Nagymamai összefüggések

Észrevettem, hogy általában azok a dolgok, amik történnek velem és körülöttem, és azok a dolgok, amikből előadást készülök tartani, elég jól összehozható. Valószínűleg arról is lehet szó, hogy az, amiből készülök, az ismerőssége révén felhívja rá a figyelmemet, hogy itt összefüggések, párhuzamok találhatók. Most egy kevésbé könnyed, inkább szívszorító témáról fogok beszámolni. KedvesM nagymamája már hetek óta kórházban van. A kálváriája úgy egy éve kezdődött, amikor elkóborolt. Ezután még jobban lett, de egy évre rá, vagyis most karácsonykor ismét történt valami, nem tudjuk, mi lehet a konkrétum, ami kiborította. Igazándiból a képlet tragikusan egyszerű, 87. éves környékén az agya elkezdett másképp, nem a megszokott módon működni. Mindennapi dolog mondhatjuk, az emberek egy nagy százalékának ez a sorsa, bár a teste még egész tökéletesen működik, a szelleme mintha elhagyta volna. Olyan ez, mintha egyszerűen elszállna a józanész, a lélek, amit ismertünk, és egy új, ismeretlen egyén költözik a helyére. Valaki, aki nem ismeri már meg a környezetét, aki esetleg egészen új jellemvonásokról tesz tanúbizonyságot. És egyáltalán, mitől függ, hogy kivel mi történik, ki mire fogékony. Klári pl. szellemileg teljesen rendben volt, de a teste mégis úgy döntött, felmondja a bérleti díjat. Mitől függ, hogy kinek, hogyan alakul a sorsa. Az időskori demencia /vagy nevezzük akárhogy, a lényegen nem változtat/ lefutása elég hasonló az emberek között, és nem kímél se butát, sem nagy tudóst. És mégis, hiába tudjuk, hogy ez természetes folyamat, és az élet rendje, amikor valaki olyannal történik, aki közel áll a szívünkhöz, lehetetlen nem egyedi, különleges esetként kezelni. Szerencsére, hiszen, ha olyan lenne ő, mint mindenki más, akkor nem is lenne a szívünkhöz közelálló valaki. Mielőtt egy pár számomra furcsa dolgot elmesélek erről a nagymamáról, meg kell másítanom, amit a korábbiakban írtam. Mert még neki is vannak olyan megnyilvánulásai, amiből arra lehet következtetni, hogy ő változatlanul önmaga, de mintha egy másik idősíkban történnének vele a dolgok. Még a korházban is, az elmenő lánya után kiáltja, hogy csukja be a kertajtót. Azt már nem tudja tehát, hogy hol van, de egy fontos dolog az életéből mégis megjelenik. Az a ház, ahol az egész felnőtt korát leélte, a mindene volt. A rokonok beszámolójából úgy tűnik, hogy bár a jelenből már semmit sem fog fel, mintha visszafelé haladna élete történetében. A rövid távú memóriája úgy tűnik kikapcsolt, és mintha a hosszú távú visszafelé építené magát. A már említett karácsonyi időszak táján nem ismerte fel  a lányait, felnőttként, de amikor ebédet akartak neki adni, az volt az első, hogy adjanak előbb a kislányoknak... Vagyis tudott a gyerekeiről, de ők máskorból jelentek meg számára. Ahogy kedvesM mondta, mikor a nagymamáról gondolkoztunk, olyan érzés, mint amit Benjamin Button története közvetített. Csak itt a visszafiatalodás, nem testileg, hanem lelkileg történik meg. Talán amikor a végére ér, az élete is a végére ér. Az jutott az eszembe, úgy tartjuk az újszülöttek lelke még tiszta, mindenféle emberi gonoszságtól, stb. mentes. Nem akarom túl misztifikálni a helyzetet, és vallásos felhangot sem gondolok adni a történetnek, de mégis úgy tűnik számomra, mintha a lelke kitisztulna, úgy készül a távozásra, ahogy jött.