2009. február 10., kedd

Nem jelenti azt....

Ahogy Lenocska írja legújabb blog bejegyzése előtt (címe elérhető a profilom környékén, ha minden igaz), kb. xxxx ideje nem írtam már. Ez nem jelenti azt, hogy nem gondoltam rá, de valahogy nem értem el azt a feszültségi szintet, ami ideszögezett volna a klaviatúra elé. Ez pedig nem jelenti azt, hogy ne töltöttem volna, hosszú-hosszú órákat a klaviatúra előtt, csak egy kicsit más irányban tevékenykedtem. Ez a tevékenykedés, ami kevés hozzám közelálló előtt jelent ma már titkot, nem csak az interneten töltött óráim számát emelte meg rendesen, de ha mondjuk, száz százalékra vesszük a gondolkodás egységemet, akkor és mondjuk ki, az ESKÜVŐNKRŐL van szó, a napi gondolkodás/álmodozás/reménykedés/álmodás mennyiségem kb. 70 százalékát uralja. Igazság szerint én már a munkahelyemen is elhintettem, hogy nyáron férjhez megyek, így kérem szíves megértésüket, ahhoz, h. pillanatnyilag kevés dolog tudja lekötni jobban a figyelmemet, mint az, hogy a dekorációs lehetőségekről, fotósokról, zenészekről és meghívókról elmélkedjek. Sőt a diákokat is tisztelettel kértem, hogy tanuljanak a vizsgára, mert igen nagyon boldoggá tennének, ha lányságom utolsó napjain nem az ő vizsgáztatásukkal kellene foglalkoznom. 

Hát ez az, ami más irányba tereli energiáimat, mint hogy itt írogassak liturgiákat. Kétségtelen, nem is kell tán’ magyarázkodnom, hogy sokkal izgalmasabb eski ruhákat nézegetni Vera Vangtól, és azon álmodozni, vajon ez megvarrható-e magyar kiadásban, mint pötyögni, pötyögni. Na de mi másról is pötyögnék, mint ahogy most sem teszek másként, mint a június 27-ről. Bizony ez az időpont, amiről természetesen mindenki, akit érint kapni fog hivatalos meghívót is, de ennek még el kell készülnie. Addig tehát tessék kollektíven imádkozni, mindenki ahhoz, akiben/amiben hisz, hogy gyönyörű, napsütéses időszak legyen. A miatt ne tessék izgulni, hogy csorogni fog rólunk a meleg, én ebben biztos vagyok, de már körvonalazódni látszik a felfrissülés mikéntjének hogyanja ;) remélem ez elég homályos, és érdeklődés felkeltő volt. 

Már emlegettem a meghívót. Már kecses kezem megkérése előtt is forgattam a fejemben a gondolatot, mit és hogyan is kéne. És akkor jött a megvilágosodás, a legyező. Ezt először teljesen magunk gondoltam kivitelezni, de kicsit nehézkesnek bizonyult, így elkezdtük felkutatni a lehetőségeket. Előbb egy grafikus lánnyal vettük fel a kapcsolatot, de számunkra elég magas árajánlatot adott. Nem tudom ez máshol is így van-e, de ő 40.000 Ft-os tervezési díjjal, és 750ft/db legyártási árral számolt. Drága kincsemmel ezt túlzásnak találtuk, és addig-addig gondolkodtunk, hogy eszünkbe jutott egy kedves ismerős, aki remek grafikusként vonult be ismerőseink körébe. Ő pedig miután megkértük, el is vállalta a tervezést, úgyh. most nagyon-nagyon kíváncsian várjuk, mit fog alkotni. 

Egy további sarkalatos pont a ruha. Voltam már pár helyen, megtalálni az én királylány fehér tütümet. A találat alapvetően sikerült is, de az árakkal nem vagyok kibékülve. Én vagyok túl spúr, vagy 180.000 Ft egy kölcsönzésért valóban enyhe túlzás??? Most folytatódik a nézelődés, de felmerült bennem a varratás is, mint lehetőség, illetve egy ruha, akivel még Egerben találkoztam, és még azóta is ott vár rám, miután senki sem vette fel, tehát elsők lennénk egymás számára. Remélem, mihamarabb összefutunk újra, hátha kiderül, hogy nem csak KedvesM, de az a ruha is az igazimak sorát bővíti. 

Aztán még függő a fotós, a videós, a dj, a dekor. Mindegyik irányban történetek lépések, de a voks még egyik mellet sem dőlt el. Ami jó hír, hogy ma sikerült beszereznem az anyakönyvi kivonatomat, mert születésem után az én kedvenc szüleim úgy elrakták, hogy azóta sem sikerült előkeresni. 

Hát ezzel telnek a napjaim. Lehet,  van aki úgy gondolja, túlspilázom a dolgot, de szerintem egyszer tervezek ilyet az életemben, akkor hát megérdemlem. 

Ja és azt még nem is említettem, hogy elkezdtem komolyabb alapokra helyezni a mozgáskultúrámat. Ez abban a földi realitásban fejeződik ki, hogy befizettem egy állapotfelmérésre, majd kapok egy edzéstervet, ami abban segít, hogy a nagy napra tuti kecses és feszes állapotba jöjjek. Így, hogy már le is írtam, mindenképp tartanom is kell a heti 3szori sportot, mert ezek után biztos mindenki azt fogja figyelni, hogy valóban olyan vagyok-e, mint fentebb leírtam. 

Mindez tehát nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő másfél hónapban nem fogok írni. Majd igyekszem. És természetesen beszámolok az események további fejlődéséről. 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem (legalábbis én) mindenki tisztában van vele, hogy egy nőnek az esküvő, legalább olyan nehéz,mint egy jó ruha darab találása! Az ember mindent felpróbál és végig meg az összes dolgon, de úgy is azt választja ki,ami neki a legjobban teccik. Így elhiszem, hogy nehéz az esküvőre való felkészülés, hogy minden tökéletes legyen. Ha esetleg valaki nagyon depressziós lenne, mert lioocska nem ír a blogjára, az szóljon nekem, és majd küldök neki szebbnél szebb napi tevékenységet,hogy én mit csinálok!!!

settenke

Névtelen írta...

180000 tényleg túlzás. nem is kicsi.

és nem spilázod túl :))) egy esküvőt, amiből minden bizonnyal csak egy lesz egész életetekben nem lehet félvállról venni :)


ági