2009. október 17., szombat

Az éhségem én vagyok 2.0.

Ma délután moziban voltunk a lelkes anyai lánycsapattal és a Julie & Julia c. filmet láttuk. Annyira nem voltam elájulva tőle, kicsit hosszúnak is éreztem, de két dologhoz újra meghozta a kedvem. Az egyik a főzés, a másik pedig a blog írás. Itt kell megjegyeznem, hogy a felhelyezett számláló szerint 1155 látogatónál tart a kis büszkeségem. Így ezúton is üzenem nektek kedves látogatók, hogy adjatok magatokról életjelet, és mondjátok el ti is a véleményeteket az itt felvetett témákkal kapcsolatban. Előre is köszönöm.

A másik vonal tehát a főzés, a film alatt el is határoztam, hogy holnap reggelire összerittyentek egy kis izgalmas, sárga és piros koktélparadicsomból, természetesen friss bazsalikomból és fokhagymából kevert bruscettát. Ez bele is fog illeni a holnapi menü vonalába, ebédre ugyanis milánói sertésbordát tervezünk.

És akkor a már napok óta foglalkoztató téma, az étvágyam. Az előző postban még arról számoltam be nektek, hogy a folytonos ehetnékem az első hónapokhoz képest csillapodott, és mindösszesen az édesség addikciómmal kell megküzdenem. Nos, nem túl nagy örömmel jelenthetem, hogy a héten mintha vissza spirálba kerültem volna, és az étvágyam visszanyerte korábbi magas szintjét. Ez még nem lenne baj, ha mondjuk kielégítene a zöldségek és gyümölcsök nagy tálnyi hada, de nem meglepő módon nem erről van szó. Azt azért mindenképp meg kell jegyeznem, hogy igyekszem nap, mint nap odafigyelni, hogy legyen gyümölcs, joghurt a menümben, de nem éppen ez teszi ki az ékezéseim nagy részét. A másik gond, talán már említettem, hogy az elmúlt pár hétben mindig este7-8-9 körül sikerült elkészülni a vacsival... Az evés amúgy nem is zavarna, hanem a gondolat, hogy mi lesz ennek a következménye, már ami a felhízott kilókat illeti. Most szerintem egész jól állok, fél idő vége felé 6 kilóval gyarapodtam, és ez épp megfelelő is, ha ennek a dupláját nem haladom meg a 9. hónapig. Persze amikor Réka, akitől a kedvenc mondásom : - Szép vagyok már, mint a béka, mert az edzőm Rubint Réka. - a kismama torna közben előadta, hogy ő 28 hetes terhesen 2,5-3 kilót hízott, akkor az egy kicsit mellbevágott. Másrészről szerintem inkább ez az ami nem oké, mint ahogy az sem, hogy a kazihoz az intrókat a kórházban vették fel, kb 1-2 nappal azután, hogy a kis Lara 2,5 kilósan (ez sem volt egy díjbirkózó újszülött...) a világra jött. De ebből is láthatjátok, hogy próbálok újra belerázódni egy kicsit a mozgásba is, ami már nagyon hiányzott. Kb a 3. hónap óta nem sikerült eljutnom semmi értelmes mozgás stúdióba, de Réka után, végre a kismama jógát is kipróbáltam, ami nagyon tetszett. Vettem is gyorsan egy 4 alkalmas bérletet, és hétfőn egy másik helyen egy másik kismama torna kipróbálását is tervezem. Tetszenek ezek a dolgok, és őszintén szólva nem látom elhízottnak magam, de nem is szeretnék a későbbiekben sem. Ehhez persze kell az önuralom is, amiben mindig újra kell treníroznom magam.

Végül még egy gondolat. Egy kedves ismerősöm, aki nem utolsósorban sportoktató, azt mondta, ő leginkább azért tart a terhességtől, mert akkor elveszíti majd a kontrollt a saját teste felett. A kontroll egy nagyon érdekes kérdés számomra, nem csak ezen a területen (!!!). Amíg nem volt visszajelzésem Babszem Srácról a rugdalózásán keresztül, én is sokkal többet gondoltam rá, hogy vajon jól van e, minden rendben? Persze, azóta is nagyon fontos ez, de így nem csak az uh-ra kell hagyatkoznom. Engem sokkal inkább foglalkoztatott korábban is, és most is az az öröm, hogy gyerekem lehet, mint az hogy a testem esetleg megváltozik. Szerintem ez sokkal fontosabb, mint az, hogy pár kilót hízom, hiszen azt korábban is le tudtam adni, és nem félek tőle, hogy később is menni fog majd. Biztos azonban, hogy a sporttal foglalkozóknak sokkal nehezebb megélni, hogy az addig tökéletesen az irányításuk alatt tartott külalakjuk megváltozik, és sok olyan szokásuk, mint az intenzív mozgás vagy a határozott figyelem alatt tartott étkezés változtatásra szorul, ha egészséges gyermeket szeretnének. Bár szerintem még így sem kell félni, hiszen ha nem annyit eszik az ember lánya, amennyit nem szégyell, ehelyett odafigyel és tudatosan táplálkozik, nagy gond nem lehet. Én is igyekszem, mert tegnap bizony kicsit szégyelltem magam, amikor túlfaltam magam abból az isteni rakott cukkíniből, amit ebéd-vacsira sütöttem. Olyannyira, hogy a túl sűrű, banános tejbegríz, amit desszertnek készítettem, már nem is bírt beférni. Jobb is... Holnap újra Rékával fogom enyhíteni a lelkiismeret furdalásom és Skinnetik féle almás diós salátával.

4 megjegyzés:

babaszem írta...

Szia!
Nem tudom mennyien olvasnak Téged (az első posztodban láttam, hogy ez a vágyad :) ), de jelentem, én elkezdtelek olvasni.:) Már most hasonlóságokat véltem felfedezni: Imádom Tisza Kata könyveit. Ha lesz időm szép lassan végigolvasom a blogodat.
üdv, babaszem

Liloocska írta...

Helló Babszem!

üdv itt :)

Liloocs

Névtelen írta...

Ugyammá! :-) Én abban hiszek, hogy várandósan (is) a test pontosan megmondja, miből mennyi esik jól neki, mozgásban, ételben. És hogy az egyik barátnőmet idézzem, a szoptatás a legjobb fogyókúra...

Egyébiránt a várandósságtól tényleg kicsit szétesik a test. De ez csk akkor érdekeljen, ha élsportoló vagy. Amúgy meg, utána, amikor újra rendszeresen sportolsz, visszaalakul minden olyanra, amilyen volt. Csak lesz egy 2-3 hónapos köztes időszak - de a baba miatt nem megéri? :-)))
Pussz
Mangusz

Liloocska írta...

meg hát ;) na de ki kívánja este nyolckor a nutellát???? ;)