Miközben KedvesM bontotta a falat, én úgy este 7 körül végre neki láttam a főzésnek. Ez már csak azért is szükségszerű, mert a munkásembert etetni kell. Holnaptól pedig fel lesz forgatva a lakás, így bele kell jönnöm, hogy több, és nagyobb munkásembert, mint drága apósom is, etetni kell majd. Persze az én kedves férjem is gondolt előre, ezért a hétvégi bevásárlás során rögtön vett is egy hatos csomag másfél literes Arany Ászokat. Én pedig a ma reggeli piacolás során, kedvenc hentes nénimnél csakis apuka kedvéért vettem egy szép szál szalonnát is.
A vacsihoz visszatérve, tegnap délután az utált vasalás közben a tévét kapcsolgattam, hogy valamivel fel is dobjam magam. A TV Paprikán elkaptam G. Garvin műsorát, és a mai
eredmények tekintetében, azt mondhatom, nem tettem rosszul, hogy nem kapcsoltam tovább. A "Sunday Supper" című menüsor tartalma a következő: disznó borda hagymás szósszal sütve, sült tészta, sajtos gríz és limonádé. Én ebből ma a hús részét valósítottam meg, de tervben van a sült tészta, ami egy lisztes, vajas, tojásos + írós massza, kis gombócokban kisütve. Azt hiszem ez valami ahhoz hasonló, mint az angoloknál a Yorkshire puding, illetve az Amerikában kóstolt tészta felfújt. Aki tudja a szakszavakat, ossza meg kérem. Én pedig amint elkészítettem őket, remélhetőleg még a héten, megosztom a végeredményt veletek. Garvin után a csini vega lány alkotott, róla írtam már korábban, így született meg a köret,
amit szintén átalakítottam kissé. Az eredeti recept, lasagne besammelles reszelt sárgarépás mártással. De mindent szépen sorban.
Garvin disznó bordából, vagyis oldalasból készítette a fő fogást. Én is így tettem, azt viszont nem tudom, az óceánon túl kifejezetten olyan szép, lapos szeletekben adják? Leginkább a bárány borda külsejéhez hasonlított, és még véletlenül sem a mi lapos, de hosszú husinkhoz. Mindenesetre a fagyasztóban talált, kisebb darabokra aprított malacot kicsontoztam, közben kedvesen megemlékezve a jó édes anyjáról. Utólagosan az a véleményem, hogy szép, vékonyra klopfolt tarjából is szuperül elkészíthető az étek. Na tehát a hússzeleteket sóztam, borsóztam, lisztben megforgattam, a maradékot pedig leütögettem róla. Ezután, olajban átpirítottam, hogy szépen megbarnuljon a külseje. Tűzállótálba tettem és kicsit magára hagytam a szeletkéket. A maradék olajban, nem kell túl sok, két felszeletelt hagymát pirítottam át. Ennek a nagy részét a husira átszedtem. Az olajba dobtam egy darab vajat, majd miután felolvadt, elkezdtem liszttel sűríteni. Arányokat töbnyire nem tudok mondani, mert én sem méregettem semmit, csak úgy érzésre. De lisztből legalább 4-5 kanállal tettem bele, ami azt eredményezte, hogy miután elkezdtem vízzel felhúzni, nagyon sok szószom keletkezett. De ettől nem kell megijedni, mert minden szuperül felhasználható. Garvin véleménye, hogy az ételeket előízesíteni kell, nem pedig utólag a tálalás és fogyasztás során, így még egyszer jól megsóztam, borsoztam a besamelféleséget, majd a felét a húsra öntöttem. Ezt lefóliázva bedugtam a sütőbe, kb. 200 fokon, légkeverésen. A körethez lereszeltem két répát, amit hozzákevertem a maradék szószhoz, majd a tegnapról megmaradt lepke tészta is belekerült. Ezt is tűzálló tálba öntöttem, a tetejére sajtot szórtam, és szintén lefedve a hús mellé került. Jó 30-40 perc után levettem a fóliákat, kicsit még pirítottam és végül mind megettem. Na, jó ez így nem igaz, mert este kilenc lévén csak óvatosan falatoztunk, de azt mondhatom, szuper finomra sikeredett. A tésztát máskor hamarabb ki kell venni, de ez sem vont le a végeredményből, amit itt láthattok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése