2009. december 14., hétfő

A fiam barátnője

Politikailag persze sokkal korrektebb lenne, ha úgy fogalmazok: a születendő fiam (feltételezhetően) születendő barátnője. Tudom kicsit még korai, de mégis, egy ideje motoszkál a fejemben, vajon milyen lesz a fiam leendő barátnője. Na, nem a futó kapcsolatokra gondolok, a komolyabbakra. Legfőbb kérdésem, hogy fogom e kedvelni a lányt? Lehet e elég jó majd valaki az én tökéletes fiacskámnak? Vagy talán nem is így kell majd gondolkoznom, mert addigra ő felnőtt, önálló férfi lesz ... Na de szeretni tudom e majd a lányt, aki elveszi az én kicsi fiamat tőlem??? Következő gondolati hiba, sosem fogja elvenni, hiszen más lesz a kapcsolat közöttünk, és más lesz köztük. Tehát miért lehet kedvelni / vagy (szigorúan!!!) csöndben utálni a lányt? Mi alapján is választ majd a (felnőtt) gyermek? Vagy olyan lányt keres, mint amilyen én vagyok, hiszen az első szerelem alapvetően meghatározó. Vagy pedig pont az ellentétemet keresi majd, mert az anyját, még ha csak szimbolikusan is, de nem túl egészséges nőül kérni. Vagy még mindig az ellentétemet, mert mindegy milyen legyen az a lány, csak anyámra ne emlékeztessen.... Nos reméljük ezt az opciót el is vethetem már így előre. Az első helyzetben mindenesetre azért utálhatom majd a hölgyeményt, mert két dudás egy csárdában nem fér meg. A másik eseten pedig pont azért, mert annyira különbözik majd tőlem, nem értem, majd mit eszik rajta ez a kis pernahajder. Közben azért bízom benne, hogy olyan kedves tudok majd lenni a lánnyal, mint mondjuk Mame, Settenke kedvesével. De legalábbis elfogadom majd, mert nekem is az lesz a fontos, hogy találjon maga mellé valakit, akit szerethet, és aki viszont szeretheti. És remélem, hogy baráti lesz a kapcsolatunk, és majd mesélhetek neki tippeket a terhessége alatt, mert mi más lenne a következő gondolatom, a még meg sem született picurkámmal kapcsolatban, mint az ő még meg nem született picurkája...

Te jó ég, mi jöhet még ezután???????

2 megjegyzés:

Nephertity írta...

Aranyos volt ez a bejegyzés, és aktuális, merthogy a párom egy egy gyermekes családból származik és az édesanyja odavan érte...Tipikusan az a nő, aki tisztában azokkal a gondolatokkal, amikre te is emlékeztetted magam a blogodban, mégis foggal-körömmel próbálja "visszaszerezni" tőlem a fiacskáját...:) Ne érts félre, semmi gond köztünk és nem is panaszkodni akartam, csak furcsa, hogy épp most jött velem szembe ez a bejegyzés...:)

Liloocska írta...

Remélem megoldódik majd a helyzet köztetek :) ha szerencsés vagy, akkor ha másért nem, a fia kedvéért elfogad téged is ;)