Ez a bejegyzés főképp Máltáról fog szólni, így aki a nászút nem pikáns részeiről szeretne érdeklődni, az hívjon fel telefonon. Annyit azért elárulhatok, hogy az utazásunk remekül sikerült. Remekül, de ez elsősorban nem is a szigetnek köszönhető, hanem annak, hogy együtt lenni, nyugalomban, egyetértésben, összehangolódva szuper jó volt. Megerősödött bennem, amit persze már eddig is tudtam, hogy KedvesM igazi úriember és nagyon – nagyon figyelmes. Tehát, hogy a mostanában jellemző szállóigénkkel szóljak, ha még nem lenne a férjem, én bizony hozzámennék.
Visszatérve a szigethez, mi az Air Máltával mentünk, az út kb. 2 óra. El lehet még jutni komppal is, Sziciliából, de akkor ugyebár oda is el kell jutni előtte. Így ez max. akkor éri meg, ha épp Olaszországban nyaralunk. A sziget első látásra elég kopár, és ez a benyomásom a későbbiekben sem változott. Az viszont igazán megejtő, ha épp kerítést kerítenénk helyi lakunk köré, akkor óriásira növő kaktusszal, vagy leander bokrokkal ezt remekül megtehetjük, ahogy az ott lakók valóban teszik is. Tény, hogy az egy hetes nyaralásunk alatt küldetéssé nőtte ki magát, hogy olyan virágokat fényképezzünk, melyek itthon max. ablakba rakható méretűek, ott pedig hatalmas bokrokban, fákban nőnek, mint pl. a muskátli.
Ami a szállást illeti, és ezt korábbi beszámolók is megerősítik, inkább fölé licitáljunk, mint az olcsót keressük. Az utazási irodában azt mondták, hogy jó szállodát választottunk, és mivel az elsőként kigondolt időpontra nem volt hely, ha tudunk érdemes várnunk egy hetet, mert jók a visszajelzések a szállodáról. Szerény véleményem szerint a Hotel Qawra (értsd: Aura) http://www.qawrapalacemalta.com/ nem valami nagy durranás, inkább egyszerű, de arra, hogy aludjunk benne, éppen megfelelő. Inkább az az érzésem volt, mint a debreceni Hungest Hotel's-ben, ami a szocializmusból itt maradt, és a felújítás már igen-igen várat magára.
Összefoglalóan 4 csillagtól kicsit többet várnék, de üsse kavics. Mivel nem volt kedvünk plusz pénzt fizetni a tengerre néző feltétért, a belső udvarra figyelő szobát kaptunk. Az is igaz viszont, hogy innen remekül lehet tanulmányozni az emberek nyaralásra magukkal vitt törülközőkre vonatkozó szokásait.
Nagyon tetszett az utak megoldása. A sima, városon belül futó utak is sokszor leander bokorral vannak elválasztva. Emellett a szembe menők sokszor futnak dombról le, dombról fel. Ezt a benyomásom elég nehéz leírnom, inkább nézze meg mindenki maga, hátha úgy jobban átmegy.
Maga az építkezési stílusuk egyértelműen az arab hagyományokat követi, ami nem túl meglepő, hiszen ők is elég sokáig tanyáztak a szigeten, karöltve még sok más népséggel a múltban. Málta volt már föníciai, római, francia és legutoljára angol megszállás alatt is. A 70-es évek elején függetlenedtek, azóta, önmaguk irányítása alatt állnak. A hivatalos nyelv a máltai, az angol és az olasz. Hosszú időt töltöttek itt a johanniták, azaz az a híres, hírhedt máltai lovagrend, akik a gyógyítás szolgálatát állították életük első helyére. Máltát azért szerették ennyire a külföldiek, már az ókorban is, és a modern időkben egyaránt, mivel kereskedelmi és hadászati szempontból igen jó az elhelyezkedése.
Mi Qawra nevű helységben laktunk, mely nagyjából összeépült Bugibaval. Ez a két helység leginkább a turizmusáról ismert, ami annyiból lehet meglepő, hogy Máltán általában rengeteg emlék, templom, vagy bármi egyéb néznivaló található. Az esti sétáink nem voltak igazándiból túl változatosak, maximum annyival fűszereztük, hogy a rövidebb, vagy a hosszabb tengerparti sétányon mentünk. A hosszú séták viszont jók voltak arra, hogy amúgy sem szűkösködő étvágyunkat így még motiváltabban elégíthettük ki. Itt emelném ki a George’s nevű műintézményt, mely igen kellemes, tengerparti falatozó Bugiba főutcáján. Az ételekre hármas tagoltság jellemző leginkább. Vannak a Máltai specialitások, nem túl nagy számban. Én ebből a nyulas spagettit kóstoltam, amely inkább nyúlszószos, mint nyúlhúsos, de némi sóval és parmezánnal földobható. Általában a nyúl mindenhol megtalálható, de azt nem ettem, mert a húst annyira töményen nem kívántam. Jellemző még a tekercselt, paradicsomos, zöldséges mártásban tálalt marhahús. És természetesen a friss halak, roston, filében, vagy egészben, de erről leginkább KedvesM tudna beszámolni, mivel én ilyesmikkel nem élek. Van aztán még az angol szájnak tetsző ételcsomag, ami 15 féle hamburgerből áll, erőssége, hogy igazi vastaghúsból sütik, nem holmi hazai fagyasztott vacakokhoz hasonlóan. A hamburger mellett ehetünk még, még óriási hot-dogok, piték, pieok, és BBQ csirkék, valamint az uncsi, mindennapugyanaztadunk kontinentális reggeliben a paradicsomos gyöngybab. Végül pedig az olasz konyha domináns, mindenféle pastával és pizzával. Nekem egy idő után a nem túl változatos a választék érzésem kerekedett, de a pasta iránti imádatom szerencsére legyőzte az unalmamat. Emellett rátaláltunk a legfinomabb Bugibai fagyizóra is, ahol a második este után már ismerősként köszöntek vissza.
Pozitívuma a helynek, hogy a buszállomásukról rengeteg sárga busz indult, így mi minden kirándulásunkat ezzel tudtuk megoldani, és még véletlenül sem fizettünk be egy szervezett utazásra sem. Na most a buszokra külön ki kell térnem, mert az aztán egy igazi különleges helyi specialitás. Ott kezdődik az egész, hogy baloldali a közlekedés, ami a mi szemünknek már eleve totál káosz, ez folytatódik azzal, hogy a buszok nagy része van már kb 50 éves is, végül pedig a sofőrök leginkább úgy vezetnek, mint az őrültek. Ezek után biztos nem véletlen, hogy minden buszon szentképek és mini oltárok vannak kialakítva. Érdekesség továbbá, hogy csak egy ajtó van a buszokon, ahol fel lehet szállni, itt kell a jegyet fizetni, és ez az ajtó az egész út alatt nyitva is marad, így ott álldogálni a közelében, nem túl kifizetődő az egészségre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése