Dübörög a dübörög

Mostanában egyre többet gondolok rá, elmegyek hivatalos esküvő szerezőnek. Nem tudom, az én drága barátnőim, akik már túl vannak eme örömteli aktuson, miért nem említették, hogy ha van egy csöpp eszem, keresek magamnak egy hivatásosat, mármint esküvő szervezőt, mert így talán esélyem van rá, hogy a nagy napig következő napok minden pillanatát ne azzal töltsem, hogy valami ezzel kapcsolatos tennivalón gondolkozzam, intézzem. Ki gondolta például, hogy a tortát nem elég csak úgy megrendelni. Azt hinnétek ez ennyiből áll. De a lelkiismeretes cukrász, még azért is visszarendel, hogy nincs pont olyan virágocskájuk, mint amilyen a képen látható, úgyhogy találjuk ki, mi lenne még megfelelő. Ha finom is lesz, külön bejegyzésben fogom őket népszerűsíteni.

Aztán rögtön le is lőnék egy poént, kizárólag azért, mert már nem játszik. Elkezdtünk az én drága jövendőbelimmel, aki amúgy a jelenbelim is, táncolni. Pontosabban a folyamat a következőképpen zajlott: Pár éve elkezdtem "nyúzni" (értse mindenki jól!!!!) KedvesM, hogy menjünk el társastáncra, mert az tök jó, stb, stb... Ő persze könnyedén lepattintotta magáról a kérést, mondván, majd az esküvőnk előtt elmegyünk. Oké, megállapodtunk, az esemény előtt fél évvel. Nos, ebből az lett, hogy egy hónappal korábban az én életem értelme rám parancsolt, hogy most aztán azonnal találjam ki, hova, és mikor, de lehetőleg már holnap, mert vészesen fogy az időnk, és ő nem táncol úgy, hogy azt se tudja, hova kellene tennie a lábait, és az enyémeket. Nekem mondjuk erre volna pár ötletem, de a 18-as karika okán, inkább nem fejtem ki. No tehát Me pánikszerűen kezdi kutatni a lehetőségeket. Az egyéni tanítás túl drágának tűnt, főleg, ha dupla nulláról indítja az ember a tanulást, viszont intenzív tanfolyam nyár elején: szuper! Felkiáltás: ezt lejárjuk, és közben betanulunk majd valami klassz és szuper meglepő korit, hogy azzal kápráztassuk majd el a kedves vendégeinket. A heti két alkalom, plusz a majd minden délutánra jutó programok igen-igen megették KedvesM lelkesedését, így végül lefújtuk ezt a tervet. Én még belementem volna, de tény, hogy így is over-tervezett minden napunk, úgyhogy annyira nem ellenkeztem vele. Viszont így is tudunk egy kb 3 különböző lépést tartalmazó mini koreográfiát, amivel eljárhatjuk az angolkeringőt a nyitó táncnál. Azt azért hozzá kell tennem, hogy mivel én is egyre többször besokallok a szervezni valók miatt, annyira már nem erőltettem a dolgot.

Pillanatnyilag pedig az egyik leginkább a porondon lévő téma, hova menjünk nászutazni. Az úti cél már régóta megszületett, legalábbis az én fejemben, mégpedig a romantikus Spanyolország. Ezt aztán a drága Jiddishe Mamem le is lőtte mondván ott túl meleg van. Egy ideig el is gondolkoztam ezen, de mivel életem párja nem igazán hajlott döntést hozni a kérdésben, én mégiscsak arra jutottam, hogy ez, a meleg ellenére nem lenne rossz választás. Azt sem felejtettem el, hogy KedvesM nagy álma Barcelonat látni, ami még egy érv, hogy a katalánok országát fedezzük fel. Mindez kb 2-3 hónapja történt. Azóta gondolati szinten tovább ment a dolog, de a tettek mezejére csak néhány hete léptem. Pontosabban a világháló mezejére, mert ugyebár itt minden megtalálható, ami csak kell. Az első terv tehát az volt, hogy repüljünk el Madridba, ott pár nap városnézés mert bizonyos források szerint ez a város még klasszabb, mint Barcelona. De lehet, hogy Vörös barátnőm, csak azért elfogult a várossal szemben, mert ott él A szerelem számára :) A városnézés után irány a tengerpart, amit én abban konkretizáltam, hogy repcsivel Sevillába, legalább ott is körül tudunk nézni, majd Cadiz, úgy négy napra, pihenés. Innen felrepcsi Barcelonába, ahol pár nap városnézés ismét, és innen haza. Be is mentem a vistába és röpke egy óra alatt áttekintettük a lehetőségeket a kedves kisasszonnyal. Picit elbizonytalanított ugyan az akár 40 fok lehetősége is, de nem mama, akkor sem fogom elismerni, hogy neked volt igazad. Nem, akkor sem, ha majd hazajöttünk, és közben majd kitikkadtunk a melegben sétálástól, akkor is ódákat fogok zengeni a hűsítő nyugati szellőről!!!! Ez az útvonal tehát igen tetszetős, de attól félek, hogy 12 napba talán egy kicsit túl sűrű, és inkább megterhelő, mint pihentető. Tegnap azonban jó ötletet kaptam Cirmi sorstársnőmtől, akinek egy héttel utánunk lesz a fehérnapja. Ők egyszer már végigjárták azt az utat, hogy Barcelona - Valencia - itt tengerpartolás, városnézés, majd vissza B-ba, és itt is városnézés. Így pedig a 10-12 napba simán belefér sok tengerparton heverészés, és városi szépségek megtekintése is. Úgyhogy most ez az új terv.

Addig pedig folytatom a testalakítást. Mert az ember lánya mégsem teheti ki habtestét csak úgy a spanyol tengerpartra. A változás elég változatos. Eddig pl. elég jól ment, hogy elhagyjuk a vacsorát, helyettesítve némi szintetikus fehérje turmixszal, ami amúgy nem csak eltelít, de segíti az izmok építését is. (Nyugi nem kell ijesztő bádi bilder méretekre gondolni, szigorúan maradok a normalitás keretei között.) Az elmúlt napokban viszont elég nehéz ezt megtartani. Ezen valószínűleg az sem segít, hogy elhatározom, főzök valamit, nem feltétlenül hizlaló étket, a megvalósítása viszont csak estére sikerül. Így volt ez a hétvégén a citromos csirkével, és tegnap a májrizottóval is. Viszont utóbbi igazán ízletes lett, és kijelenthetem a rizotto (igazi rizotto rizsből) az új kedvenc, a múltkori szárzeller mellett.

Zárom mára soraimat, és elindulok, hogy újabb fontos esküvő előkészítő teendőimet elvégezzem.