Pók story

Elkészültek a szuper szép, halványlila meghívóink. Fő köszönet B.Boop-nak, aki rendületlenül a kezem alá dolgozott, és vágta, csak vágta az organzát, míg én varrtam a kis tasakokat. Ahogy elhoztam a fényképezőgépet a szervizből természetesen képet is fogok felpakolni, hogy mindenki kedvére gyönyörködhessen. Minek utána ilyen szépen kipipálhattuk a meghívókat, következett a következő fázis, a szétosztás. Természetesen igyekszünk személyesen elvinni őket. Egy ilyen alkalommal esett meg a pók mese. Skinnek és Turza Úrnak adtuk át kicsiny lila csodánkat kedd este. A kisasszony isteni fügés csokis muffinnal várt, a receptjét azóta is óhajtom nagyon- nagyon!!! Turza Úr pókokat, skorpiókat és egyéb hasonló, számomra csúnyaságokat, számára csodákat gyűjt. KedvesM még nem járt náluk, így a ház ura gyermeki lelkesedéssel kezdte végig mutatni különleges kincseit. Minden rendben is volt, mindaddig, míg észre nem vette, hogy aTheleticopis modesta, leánykori nevén Indonéz vadászpók eltűnt a terráriumából. Na de semmi gáz, mert ő szőrössége csak a sarkokban sétál, és csak a plafonon. Ezt többször megígértettem velük, mert egy pici sejtem sem kívánta volna, hogy modesta (kisasszony / úr?) a nyakamba ugorjon, miközben Skinnel egy előadás vázlatot nézegettünk. Ez szerencsére nem történt meg, így én is kezdtem megnyugodni. Ezt az is erősítette, hogy elhagytuk a bogaras szobát, és a konyhában beszélgetünk tovább. Ekkor fülig érő vigyorral feltűnt Turza Úr, kezében a jelölt terráriummal, boldogan újságolva, hogy a pók megkerült. Mily megnyugtató, gondoltam én, mindaddig, míg a pók tartót mellém nem tette az asztalra. Mindenkit a különleges látványosság köré hívott, hogy nézzük meg milyen szép. Valóban üvegen keresztül egész csinos mind a 8 halvány barna, aranyba játszó lába. De tőlem akár csúnya is lehetet volna, ameddig szigorúan tőlem elzárt helyen tartózkodik. Hát ez utóbbi kívánságom pillanatokon belül  meghiúsult. Az Úr ugyanis kicsit elhúzta a felső üveget, hogy jobban láthassuk a háló szövögetőt, mire az iszkiri, neki indult. Én ekkor már felemelkedtem, és távolodóra fogtam volna (!) a dolgot. Valószínűleg ez volt a hiba. Indonéz vadászpókunk ugyanis ezzel a lendülettel kipattant a tartójából és csinos hátsó felemre pattant. Nos, ebben a pillanatban kezdtem el forogni magam körül, mint a búgócsiga (legalábbis én így éltem meg), és már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy a pók felmászik a nyakamon, megbirizgálja a hajamat, és végül egy nagyot csíp a nyakamba. Szerencsére a helyzet nem vált ilyen súlyossá, mert a búgócsigamozgás hatékonynak bizonyult, pókica ugyanis lepattant rólam. Még párat ugrándoztam, hogy biztos megszabaduljak minden pók maradványtól, majd Skin sikítozásaitól kísérve a szoba irányába távoztam. Skin kisasszony ugyanis kinyilvánította, hogy minden nőnemű irány a szobába. Ez kifejezetten Boszi kutyára vonatkozott, aki ezek szerint legalább annyira utálja a pókokat mint én. Főképp azokat melyek nagyobbak, mint a körmöm. Turza Úr persze teljes önkívületben, hogy hova tűnt el a pók leestében, aki szintén sokkolódott az ütközetben. Eszem a szívét. Ha ő a nulla agyával stressz helyzetbe került durván, kérdem én, mit is mondjak.... Turza Úr szerint, azért rám ugrott, mert fatörzsre emlékeztettem, ami az ő természetes élőhelyét szimbolizálja, mint olyan. Most erre mit lehet mondani? Legnagyobb örömünkre aztán Theleticois meglett, és még meg is nyugtattak, hogy amúgy nincs is túlzottan mérge, nem kell izgulni. Na persze. Szegény Skin teljesen kivolt, hogy mi aztán még egyszer tutira nem megyünk hozzájuk. Állítólag kedves urának még azt is megjegyezte, hogy csak azt csodálja, hogy a meghívót náluk hagytuk. Nyugi drága barátnőm megyünk máskor is. De bogarakat kéretik hét lakat alá... Kérdeznétek mit tett mindeközben KedvesM? Hogy rohant e villám gyorsan kedvese megmentésére? Mint a hurrikán csapot le a gaz állatra, mely majdnem martalékká ette egyetlen jövendőbelijét. Ki kell ábrándítanom benneteket. KedvesM távolról figyelt, és eleinte halkan, majd mind kevésbé gátlásosan vigyorgásból kuncogásba átmenő hahotázásokat hallatott. No comment. Na de a pók inváziót túléltük. Lassan el is indultunk haza. Itthon a mi tényleg édes és csodálatos macskánk várt. Miután dögönyözésre kínálta magát, éltem is a ritka lehetőséggel, és jól megsimogattam a drágát.....

.... ezután kezdett el furcsán viselkedni. A simi után felkelt, és kissé kóvályogva, mint a részeg tengerész indult el fel s alá. Gyanússá vált a helyzet, szólongattuk is egyből, biztos jól van e. Rövid időn belül a kilengéses séta rohangálássá erősödött, próbáltuk megállítani, de mintha az ördög szállta volna meg, rohant, mint egy őrült. Nem értettük mi történik. Aztán egyszer csak összecsuklott. Épp a szoba és a konyha határán esett össze szegénykém. Egyből odaszaladtunk hozzá, de a látvány, ami fogadott, több mint gyomorforgató volt. A hátán apró kelés tátongott. Innen apró barna, aranyszőrös lábú pókok hada masírozott kifelé, szegény macskánk fáradt testéből. A pók peték a szoknyámról kerülhettek át, amit a gonosz akkor helyezett el rajtam, amikor rám ugrott. Hát ezért a nagy sietség. KedvesM nem tudva hogyan segítsen kicsiny macskánknak nézett rám elborzadt arccal. Jobb ötletem nem lévén, a mosogató alatti szekrényhez szaladtam, és a kemotoxot kaptam a kezembe. Lendületből eresztettem rá a permetet  a masírozó pók hadseregre, melyek a nyitott ajtó felé tartottak. Valami idegmérget juttathattak Gatto cica szervezetébe, mert a macska lélegzett, de őrült vigyorba merevedve, felakadt szemekkel feküdt a kövön. A kemotox azonban rossz ötletnek bizonyult, a pókok ugyanis elkezdtek nőni. Miközben rendületlenül masíroztak kifelé, egyre nagyobbakká váltak. A kb 2 cm-es kezdő méretükhöz képest, az elsők, melyek már a lépcsőn indultak lefelé, nemhogy Petikénél, a díjbirkózónál is nagyobbak voltak, de a földszinti rotveilert is lenézően szemlélték, amelyik őrült csaholásba kezdett, megérezvén a kint ólálkodó veszélyt. Szerencsétlenségükre közös képviselőink kinyitották az ajtajukat, nem értve miért ugat a kutya ily keservesen. Ebben a szent pillanatban a falkavezető dög ráugrott szegény férjre, és meg sem várva, hogy az annyit mondjon "fapapucs" csáprágóit a nyaka köré fonta, megbirizgálta nem létező haját, és végzetes csípést mért a nyakára. Szegény ember abban a pillanatban összerogyott, miután velőt rázó sikolyt hallatott még utoljára. Ugyanez a sors várt a feleségére, lányukra, a rotira és a kis fehér bolognesére is. Na de nem csak lent kezdett el ugatni egy kutya. Petike is megérezte a bajt, és addig addig ugrált szomszédasszonyunk fején, lábán, míg az nagy morogva fel nem kelt, és ki nem nyitotta az ajtót a rámenős ebnek. A kutya átugorva az ajtóra szerelt akadályt, az egyik épp elhaladó pókot cölöpként használva beugrott a lakásunkba. Mikor meglátta mi lett mindig megugatott társával, egy kutya könnycsepp buggyant ki a szeméből. A kutya könnycsepp ritka, mint a fehér holló. Nem is tudják ma már, csak néhányan az állatlátók között, de ők is csak legendaként emlegetik,  hogy ez a nedű életet adó, sebet gyógyító, mint a vámpír vér. A csepp éppen kis macska kelésére cseppent. Abban a szent pillanatban a seb kiadta magából gennyes tartalmát, és azon minutumban begyógyult. Míg a cica egyre jobban pihegve kezdett magához térni, Petike galacsint gurigatott a kivetett anyagból. Ahogy söndörgette-pöndörgette a kis csomagot az egyre nagyobbá kezdett nőni, míg végül kis gömböccé változott.  Ismerjük milyen kis gömböc. Egyrészről agresszív, mint a mérges kismalac, másrészről torkos, és bendője telíthetetlenül újabb és újabb étkekre vár. A növekvő hólyagot immár Gatto és kis megmentője Petike együttes erővel indították guruló útjára a pókok nyomán. Gömböc pedig tette a dolgát. Falta és falta csak az előtte menetelő szőrös lábúakat. A gonosz csapat eleje, immár elhagyta a házat és egészen a piacig jutottak. Igazi szerencse, hogy este lévén, mindössze a megrökönyödött biztonsági őröket találták, de ők szegények rövid úton a pókok martalékává is váltak. Na de a gömböc már a sarkukban volt, és minden egyes fordulattal újabb pókot kebelezett be, míg végül eljutott a vezetőig, aki épp a piac nyitott részén lépdelt hosszú, ízelt lábaival. Próbált ellenállni, de kis gömböcnek nem könnyű. Óriás Theleticopis modestának sem sikerült. Pár percig még rugdalózott a lábaival, próbált kimászni a feneketlen bendőből, de mint alvó ember, aki álmában nyeli le, úgy szippantotta be őt a sötét mély. Ekkorra ért a tetthelyre Petike és Gatto, akik közös mantrába fogtak ezzel hívva vissza gömböcöt. Ahogy az óriás hólyag gurult feléjük az ütemes nótaszóra, egyre kisebb és kisebb lett, míg olyan apróra zsugorodott, hogy a két barát felváltott manccsal terelgethette az immár üveggolyó méretű segítőt. Végül Petike apróbb böffenéseket hallatva szájába kapta a gömböcöt, és lenyelte. A pocakjában a gyomorsav feloldotta a veszélyes egyedeket tartalmazó kis csomagot, mely végül veszélytelenné alakulva távozott másnap reggel, amikor Liliána (szomszédasszonyunk) sétálni vitte Őkelmét.