2009. február 28., szombat

Fehér ruha, óda a szépséghez.


Jelenleg a legaktuálisabb projektem a menyaruha keresgélés. Sokszor esünk abba a hibába, hogy az igazit keressük. Olyan ez, mint a pasik. Amikor megtaláltuk a tutit, és felfedezünk benne valami apró tökéletlenséget, egyből eszünkbe ötlik, jó-jó, de mi van ha esetleg van még nála is jobb, helyesebb, okosabb, humorosabb.... Mindez természetesen nem vonatkozik KedvesM-re, mert nekem ő a tökéletes. De hogy visszatérjek, a párhuzamokra, ruhát választani igazán nem könnyű dolog. 

Egyrészről lehet ugyebár kölcsönözni. Ebben a következő nehézségek merülhetnek fel: megtaláltam álmaim ruháját, de mondanom sem kell, a szalon legdrágábbját sikerült kinézni, ez velem nem egyszer előfordult. Másrészről egy idő után elég frusztrálttá váltam, mivel rájöttem, hogy a legtöbb ruha elég uncsi. Úgy döntöttem, ha már esküvő, legyen míder fazonú, pántnélküli, amilyet a mindennapokban nem szoktam hordani. Mert az is fontos szempont, hogy ilyen ruhát nem minden nap fogunk felvenni magunkra. Tehát míder, de sok helyen mind ugyanolyannak tűnik. Nehéz találni valami egyéniséget, különlegességet a ruhában. Amikor már kibuktam a kölcsönzés negatív tapasztalataitól, jött az ötlet, hogy varrassak magamnak. Ez is megoldható, és ami pozitív, hogy kb ugyanannyi pénzből megvalósítható egy teljesen egyéni, rám szabott, az én álmaim szerint kitalált ruha csoda, mint amennyiért kölcsönözhetném. De, mert persze az a bizonyos de mindig ott van, mi lesz, ha nem elég ügyes a varrónő, és minek nekem egy eski ruci, hiszen még egyszer úgysem fogom felvenni.  Báááár talán a felsőjét még igen, sőt akár eladni is megpróbálkozhatom... KedvesM eléggé ellenzi a varratást, éppen az előbb említett okokból, vagyis, hogy a kész ruha, amit próbálok az tuti, az ott van, az biztos, de ki tudja a varratott ruha olyan lesz e, mint amit megálmodtam. 

Na de a szalonoknak is van egy különleges kasztja. Ez az egyedi, jó nevű (nem ettől jók, hogy jó a nevük, de valószínűleg attól jó nevűek, hogy jó tervezők) tervezők szalonjai. Ide tartozik pl. Léber Barbara, Benes Anita, és az Orlandokollekció. A ruhák gyönyörűek, bármit megterveznek és megvarrnak, tényleg meseszép ruhákat készítenek, viszont az árak, nem az átlagemberre méretezettek. 

Miután talpra álltam a szalon körút első bukása után, újult erővel és újult reményekkel vágtam bele a második fázisba. És azt kell mondanom, hogy a pozitív energiák befektetése  ;) meghozta a sikert. Találtam olyan ruhát, ami végre tetszett és nem is kerül olyan borzasztóan drágába, mint a korábbiak. A helyszín a Florentina, a ruha pedig ő. 

Borzasztóan fellelkesedtem, meg is beszéltem egyből, hogy anyukámmal, és barátnőkkel, egy héttel később visszamegyünk. Ez így is lesz, remélhetőleg. 

Na de elkövettem egy nagy hibát. Tegnap ugyanis elmentem egy ruhapróbára a Daalarnába, mondván ha nem is valószínű, hogy találok ár-érték arányban megfelelő outfittet, annyit mégiscsak megérdemlek, hogy legalább egyszer felpróbáljam őket. Nos, azóta kisebb túlzással, sem éjjelem, sem nappalom. Azok a felöltők ugyanis hiper csudálatosak. Azóta tehát a fejem fogom, és bólogatom jobbra-balra, mi legyen most. Nyílván nem fogom ott megvenni a ruhát, mert eszement drága. Viszont, varrathatnék magamnak hasonlót.... És ezzel vissza is tértünk a bejegyzés első részében megjelölt problémához. A gond az hogy szívem mélyén azt szeretném, hogy valami ahhoz hasonlót varrathassak magamnak, de közben félek, hogy mi lesz, ha mégsem lesz jó a varrott ruha.... Mi lesz, ha végül mégsem ő a tökéletes?

Hát most segítsetek, a döntésképtelen, hisztis menyán!!!!!

 


4 megjegyzés:

Szilda írta...

Szia
Túl vagyok ezen a dilemmán. és megjártam ezt a kört, pontosan így.
A történethez hozzá tartozik hogy ruhaipari technikkusi végzettéségem van:D
Szóval megvolt az álomruha egy kölcsönzőben, csak kicsit a keret feletti áron. Ez volt az oka, hogy végül varrattam, de végül az sem lett olcsóbb, mert a varrónő az utsó pillanatban rátett nem is tom mennyit az árra, merthogy szerinte nem ilyet kértem, és hogy így drágább lett. Semmi gond, ha már így van, kifizetjük. De sajna még csak nem is olyan lett, amit teveztem, pedig szakmámból adódóan profi modellrajzal mentem oda hozzá.
Én a kölcsönzést javaslom. Hidd el, jobb az. Nem ér csalódás. Ha pedig megvarratod, eladni nem nem lesz szíved, ha felvenni feltudod máskor, akkor talán érdemes.
Ott vár az álomruha a szalonban, hidd el, megkönnyebbülsz ha nem kell még végigvárnod a varratást, és annak az ereményét
De ha máshogy döntesz, kívánom, hogy jobban járj mint én. Mesés esküvőt, akárhogy is alakul a ruha történet, csodás emlék lesz az a nap.

Névtelen írta...

Szia!
Szerintem az "igazi" menyaruha kiválasztásánál a vigyorteszt a tuti tipp. A lányzó bemegy egy, három, huszonnégy szalonba, felpróbál egy, három, huszonnégy ruhát. Pár ruha után már nem emlékszünk, hogy a krém gyöngyös, ekrü kicsit hímzett vagy ekrü nagyon hímzett vagy a kristályos uszályos volt-e az, amelyik irdatlan jól állt, de nek elállt a háta. Szóval elő a fényképezőgépet, kattintani rendületlenül. Otthon megnézni s képeket, és amelyiken a legfogsorosabban vigyorog a menya, az lesz a nyerő!

A kölcsönzőkről meg annyit, hogy van egy tuti helyem, ahol a Körúti boltok áránál sokkal, de sokkal olcsóbban, viszont fehérebbek, ropogósabbak, illatosabbak a ruhák. Szintén kölcsönző, de a tulajnak az élete a ruhák, és nem 20x adják ki őket.
Szerencse fel!
Puszi!
Manguszta

Liloocska írta...

Köszönöm lányok a bíztatást!!!!

Névtelen írta...

hát a dilemmát én is megértem.

én egyébként biztos, hogy majd anno kölcsönözni fogok, mert nekem ne álljon utána ott a szekrényben, az a nap ruhástul, mindenestül egyszeri legyen :) eladni úgysem lenne szivem utána, de még felvenni sem egyik részét sem, merthát csak nem veszem fel egy buliba utána azt a szent ruhadarabot!!!

ha aggódsz, akkor kölcsönözz. igaz, hogy az a ruha ott van, az olyan, amilyet látsz, nem zsákbamacska.

a teszttel egyetértek.egyszer felkértek a ruhakeresésben való részvétel megtisztelő feladatára. mi is már kb. huszonszalonban voltunk, már nem is emlékeztünk melyik melyik volt, már teljesen reménytelenek voltunk, aztán egyszer csak az akkor még leány kijött egy olyan ruhában, ami nem volt nagyon különböző a többitől, de abban ragyogott, mintha repült volna benne, nem volt kérdés: ez az igazi. többet fel sem próbált.

úgyhogy szerintem ha megvan az igazi, akkor ne gondolkozz, legyen az, mert utána bánni fogod :)

ági