Oly nagyon régóta tervezem már, hogy írok, hogy nem is mondom. Mindenesetre, valamelyik délelőtt azon gondolkoztam milyen nagy kár, hogy nincs olyan gépünk, vagy legalábbis én nem tudok róla, ami a fejemben lévő gondolatokat transzportálná a wordbe, és akkor, amit elgondolok, hogy szívesen megjelentetném itt a blogon, az egyből ide is kerülne. Persze nem olyan kavalkádban, ahogy a fejemen átsuhannak a gondolatok, valamilyen rendező elv mégis érvényesülne benne. Hasonló típusú elképzeléseim voltak már kis koromban is. Ezeket most itt közreadom, hátha egy őrült tudós is elolvassa, és megvalósítja a jövő nemzedék számára. Az egyik, hogy a régi szobámban az ágyam pont a két ablak között volt. Elképzeltem, hogy ez a fal átlátszóvá válik, persze csak kifelé irányban. Vagyis élveztem volna, ha én kilátok az utca forgatagára, és nézhetem a történéseket. Persze befele nem láttak volna az emberek!!!!
A másik találmányom a tulajdonképpen gondolatolvasó szerkezet. E szerint, lenne az alkarunkon néhány gomb, aminek segítségével, ha megnyomom, akkor hallom, hogy az az ember, akivel beszélgetek, mit gondol valójában. Ilyen "felnőtt" fejjel nézve persze, nem is tűnik véletlennek a szakmaválasztásom, hiszen ez igazán teret ad annak, hogy megpróbáljak bele leselkedni, mások fejébe, és még agysebész sem vagyok. Ha az lennék, valószínűleg sokkal kevesebbet tudnék... Végső soron nem véletlenül mondják, hogy a pszichológia, mint szakma a voyerkedésnek egy formája, igaz nem olyan öncélú.
Egy huszárvágással át is térve a másik fontos témára, mivel ez egy rózsaszín alapú, csajos is, blog is, nem hagyhatom ki, hogy a héten megrendezett Oscar díj átadásról ne ejtsek néhány szót. Sajnos nem láttam a gálát, de ami késik, nem múlik. Hugh Jackman-t semmiképp nem hagynám ki természetesen, miközben musicaleket énekelget. Amit viszont már láttam Csecsebecse blog oldalán a ruhák leltárát. Az első dolog, ami feltűnt, hogy rengeteg ruha van, ami akár esküvői ruhának is megfelelő lenne. Meglehet nem véletlen, hogy ez a
párhuzam épp most merült fel bennem, de mindenesetre határozottan sok fehér, csillogó szépséget hordtak a hírhedt hírességek. A kedvencem képét ide is rakom, nézegessétek ti is. Hát nem meseszép?
Ha már az esküvői ruháknál tartunk, tovább gyűrűzik életemben az esküvőszervezéssel járó hol fönt, hol lent életérzés. Tegnap mindenesetre beszereztem két új eski magazint, mert az előző Bibliámat már kiolvastam. Mindig azon jár a fejem, hogy vajon van-e még bármi újdonság, amit mondhatnak nekem, de természetesen mindig van. Annyira összetett és zsúfolt a téma, hogy nem is tudok róla egy könnyen írni. Ami már bizonyos, hogy KedvesM-el bejelentkeztünk az anyakönyvi hivatalba. Megbeszéltük, hogy mi lesz a jövőben a nevem. Igen változni fog, és szerintem nagyon dallamos hangzású lesz. Találtunk fotóst is. Legalábbis, aki a beállított képeket készíti. A többit még nem tudjuk pontosan, hogy lesz, ez még alakulás alatt.
És még rengeteg dolog, ami alakulás alatt áll. Tulajdonképp mindent akkor kéne leírnom, amikor annak valóban jelentése van, mivel sok dolog megkopik utána.
Osonka, lektor kisasszony szerint, látszik is a mostani írásaimon, hogy a gondolataim nem is itt járnak, hanem valahol messze tán, ennek ellenére Lenocska címzetes barátném azt írta nekem, hogy az előző, nagymamáról szóló írásom, tetszik neki legjobban mind közül. Hát igen, kinek a pap, kinek a .... Mindenki döntse el maga, ezt a mait hova teszi. Én zsebre :)
1 megjegyzés:
A nagymamáról szóló írásod valóban gyönyörű, szinte könnyeket csal az ember szemébe. Az jutott eszembe, hogy írásban sokszor jobban és szebben fejezed ki magad, mint szóban.
Találd ki, hogy ki jegyezte e pár sort.
Megjegyzés küldése