A nagy Gozoi kirándulás után, ránk fért a pihenő. Ezért célba vettük Melliah Bay-t. Ez egy a kevés máltai, homokos tengerpartok közül, az egyik legnagyobb. A homok persze nem csak úgy keletkezett hirtelen, tekintve, hogy a legtöbb máltai partszakasz sziklás, hanem szorgos kezecskék (és ehhez talán a kínaiaknak nincs sok köze), vélhetően egy turista szezont lezárva, odaszállították, még vonzóbbá téve az infrastruktúrát. Busszal remekül megközelíthető helyszín, mint minden a szigeten. Ez a rész különösen ajánlható azoknak, akik gyerekkel tervezik az utazást, a víz lassan mélyül és ugyebár nem köves. Kellemes hely, részemről alig is akartam elindulni innen, de mivel délutánra már újabb programot irányoztunk elő magunknak, nyakunkba vettük a buszozást. Utólag úgy gondolom, nyugodtan maradhattunk volna, na, nem a du-i városnézés rovására, mert az szintén remekül sikerült, inkább más helyszínt hagyhattunk volna ki. A városnézés Mdinába repített minket. A legérdekesebb a helyben, hogy tulajdonképpen ez egy város, egy másik városon belül. Mdina a korábbi főváros, ami tulajdonképpen egy méretes várfalon belül helyezkedik el. Kb. úgy lehet elképzelni, mint az Egri várat. Tudvalevő, hogy az egri vár falai is kijjebb helyezkedtek el, mint most, Mdina is valami hasonló. Egy hídon keresztül lehet bejutni a városba, amit várárok vesz körül. Víz nincs benne, nem tudom, valaha volt-e, most mindenesetre narancsfák és macskák lakják. Külön ki kell emelnem, hogy hazafelé utunk során, tündér helyes macska kölyökkel találkoztunk a hídon átsétálva. Miután kigyönyörködtük magunkat ő kicsinységében, szomorú szívvel sétáltunk tovább. Büszkén tapasztaltam, hogy utánunk a következő páros, aki megállt a cicát csodálni, két magyar lány volt. Igen, szeretem a Magyarokat (és ez nem Soproni reklám :). A városban állítólag 300-an laknak, de nekem még ez is soknak tűnik. Kb. egy óra alatt bejártuk a szűk utcás, magas falakkal szegélyezett házrengeteget, és ebben benne volt a Máltai Lovagrendet bemutató múzeum húsz perces bemutatója is. Összességében nagyon tetszett a város, szép sárga falaival, árnyékos utcácskáival, virágzó falaival. Állítólag érdemes megnézni a Mdinát körülvevő helységet is, de nekünk erre már nem volt érkezésünk.
A következő napot újabb utazással folytattuk. Első állomásunk a Ta Quali Crafts Village volt. Málta és Gozo is a csipkéjéről és az üveg tárgyaikról híres, ebben a faluban a kézművesség virágzik. Természetesen a turistákra építenek erőteljesen, rengeteg kézzel készített üveget vásárolhatunk és megnézhetjük, hogyan készülnek ezek a szépségek. Nem volt rossz program, de annyira nem is estünk hasra tőle. Innen kedvenc buszosaink segítségével áthoppanáltunk Valettába, a fővárosba. Röviden összefoglalva a következőket tettük itt: séta, kávé, meleg, séta, meleg, meleg, pizza, finom, de lassú, ragadós meleg. Kicsit részletesebben, nagyon meleg volt, de ezzel mit sem törődve sétálgattunk. Az utcák itt is inkább szűkek, a házfalak magasak és sárgák, nagyon kellemes. Körben tenger, parkok, és egy múló festa díszei. A templomokról és hasonló néznivalókról lemaradtunk, mivel szombat lévén dél körül volt záróra, és ezzel egy időben szieszta borult a városra, de ezt még túléltük valahogy. Valetta kellemes, szép hely, egy fél napot mindenképp megér. Állítólag szuper a piaca is, ezt inkább sajnálom, hogy lemaradtunk róla.
Az esti terv Sliema és St Julian volt. Sliemat buktuk, leginkább mert mire odaértünk sötét volt, mi pedig fáradtak és éhesek, ezért a tengerparton igyekeztünk visszasétálni St Juianbe, az ordító szél kellős közepén, ami az éjszakai élet központja. Kisebb nagyobb nehézségek árán, de megérkeztünk és végre vacsihoz is jutottunk, amit én kicsit elszúrtam... Nem tudom, hogy sikerült kipécéznem a rizottót (a jól bevált spagetti helyett), amit ha én főzök itthon nagyon szeretek, de ők nem jól készítették. Van viszont nekem egy drága férjem, aki megosztotta velem a szuper finom burgerét, úgyhogy szerencsére nem pusztultam éhen abban a minutumban!!!! St Julian tehát a szórakozó negyed, annak érdemes oda mennie, aki szeretne százával az utcán hömpölygő csitrikkel bulizni, és őrült hangon dübörgő diszkókban heringet táncolni hajnalig. Mi erre az élményre nem igazán voltunk felkészülve, így inkább szépen, komótosan haza buszoztunk, és közben jókat vigyorogtunk, a menni alig tudó, csacsi részeg kislányokon.
A Máltai nyaralás tartogatott még egy látogatást a Golden Bayre, ami a korábban említetthez hasonlóan homokos tengerpart. Kisebb, mint Melliah, de hegyoldalak veszik körül, és kicsit kevésbé frekventált talán. A tenger ezen a napon sokkal bolydultabb volt, de KedvesM imádta az ingyen hullámfürdőt, nagyon-nagyon. Ezen a napon sikerült elég durván le is égnünk, úgyhogy napokon keresztül csak vakartuk a viszkető égéstermékeinket. Ettől függetlenül kellemesen sikerült program volt. Az utolsó napunkat már csöndesen, a szállodai medence partján töltöttük. A medencébe elvből nem mentem be, egyszer sem, de helyette lesétáltunk a tengerpartra, amikor kedvünk tartotta. Másnap kissé náthásan, hogy a leégéstől vagy a klímától nem tudom, indultunk hazafelé, egy kicsit jó kedvűen is. Azt mondhatom Málta kellemes hely, jól sikerült az utunk. Még egyszer azonban nem hiszem, hogy ide indulnék nyaralni. Máskülönben lehet érdemesebb Gozot választani úti célként, de nekem azért jobban tetszik az itthoni buja természet, mint a kissé kopár máltai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése