Kaméleon

Hozzávetőlegesen két hete láttuk a Kaméleon című filmet. Itt jegyezném meg, aki még nem látta, de tervezi, hogy megtekinti, az most fejezze be az olvasást. Azt csak csöndben, hencegősen jegyezném meg, hogy premier előtti vetítésen voltunk. Igaz nem a sztáros, bevonulóson, de még így is a hivatalos bemutató előtt. És szögezzük le, ez igen trendi dolog ;) A trendiségért köszönet Szűcs barátunknak, akinek természetesen nem ez a becsületes neve, de az is egy már kiveszőben lévő  foglalkozást takar, így igyekeztem hű maradni az eredethez. Szűcs kedves tehát szerzett jegyet a filmre, mi meg örömmel tettünk eleget a hívásának. Itt szeretném megosztani az este égését, ami éppenséggel velem történt meg, okuljatok ;) Az alkalom azért is volt neves, mivel végre sor került rá, hogy Szűcs kedves bemutassa még kedvesb kedvesét, akivel immáron 3 hónapja kedvelik egymást. Történt aztán, hogy megérkeztünk a mozihoz, Szűcs elénk jön, és bemutat egy helyes fiatal lányt. Lány meglepően szimpatikus, Me el is kezd vele társalogni igen lelkesen. Leülünk, és a társaság bemutatásakor Szűcs megjegyzi, egy hölgyről, hogy ő itt É. Az az É. Me értetlenkedik, no és akkor mi van, ha ő É, mit kezdjek én ezzel az információval??? Akkor KedvesM már felismerte a helyzetet, próbálta is cibálni a szoknyám sarkát, hogy félre ment az infó. De Me még mindig a szimpi csajszival beszélget, miközben azt látom, hogy Szűcs, annak a bizonyos É-nek a lábán nyugtatja mancsait. Ez igen gyanús volt, mégis miért fogdossa valami ismeretlen hölgyike combját, mikor itt ül vele szemben (mellettem) a barátnője. Hát lassan fény gyúlt szőke kis fejemben és kiderült, barátnő, azért hangsúlyos É, mert ő az a bizonyos, a választott, míg szimpi lány csak az én félreértésem. Közben meg tisztára oda voltam magamtól, hogy milyen jó fej vagyok, hogy így egyből tök jól elbeszélgettem barátnővel.

Na de a filmet nem bántuk meg, kifejezetten tetszett. Azt kell mondanom, hogy a Goda Kriszta féle vonal, még a magyar filmnek is jót tesz, szemben az SOS szerelem és 9 és fél randi típusú blődségekkel. A filmben természetesen szerepelt személyes kedvencem, Csányi Sándor is, aki hihetetlen meggyőző erővel játszotta a butácska, ám de annál nagyobb mellényben járó színészt. Külön kiemelendő Kulka János alakítása, aki meleg gerincsebészt alakít, és igen meggyőzően rebegteti szempilláit főhősünkre, akit Nagy Ervin testesít meg. Ő kaméleon, a férfi, aki bármikor, bárkinek a bőrébe bele tud bújni. A film erőssége az a fajta svéd csavar, amit már a Hatodik érzék című, Shymalan műben is igen értékeltem. Ott, miután Osonkával megnéztük a mozit, még vagy tíz percig ültünk magunkba roskadva, és kb. annyit tudtunk kinyögni magunk elé bambulva, hogy minket hogy átb****. Itt nem volt ilyen erős az érzés, mégis nagyon eltalálták. Míg mindvégig azt gondoltuk kaméleon játszott az emberekkel, kiderül, hogy éppen őt vezetik meg a legjobban. A vezetésbe aztán belepusztul a legjobb barátja, és ő is közel kerül az állapothoz, de egy leckét mégis kap. Az élettől, a Nőtől. Nagy Ervin és barátja Trill Zsolt, egy csaló páros két tagját személyesíti meg, abból élnek, hogy előbbi elcsábítja a hölgyeket, utóbbi információkat szerez, mindennek pedig a kopasztott csirke a végeredménye. Persze a hiba itt is eljön, kaméleon szerelmes lesz, felrúgja saját szabályaikat, és a kártyavár összeomlik. Lelkes egyetemista koromban azt tanultam, hogy az antiszociális személyiség, ami egy személyiség zavar, tehát nagyon korai gyermekkorban alakul ki és nem igazán változtatható a későbbiek során. Ennek a lélek változásnak az egyik sajátja, hogy az ilyen ember hihetetlenül vonzó, kedves tud lenni, csábító. Mindezen vonásokkal rendelkezik a főhős, a nők a tenyeréből esznek. Aprólékosan felméri a kipécézett elcsábítandót, megismeri szokásait, kiismeri vágyait, beférkőzik az életébe, megérinti a belsőjét. Jelmondata, mindenkinek azt kell adni, amire vágyik. Kiderül az is, hogy a két fiú egy árvaházból kerül ki, 18 évesen. Ez szépen beleillik a fent említett személyiség típusba. Szoros barátság fűzi össze őket, együtt képesek megbirkózni azzal a világgal, ami gyermekkorukban kivetette őket magából, megfosztva őket ezzel a normális családban való felcseperedés lehetőségtől. Tervük, hogy a gyűjtött pénzből vesznek egy házat. Azon gondolkoztam, hogy ez jó ötlet, de mi lesz később, mi lesz a ház után. Mint heteroszexuális jó barátok fognak itt élni, a világ meg maradhat magának? És meddig lehet abból élni, hogy lányokat csábítgatnak? Ez nem egy munka, nem lehet életcél, nem lehet örökké csinálni. Az emberek felnőnek, társuk lesz, és olyankor eltávolodnak /kicsit/ a barátaiktól, hiszen új rész íródik az életükhöz. Végső soron ez kavar be a két fiú életébe is. Mindenesetre megszeretjük kaméleont a film során. Drukkolunk neki, hogy meghódíthassa a szerelmet, sajnáljuk, amikor rosszra fordulnak a dolgok, izgulunk érte, csak megússza valahogy. A filmben van egy fordulópont, szerintem elég jól eltalálták. Eddig a pontig jól megy a sorsuk, minden működik, de aztán felüti a fejét a sárga szemű szörnyeteg a két fiú között. Innen, mint a Mount Everestről csúszik egyre lejjebb és lejjebb a főhős, egy homoszexuális kalandon, némi vére verésen és minden addig összegyűjtött pénz elbukásán keresztül. A csúfos vég tehát elkerülhetetlen, pedig igazán azt érezzük hátha megússza ez a buta fiú. De nem. És ez így van rendjén. Miért? Nem vagyok szőrös szívű, a film pedig nagyon pontos üzenetet és értéket közvetít. Egy ideig működik a sumákság, ki lehet használni embereket, meg lehet szégyeníteni gyanútlan/buta nőket, de a hiba elkerülhetetlen. Nem arról van szó, hogy feltétlen győzedelmeskedik a jó, de az biztos, hogy bűnöző életmóddal szerzett javakból nem születik tiszta élet. Úgy gondolom látva a filmet, nem is végződhetett volna másképp, nem lett volna szabad azt az üzenetet közvetíteni a felnövekvőknek, hogy lehet lopni, csalni, még az is megeshet, hogy nagyot szakítasz. A film közmondása részemről: Ki kardot ránt, kard által vész el. A film irodalma: Bűn és bűnhődés.  

A film legnagyobb erénye: jót tudtunk róla beszélgetni KedveseM-el, ez pedig mindent megér.