Fantom forradalom

Fantom forradalom

Azzal kell kezdenem, hogy már a bejegyzés címe is nagyon tetszik. Hiába, na, elfogult vagyok a saját alkotásaimmal, legyen akár szó mindössze csak egy címről. Most gondoljatok bele, ha ez ilyen büszkeséggel tölt el, mit gondolhatok a még meg sem született Babszem Srácról.... Na, nem véletlenül kanyarítottam erre a mese fonalát, tulajdonképpen hozzá is kötődik, amiről most elgondolkoztam. Pontosabban az evolúcióról. Talán már említettem, hogy igen szoros szimpátia fűz az evolúció ténye, fogalma, léte - nevezzük akárhogy is a gyereket- felé. Ami pedig szöget ütött a fejemben most, konkrétan, az az evolúció okos próbálkozása, folyamatos változása. Az a csoda, ahogy kialakult, hogyan is születik egy gyermek. Pontosabban, hogyan fogan, és utána 9 (10) hónapig, hogyan fejlődik a biztonságos kis burkában. Miért is alakult ki, hogy nem a mezőn locsoljuk a virágot, és aztán, mint bimbóból a virág, kinyílik a kisbaba is. Miért inkább úgy alakult, hogy magunkban hordozzuk az élet lehetőségét, és bennünk fejlődik, és két pici sejtecskéből, tovább osztódik, szedercsírából egyre tovább, embrió formája lesz, míg egyre nagyobb és nagyobb, egészen kis magzat forma, aki már most, 25 hetesen, alkalmas lehetne az életben maradás lehetőségére, míg végül, ha kivárja az idejét, egy életrevaló, egészséges újszülöttként kikacsint a világra, és belebőg, sőt ordít, hogy: Helló, megérkeztem. Mostantól velem tessék ám foglalkozni. És miért pont 9 hónap? Ott kezdődött ugye a dolog, ha félre tesszük a " Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás" kérdését, hogy kialakultak az első sejtes élőlények, zöldszemes ostorosok, amőbák és egyéb hasonlók, akik osztódással szaporodtak. Vagyis már ők maguk is saját testükből alkottak egy újabb életet. Igaz náluk ez elég rövid idő intervallum alatt lezajlott, na de mégis, már ehhez is, mennyi időnek kellett eltelnie a föld történetében. Addig - addig szaporodtak ezek a kis lények, míg szépen lassan kialakultak a különböző, nagyobb testű vízi élőlények, az egyszerűség kedvéért a halak. Ők ugyebár, már ikrákkal folytatták önmagukat. Ami pedig a legfontosabb, hogy nemmel rendelkeztek, mert, hogy a kishalhoz kell az anya hal, és az apa hal. Kettőjük együtt működése volt szükséges ahhoz, hogy sok, sikamlós, színes lény töltse meg az őstenger végtelenjeit. Ugorva "kicsit" az időben, az ikrából szaporodást megunta Evolúció, és egy újabb formát talált ki, a tojás rakás intézményét. Míg az ikrákat anyu kirakta egy ős növény alá, apu pedig odaúszott, és megtette férfi nemesítői feladatait, addig anno pulyka tyúkunk pulyka kakas nélkül nem rakhatott tojásokat. Ami további változás, hogy pulyka tyúk, tojásai kipottyantása után még egy jó darabig csüccsent babérjain, melegítve kerekded utódait, míg azok meg nem értek a kitörésre. További fontos lépés kijöttünk a vízből a szárazföldre. Végül pedig Evolúció újra gondolt egyet, ne tovább ezzel, van más lehetőség is. Mi lenne, ha ős utód mostantól nem kint érne be, de a mamája pocakjában forgolódna, alakulna, gyarapodna és sokasodna, hogy mire kijön, már csak a szocializáció nemes feladata várjon drága szüleire, mint fontos nevelési feladat. És láss csodát Evolúció, aka Teremtő Istenünk megalkotta az emlősöket. Na de ezen belül is volt ám sok változat. Leginkább a bennfejlődés idejében. Zsiráf bébi, amikor megszületik pár órán belül már szinte szalad, elefánt bébi szintúgy. Nem is csoda. Elefánt mama 18-22 hónapig vemhes nagyfülű porontyával. Belegondolok... Majdnem 2 évig hordozni ezt a pocakot.... Pedig én aztán igazán nem panaszkodhatom!!! Tehát az állatok sokasága már igen-igen fejletten lát napvilágot, a hosszú hónapokon keresztül eltöltött magzat burki létet követően. Érdekes változata még a változatoknak a kenguru, aki ugye mama erszényében még kibújás után is sokat parádézik, mielőtt végleg úgy dönt, kitekint a nagyvilágra.

És végül a "koronája, azonmód a teremtésnek", Evolúció úgy döntött, jöjjön a csúcs alkotás az EMBER. A baba poronty, aki aztán 9 hónap elteltével kicsusszan (jó esetben) (így legyen - így legyen), és bár életképes, mert szervei kifejlettek, lélegzik, emészt (úgy ahogy), hőháztart (úgy ahogy), de ha nem lenne mellette a mama, egyedül esélytelen lenne. Ha csak nem talál egy másik behálózható egyént maga mellé, akit nagy eséllyel tudna meggyőzni, tündéri kis formájával, hogy: Gyere, gondozz engem, de azonnal!

Na de tényleg mi vagyunk a csúcs? Mert abban biztos vagyok, hogy Evolúció nem pihen. Legegyszerűbb példa erre a bölcsesség fog. Röpke pár száz év, és teljesen megszűnik a sokakat gyötrő fogsor tartozék. Ez alapján, hova fejlődhet a gyermeknemzés??? Mert ugye mi emberek, még azt is megkaptuk, hogy nem csak új élet születik az együttlétből, de mindez még élvezetes is lehet. Ehhez képest mit szóljanak szegény macskafajták, ahol a nősténynek igazán kínokat kell kiállnia, a megtermékenyítés folyamatán... Tehát élvezzük is, akarjuk is, várjuk is. De mi lesz a következő lépés? Valóban a szűznemzés lenne az új alternatíva, ahogy a Szexmisszió című örökérvényű, nagyfilm elképzelte? Vagy egyszerűbb, ha a jólsikerülteket klónozzuk? Vagy megalkotjuk géntechnikával a szupereket? Ti mit gondoltok? Mi lehet a következő forma?