Kedves Lakás,
hát eljött ez a pillanat is. Véget ér 2007 decembere óta
tartó kapcsolatunk. Ez barátok között is legalább 5 év. Sok mindent láttál ez
idő alatt. Új élet született falaid között, és volt, aki elment. Jókedv és
szomorúság. Nevetés és sírás. Néha a nyugalom szigete, néha csak idegeskedés.
Ahogy te fejlődtél, szépültél, változtunk mi is a lakóid. Amikor szépítettünk,
mi is épültünk. Ahogy kiürülsz, bennünk is véget ért valami. Valami, ami már
sokkal korábban kezdődött. A változás valami újnak is a kezdete, elcsépelt, de
igaz. A falaid között felnőttem, felelősséget vállaltam. Aggódtam, és boldog
voltam, vártam és vártam, és végül döntöttem. De legalább döntöttem. A döntés
hatalom. Irányítás, lehetőség.
Amikor kikerültek az első bútorok 5 év után, rossz volt
látni téged. Megbomlott az egység. Már nem voltál ugyanaz. Mint a beteg, amikor
csak nézed, és még nem látod, mi hiányzik, de valami nem stimmel. Most pedig teljesen
kiüresedtél, szinte csak szellem táncot járnak benned az emlékek. Sok-sok
emlék, szépek és keserűek, de mind-mind rólunk szól. Rólam és a többi lakóról.
A barátokról, vendégekről, átjárókról, fontosakról és érdektelenekről,
mindenkiről, aki itt hagyta a nyomát.
Még egy nap és végleg itt hagylak. Mindkettőnk számára új
fejezet nyílik. Neked új lakóid, nekem új otthonom lesz. Új fejezet a könyvben,
új lehetőség, új emlékek, új történetek.
Jó volt itt, jó volt veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése