2009. szeptember 19., szombat

Őrület a hetesen

Már másodszor fordult elő velem két héten belül, hogy előbb egy fiatal lány, pár napja pedig egy középkorú hölgy adta át a helyét a buszon. Ebből két, pozitív dolog is következik. Az egyik, hogy nem azt gondolják rólam, hogy meghíztam, hanem határozottan látszik, hogy növekszik a pocakom, vagyis növekszik a kis tündér odabenn. Ez igen-igen fontos visszajelzés, mivel, ahogy már tőlem az megszokható, mindig találok magamnak valami izgulni valót. Az elmúlt pár hétben ez éppen a méreteimre vonatkozott, vagyis azon tépelődtem, vajon elég megfelelően nő e a has körfogatom, és nem kellene e már nagyobbnak lennie??? E felől kezdek megnyugodni, főleg azóta, amióta a nyáron vett, testhez simuló nadrágomat hordom, ami szuper jól kiadja a pocakomat. A legújabb hipotézisem a terhességi cukorra vonatkozik, úgyhogy igyekszem visszafogni magam az édesség fogyasztással, és előnyben részesíteni a gyümölcsöket. Erre természetesen nem vonatkozik a mai nap, amikor is, kizárólag Csutika 80. születésnapjának tiszteletére megettem két szelet csoki tortát (úgy 6 óra különbséggel). Meg kell jegyeznem nagyon - nagyon finom volt. Az étkezésemmel másrészről nem is az a legnagyobb baj mostanában, hogy mit eszem, hanem az, hogy a vacsora, egyre gyakrabban, egyre későbbre tolódik, akár este 8-9-re is. Ezzel szemben a megszokott, de még a csökkentett torna mennyiségem is parkoló pályán landolt, amióta elkezdődött a munka. Pedig már részletesen felmértem a környéken adott lehetőségeket, és a környéken kívülieket is. Így feltett szándékom, hogy a jövő héten valóban elkezdjem, és szépen lassan, mint a viccben is, végig látogassam őket.

Az ominózus vicc:

Két bika, egy fiatalabb és egy idősebb, áll a domb tetején és nézik a völgyben legelő teheneket. A fiatalabbik levágtázik, elkap néhány csinos tehenet, kedvét tölti velük, majd lihegve sétál visszafelé. Az idősebbik bika komótosan baktat lefelé. Félúton találkozik a két kan. A fiatalabbik megkérdezi:

- Hát te, nem sietsz a lányokhoz?

- Csak nyugalom fiam, majd szépen lassan, az egész csordát.

Ott tartottam tehát, hogy újból előjött visszatérő nagy problémám, az időbeosztás és a feladatok közötti logisztikai rendtétel. Logisztika alatt értem, a munka, és az itthoni, valamint az elvi (!!!) szabadidős tevékenységek összerendezését. Még szerencse, hogy optimizmusom töretlen, így jövő héten újra próbálkozom, mármint a rendszerezéssel, és tornázni is elmegyek. Tutira.

Végül pedig a buszos helyátadás arra is utal, hogy mégsem olyan elvetemültek a mai fiatalok és középkorúak, mint azt minden csoportommal rendre megállapítjuk.

Nincsenek megjegyzések: