Tegnap meghalt KedvesM nagymamája. A múltkor már írtam róla. KedvesM látta még a hétvégén. Azt mesélte, ha anyukája nem mutatja hozzá az utat, meg sem ismeri. Hétfőn 10kor kapták a telefont. Útközben, a kórházhoz, a lánya és a veje megálltak a temetőnél, ahol a férje nyugszik. "Ne félj papa, már nem leszel sokáig egyedül." Talán az életkedve is akkoriban ment el, amikor a párja elment. Mindketten kemény emberek voltak. Dolgoztak, a mai fogalmaink szerint egészségesen éltek. A nagypapát a veséje vitte el, a nagymama teste erős volt. De fejben valami mégsem ment. Őt az irányítórendszer leépülése veszejtette el. Ezt már a Klárinál sem értettem. Mitől függ, hogy valakinek a teste mondja föl a szolgálatot, másnak az idegrendszere. Mert a testet még megértem, elhasználódik. De az agyunk? Saját maga ellen fordul, saját magát emészti fel. A test és a fej nem élhet egymás nélkül. Vagy az agy önmaga ellen fordulása is csak az elöregedését jelenti? Lehet, nem pont ide tartozik, de az egyik kedvenc filmemből jut eszembe a jól ismert történet:
A skorpió megkéri a békát, hogy vigye át a hátán a folyó túloldalára. Mire a béka, így felel:
- Dehogy viszlek, hiszen ha a hátamra veszlek, megmarsz, és meghalok.
- Miért tennék ilyet, hiszen ha te meghalsz, én is belefulladok a vízbe. - feleli a skorpió.
A béka jogosnak véli az érvet, így hát belemegy a dologba. A hátára veszi a skorpiót, és elkezd úszni vele. Már a folyó felénél járnak, amikor a skorpió belecsíp. Utolsó szavaival még ezt kérdi a haldokló béka:
- Miért tetted ezt te eszetlen, hiszen most mindketten meghalunk???!!!!!
- Tudom - mondja a skorpió - de nem tehetek róla, a véremben van.
Most pedig az érkező lélekről pár szót. Lenocska, Svédországba származott kedvenc barátnőm, tegnap többször is próbált kommunikációba bocsátkozni velem, de minek után én a drága szülinapjával voltam elfoglalva, ez nem igazán volt sikeres. Este végre mégiscsak sikerült beszélgetnünk. Eleinte csak a szokásos, hogy vagy, mizu, és hasonló kötelező. Aztán a mesélnék valamit. Na, kitaláltátok már? Igeeeeeeeeeeeeeennnnnnnnnnn. Lenocska már jó agy pocakkal érkezik majd az eskire!!! Szóval ez annyira csúcs szuper, nagyon klassz. Örülök neki. Úgy érzem ráfért már valami jó a sok nehézség után. És ezt a kis jövevényt már egy ideje várta, és remélte. Úgyhogy ma reggel, amikor villamoson mentem a fiumei temető előtt, be is üzentem apukájának, ha esetleg Svédországból lassabban ér ide a hír, hogy tudja, újabb unokája készülődik.
2 megjegyzés:
CRYING GAME
megnyerted :)))))
Megjegyzés küldése