Igen megtisztelve érzem magam, mivel kedves szomszéd asszonyom által fel lettem kérve (ez aztán a szenvedő szerkezet), hogy írjak az életében meg jelenő új férfiról. Erről egyből a reneszánsz időszaka jutott eszembe, amikor is a művészeket felkérték, hogy némi anyagi juttatás ellenében készítsék műalkotásaikat. Na már most mi lenne megtisztelőbb, mint az, hogy valakinek fontos, hogy egy általa szeretett lény, általam kerüljön a világháló végtelen sztrádáinak középpontjába. Így hát szeretném mindenkinek bemutatni Petikét, a díjbirkózót. Amikor megérkezett kis házunkba még Sammy névre hallgatott, de elég gyorsan sikerült beolvadnia a társadalomba és ez magával hozta a névváltoztatást is, így lett belőle Petike. Kis kuty, mint ahogy az a képen is látszik, nem az a tipikusan erőemelő méret, de ahogy be tud állni... Képzeljük el a két tenyerünkben elférő állatot, miközben áll a rács mögött, két lába között óriási karika és csahol. Mit csahol, ugat, sőt morog és néha még vakkant is. Jaaa, és persze a kora. Mert nem holmi csenevész ifjúsággal van dolgunk, Petike ugyanis már két éves felnőtt úriember. A koránt sem süldő eb állítólag kedveli a macskákat, merthogy közöttük nőt fel, a legenda szerint. Ha bárki is holmi kételkedést vél kihallani szavaimból, nem téved sokat, azt még ugyanis nem vettem észre, hogy DonGatto főherceg úrral, puszi pacsi viszonyban járnák a környéket. Ennek persze számtalan oka lehet. Az egyik rögtön az, hogy Petike nincs még annyira szabadjára engedve, hogy amikor kedve tartja, és a zárt ajtó nem korlátozza, mehessen amerre lát, mint ahogy ez macskuszunknak adott. Más részről Gatto is csak tisztes távról méregeti új lehetséges játszópajtását. Igaz, határozott változás is észlelhető már a kapcsolatukban, hiszen már nem borzolja föl a farkát háromszorosára, mikor megpillantja kutyt. Gatto úrnak, amúgy is van bizonyos negatív előítélet rendszere a kutyákkal kapcsolatban. Nem tudom, találkozott e valaha is olyannal, amelyik megkergette volna. Mielőtt hozzánk került nem hiszem, hiszen ez úgy három hónapos korában esett meg, addig pedig a kis cicákat többnyire lakásban tartják, anyjuk óvó felügyelete mellett. Nagyobb esélyt látok arra, hogy a régi házban élő vizslákkal szerzett tapasztalatai és a génjeiben lakozó magával hozottak ösztönzik arra, hogy elkerülje ezeket a szőrös állatokat. A Petikével való találkozásnál is meglepőbb volt a következő eset, mely már jó pár éve történt. B.Boop barátnőmmel elhoztunk egy kis kutyát menhelyről. Nem nekem, neki. Kis fekete gombóc, picit talán nagyobb, mint Petike, de határozottan és látványosan apró kölyök. Kis fekete gombóc először feljött hozzánk. Épp a padlón próbálta összerendezni magát, és mind a négy lábát, hogy azok megfelelő összhangban működjenek, ami hát ismerjük be, egy ilyen kiskorúnak nem mindig egyszerű feladat, amikor Gatto meglátta őt. Több minden is lejátszódott gyors egymásutánjában. Vörös cica felfújta magát, mint egy valamire való lufi, a kanapé szélén óvatosan egyensúlyozva végig vonult, majdan megérkezett fekete gombóc elé. Mit sem sejtő kis kamaszunk megpróbált interakcióba lépni macskával, mit sem mögé mentalizálva tette igen gyanús és fenyegető voltáról. Ergó, cic fújt, odapofozott kettőt a kis mancsaival, és felszegett orral távozott a helyszínről. Hát így történt a kutya-macska találkozó. Meglepő módon Petikére nem fúj, már, a múltkor is leült elé, és merőn bámulta a számára igen furcsa szerzetet. Ezt szerzet eléggé nehezményezte is, és azonnal ugatással válaszolt a kihívásra. Remélem, előbb utóbb megszokják egymást, és talán Gatto még szomszédasszonynak is megbocsát, hogy elzárta előle a hozzájuk való átjutás lehetőségét...
Petike, kis szumó bajnokunknak pedig sok jó élményt kívánok új otthonában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése