Máltai nászút /2. rész/

A gozói kirándulásra, ahogy a többi alkalommal is, saját szervezésben indultunk. Málta összesen öt szigetből áll, ezek közül három lakott. A legnagyobb Málta, ezt követi Gozo, végül pedig Comino, ahol összesen egy szálloda található, más nem igazán, főképp, hogy a kis sziget átmérője úgy 2 km lehet. Nagy híressége viszont a Kék Lagúna, gyönyörű partszakasza, ami arról híres, hogy szuper kék a tenger, és annyi a turista, hogy szabad –törülköző - helyet találni igazi művészet. Mi ide már nem mentünk el, a beszámolók szerint, csodás a hely, de azért nem életünk útját hagytuk ki. Gozóra két újdonsült útitársunkkal és a 48-as busszal mentünk, ami épp a komp előtt rakja le az ember tömeget. A komppal kb. 3/4 óra alatt átkeltünk a szigetre. Azt a fülest kaptuk a központi idegenvezetőtől, hogy lehet itt taxisokat találni, akik fél napos túrákra elvisznek, úgy 70 euróért. Miután Luis, későbbi taxisofőrünk nem hagyta levakarni magát, és eltántorítani, a mi előbb még kávéznánk és majd utána tárgyalunk dumával, kikötöttünk mellette. Az is nyomott a latba, hogy eleve 60 euróra ajánlotta magát, és egyből vitt is a kávézóba. A felfrissülés után nekiindultunk. Odakint irtó meleg, a hűtött merciben kellemes klíma mellett első állomásunk Rotunda volt. Itt egy kb. 4000 férőhelyes templomot néztünk meg, amit az eredeti templom köré építettek, és mondjuk a Bazilika 75%a lehet, tehát elég nagy, elég magas, elég jó panorámával. Ha azt kérdeznétek, minek egy alig 4000 fős városkába 4000 fős templomot építeni, a válasz igen egyszerű. A máltaiakra két dolog jellemző. Az egyik, hogy hiper vallásosak (ez biztos, a népesség 4% megy apácának/papnak), a másik, hogy igen-igen vetélkedő fajták. Vagyis feltehetően a Rotundaiak valamelyik másik helység templom tornyán akartak túltenni azzal, hogy még nagyobbat építettek. A máltai szállóige amúgy is az, hogy nincs valamire való város egy Bazilika nagyságú templom nélkül... Maga a templom határozottan megfogott, a toronyban körbe lehetett sétálni, és mivel Gozo sem a nagyságáról híres, az egész sziget panorámáját beláttuk innen. Elég sokat is időztünk itt, Luis már várt is minket rendesen, és innentől, mindig megbeszéltük, hogy mikor indulunk tovább. Következő állomásunk a Xlendi öböl, ami részben szép, részben van ott egy kilátótorony vagy magasles, vagy őrtorony, lényeg, hogy kémlelő, amit mi nem néztünk meg. És a fjorodokhoz hasonló leszakadt sziklafal, ami azért annyira nem volt különleges. Innen az Azúr-ablakhoz kocsikáztunk, ami szintén

tipikus látványosság Gozon, bár az is igaz, hogy tényleg szép.

Az ablak szomszédságában áll a Fungus Rock, ami egy háborítatlan, milliónyi madárfaj lakhelyéül szolgáló szikla, a tengerből kinyúlva. Messziről láttuk még a Belső tengert, aminek a méltán híres filmhez semmi köze, de szintén helyi látványosság. Konkrétan egy tóról van szó, ami a tengerből kapja a befolyást. A fáma szerint egyszer két delfin is betévedt ide, akik pár napot vendégeskedtek a tengeren kívüli környezetben, mg vissza nem irányították őket a nagy vízbe. A tengerparti szépségektől, befele vettük az irányt, és Xara-ba mentünk, ahol a Ggantija nevű, közel 5000 éves kő templomot tekintettük meg. Mindazonáltal, akinek nincs kedve 40 fokban, hatalmas kődarabokat nézegetnie, melyek köralakban vannak elrendezve és úgy a háromnegyedük, az eredeti magasságnak, nem ajánlom azt a túrát, mert a kifizetett 8 eurót abszolút nem éri meg. Tudom-tudom a Stonhenge és a piramisok is csak kövek, de egy kicsit komolyabb hype veszi körül őket, még ha fiatalabbak is, mint a gozói kőhalom. Ha jól emlékszem, szintén ebben a városban, elmentünk még Xendi barlangjába, ami egy mini cseppkő barlang, az aggtelekinek talán egy fél szobájához tudnám hasonlítani. Azért is érdekelt, mert az útikönyv azt írta, hogy egy echte, helyi ház kertjében, illetve az alatt találták meg, és a háziasszony visz körbe, ami szuper tuti, mert így őslakosokat is meg lehet ismerni. Ehhez képest bár tényleg a ház asszonya mutattam meg, de túl barátságosnak nem lehetett mondani. Úgyhogy az őslakosokat továbbra sem ismertük meg :) Terveztük még, hogy felfedezzük Victoriát, a fővárost, de addigra már annyira kifáradtunk, hogy azt a tervünket megváltozattuk és helyette beültünk ebédelni egy Venezia nevű helyre, ahová Luis kalauzolt minket, helyi, tradicionális étterem felkiáltással. Itt elkövettük azt a hibát, hogy a főúr javaslatára hagyatkoztunk, és nem kértünk étlapot. Az előétel is tök fölösleges volt, mert bár igen ízletes, de olyan sok, hogy a főételből én már egy falatot sem bírtam enni. Részben mert nem ízlett a máltai paradicsom szószos fuzili, részben mert én még az Azúr ablaknál bevágtam egy sajtburit, miután rámtört a kínzó éhség. KedvesM viszont nagyon remek halat falatozott legalább. Ezzel aztán zártuk is a gozoi kirándulásunkat, totál kimerülten, de összességében jó élményekkel. Abban mind a négyen megegyeztünk, hogy Gozo igen szép hely, rendezettebb, mint Málta, úgyhogy ha következőre a környékre vetődnénk, inkább itt keresnénk szállást magunknak.