Macska anekdóta

Már igen rég írtam Don Gatto, ő főméltóságáról, pedig a macska is, mint a gyerek, igen hálás téma. Társaságban, nem ritkán azon veszem észre magunkat, hogy, ha éppen nincsen semmi mondanivalónk, vagy éppen kifogytunk a témából, rendre előjönnek a macskás storyk, hogy is volt, amikor eltűnt négy egész hónapra, vagy amikor ejtőernyő nélkül próbált meg repülni és kiugrott az elsőről, vagy épp amikor apukával a tetőről szedtük le.

 Minden kedves érdeklődőt megnyugtatok, ő cicasága jól van, él és virul. Ma ugyan egy kicsit morcos ránk, de ezt még túléljük. A reggel azzal indult, hogy én még bóbiskoltam, amikor KedvesM, már igencsak energikus hangulatban lett lévén kipattant az ágyból, miután rajtam is keresztülhempergőzött, meggyőződvén róla, hogy biztosan alszom e, vagy netán csak játszom az eszem. Ezt követően igen figyelmes módon rám is csukta kívülről az ajtót, majd kis idő múlva igen különös hangokra figyeltem fel. Először is a: „Gatto, naa, neszaladj el” típusú mondatokat hallottam, majd igen keserves, elnyújtottan hüppögő, már már nyúzásnak is beillő torok hangok következtek úrficskától (vagyis a Dontól). Ez már gyanús volt. Miután a hangoknak is köszönhetően egészen tudat közeli állapotba kerültem, kisétáltam a nagyszobába, ahol KedvesM vigyorgott, nem éppen minden kajánság nélkül. Be is jelentette, hogy készüljek, térjek magamhoz, azután levágjuk a cica többi körmét is. Mondanom sem kell a cicának saját körömvágó ollója van. Igencsak profi körömvágója.

Azt kérdezitek, hogy tett szert ilyen menő szaru nyiszatolóra? Hát az ugye úgy történt... Apuka (gyengébbek kedvéért Jidishe Pape) kapott egyszer egy nagyon profi lábköröm vágó ollót (tőlünk). Mi pedig botor módon úgy gondoltuk, hogy ha apuka kemény lába körmét viszi, akkor a macskán is tutira funkcionál az eszköz. Ezzel nem is tévedtünk, fikarcnyit sem, viszont, apuka igen-igen megsértődött. Mondhatnám, hogy apuka fikarcnyit piperkőc, vagy, hogy egy pillangó szárnycsapásnyit kényeskedő, akár azt is, hogy egy hóvirág levélkényit finnyáskodó, de egyik sem lenne igaz. Annál inkább háklis arra, hogy a körmét elfertőzheti valami macskaadalék, ami ugye a le nem tisztított pengéről átkerül esetleg az ő bőrére. Hákli ide vagy oda, sajnos igazat kell adnom neki. Így történt tehát, hogy a macska hozzá jutott a vágószerszámhoz, apuka pedig kapott tőlünk egy újat.

Visszatérve a reggeli eseményekhez tehát, röpke pár óra alatt magamhoz is tértem, mikor is konstatáltam, hogy KedvesM feltűnő kedvességgel eteti macsekot egy macska kolbásszal, ami olyan csemege számára, mint Skinnetik barátnőm Boszi kutyájának a Friskies cica jutalom falatok. A drága tehát etet, Me pedig kapcsol, hogy akkor akció van, menni kell, gyereket fogni. Így hát kezem közé is kaptam szegény kis vörös tigrisünk nyaki szőrzet-bőrözetét, valamint két lábát is satuba, pontosabban marokba rögzítettem, a drága pedig elvégezte a műtétet. Nem véletlenül használom a túlzó kifejezést. Mert lássuk be őszintén, fáj e nekünk a körömvágás? Nem. Nekem külön élvezet is, pontosabban stressz oldó hatást vélek benne felfedezni. Erre elég, ha csak azt az egy példát említem, amikor Amerikában jártam egy hónapra, KedvesM pedig itthon maradt. Amikor úgy éreztem már, hogy mindenki és minden az agyamra megy, begubbasztottam az ágyamra, fülembe penderítettem a Rómeó & Julia musicalt, és vadul megwelneszeltem az összes rajtam található körmöt. Abban tehát megegyezhetünk, hogy az elhalt szaru környékén vagy benne még véletlenül sem találhatóak idegvégződések, érző receptorok, hát még fájdalom központok. Ennek ellenére, a maska olyan éktelen vonításban adta elő magát, mintha legalábbis egyenként tépkednénk ki a szőrszálait, különösen kéjes örömmel a képünkön. Nyilvánvalóan a mélyről feltörő, szívet tépő, gurgulázós vonítás, nem is körömvágásnak, hanem a lefogásnak szólt, mégis ilyenkor olyan nehéz. Én kínomban vigyorogni szoktam, mert hát micsoda tehetetlen állapot, hogy ő érte próbálunk tenni valamit, amit persze a kisfőnök nem, hogy nem értékel, de egyenesen utál is. Nos, ilyenkor azért azt gondolom, hogy bár meg vagyok győződve Gatto fejlett értelmi képességeiről, mégis pozitívum, hogy nem tárolja el hosszan ezeket a történéseket a memóriájában, mert akkor aztán félhetnék éjszaka.....