. Én pedig igyekszem visszafogni magam!!!!

Nincsenek megjegyzések: