Van képem kérni...

Mivel jövő héten lesz a születésnapom, úgy gondoltam írok egy listát, minek is örülnék. Amúgy is szeretek listát írni, meg időbeosztást, terveket, aztán más kérdés, hogy mennyire valósulnak meg. No de, lényeg a lényeg, hogy miközben egyre bővítettem ezt a listát, rájöttem, mennyivel egyszerűbb itt, nyilvánosan megjeleníteni, mint minden drága szerettemnek, aki meg akar lepni - itt kell megjegyeznem, hogy imádom a meglepetéseket, szemben KedvesM-el - egyenként sorolni. Az után az is eszembe jutott, hogy kicsit olyan ez, mint a nászajándéklista, habár ilyenünk nem lesz, most mégis úgy éreztem, megosztom veletek, minek is örülnék. És mielőtt a listát elétek tárom, egy rövid kitérőt teszek még a tegezés területére, mert ma elgondolkodtató megjegyzéseket hallottam ez ügyben. Felvettem egy órát, ami a hátrányos helyzetű csoportokat vizsgálja szociológiai szemszögből. Kicsit távolról jön a példa, nem is untatok senkit ezzel, viszont érdekes dolgokra hívta fel az előadó a figyelmünket. Disszidálása után 9 évvel hazatért Magyarországra. Bármikor ismeretlen emberekkel került kapcsolatba, mint az eladó a boltban, vagy a vasút állomáson a pénztáros kisasszony, magázta őket. Ezzel szemben azt tapasztalta, hogy ezek az emberek rendre visszategezték. Eleinte önnön hiúságát legyezgette a helyzet, gondolván igazán fiatalos a külseje. Egy idő után viszont rájött, hogy nem az outfittje (láthatóan ez a szó az új kedvenc kifejezésem), ami oly megnyerő, hanem elmosódnak bizonyos határok. E szerint A szociológiában megkülönböztetjük a közösséget (Gemeinschaft) és a társadalmat  Ggeselschaft):  az előbbi azt a teret jelzi, ahol otthon vagyunk, ahol melegséget kapunk, tehát szeretteink, barátaink környezete,utóbbi viszont a hivatalos szerepek közege, ami érthetően hidegebb. Emlegetett tanár úr mindebből tehát azt a következtetést vonta le, hogy a két terület túlságosan is kezd egybemosódni, a részek egymásba folynak, ez pedig nem biztos, hogy szerencsés. Hasonló tapasztalata volt anyukámnak, amikor bejött az az új módi, hogy bementünk egy boltba, és a fiatal kiscsajok minden további nélkül letegezték. Pedig nem véletlen, hogy a magázás intézménye kialakult. Egyrészről ad bizonyos távolságtartást, másképp lehet megszólítani valakit ebben a módban. Sokkal kevésbé lehet gorombának lenni. És erről jut eszembe, hogy D. Tóth Kriszta is erről írt, a kb. két héttel ezelőtt megjelent Nők Lapja, Lolával az élet című sorozatában. Megemlítette, hogy van olyan kedves munkatársa, akivel hosszú évek óta együtt dolgozik, ennek ellenére nem tegezik egymást, mégis remekül tudnak akár órákat is társalogni. Én is egyetértek ezzel. A főfőnökömmel sohasem tegeztük egymást,és azt hiszem ez jobb is így, ezzel mindig marad közöttünk pár lépés távolság, ami nála még így sem olyan sok :))))

Ezután a kis "tudományos" előadás után jöjjön a várva-várt lista.

 

- parfüm pl. Poem, Oui, 4711, Pleasure

- virágok merített papíros képe, sokféle, ugyanolyan képkeretben. Ők a falunkat fogják díszíteni-

- táska, táska, táska, és öv

- van egy szuper képkeretünk, abba szeretnék tükröt, lassan megőrülök, hogy még mindig nincs egészalakos tükrünk, pedig tuti, hogy egész nap el tudnám billegetni magam előtte, ha lenne  :)

- szeretnék egy képkeretet a pipacsos képhez, amit anyu egyik barátnője festett nekünk. Igazándiból az a tervem, hogy ezt a képet és a képkeretes tükröt egymással szemben fogjuk majd feltenni a falra, és így izgalmas játékkal bővül kis lakásunk. Valamint a fény is, lehet megsokszorozódik ezáltal.

- végül pedig megszállt az ihlet, és így rájöttem, hogy szeretnék egy Me-s láncot, mint Carrienek volt a SATC-ba. És most jön a legjobb, rátaláltam a következő web oldalra: http://carrienyaklanc.fanklub.hu/index.html