Szerintem a falánkságot még véletlenül sem kellene bűnnek titulálni. Aki falánkoskodik, úgyis megissza a levét. A mérgező levét. Másnap ugyanis tutira görcsben fetrengve átkozom magam, amiért nem áldoztam kicsit többet a visszafogottság erényének. Most épp a túlzott étel és ital fogyasztás hiábavalóságára gondolok, de lehetne szó bármi másról, a falánkság tárgya behelyettesíthető. Tehát a kérdés: habár tudom, hogy az alkoholizálás, sok rágcsa, olajos étek fogyasztása másnap has és / vagy fejfájást okoz, miért mégis? Melyik az a pont, amelyiket nem ismerek fel, ami jelezné, ez éppen elég volt, ne folytasd tovább, mert az már ma sem fog jólesni, holnap meg aztán hajjajjj.
Gondolkodom, mivel folytathatnám, de úgy érzem ez így kerek. Épp a Marie Antoinette című filmet néztem a HBO-n. Ez a Soffia Coppola féle, 2006-os változat. A spot szerint ő az intrikák és egyebek elől a gátlástalan kicsapongásba menekül. Állandó szórakozás, party az élete, drága ruhák, gyönyörű cipők, disagne torták az élete. A falánksága persze kivívja a nép ellenszenvét, a történet végét pedig ismerjük... Álljon itt a filmből egy igen beszédes klipp, ami engem, mily meglepő módon az esküvőkre emlékeztet.
http://www.youtube.com/watch?v=EAyRAXAAcDQ&feature=related
Egész pontosan a gyönyörű sütemények és torták, a pompázatos anyagok. Én is ilyet szeretnék!!! Csak utána a fejemet le ne vágják ;) A vájt szeműek persze felfedezhetik azt a kellemes Sex és New York elő (utó?) érzést is, amit a színes, díszes, szatén, tollakkal, kövekkel, strasszokkal ékesített topánkák közvetítenek. Igen, sok, sok ilyet szeretnék az eljövendő, hófehér gardrób szobámba. És természetesen, kismadárkát a felpolcolt hajamba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése