Már jó ideje feltűnt, és nem csak nekem, hogy a vámpír történetek reneszánszukat élik. Talán a Holdfény című "B" kategóriás sorozat volt a jelenlegi előfutár, majd következett az Alkonyat című film és az Inni és élni hagyni (True blood), HBO gyártmányú sorozat. Az én kedvencem az utóbbi. Hogy a vérszívók iránti fellángolás nem csak nekem tűnt fel, hanem a mainstreambe is radikálisan bevette magát, azt mi sem mutatja jobban, minthogy egyik reggel még a Mokka is a műsorára tűzte a kérdést. A meghívottak csapata igen hozzáértő, és parádésan összeválogatottra sikerült. Az Alkonyat főszereplőinek magyar hangját kölcsönző szinkronszínészek mellett, prominens szerepet kapott Almási Kitty, felkapott, csinos pszichológusunk - oké, oké csak irigykedem - is. A hangemberek leginkább arról számoltak be, mennyire magával ragadta őket a történet, hogy a szőke és okos szakasszony mit is mondott, arra sajnos nem emlékszem már - nesze neked szakmai féltékenység ;) Így magamnak kell feltennem a kérdést, mi vonz engem, és feltételezem még sokunkat, a vámpírokban? Valamint azt a kérdést is fel kell tennem magamnak, hogy miért is feltételezi ez az írás kimondva, kimondatlanul is, hogy ez főleg nekünk nőknek szól.
Ami minden filmből egyértelműen kiderül, a rizsporos arcúak, hókaságuk ellenére nagyon helyesek, már persze ha hímek. És amellett, hogy 10-ből legalább 8-10 pontot kapnának a legjobb pasik mércéjén még nagyon-nagyon titokzatosak is. Azt hiszem ez a fő kombináció, a jó külső és a titokzatosság, egy kis érzékenységgel megfűszerezve, ami mellett az erő és a férfiasság is hatványozottan dominál. Mi kell tehát a nőnek, tehetnénk fel Mell Gibson nyomdokain járva a kérdést? Titokzatosság + férfias erő + érzékenység + jó küllem. A titokzatos férfit fel kell deríteni. Arra már zsenge tini lány koromban rájöttem, azok a legények kicsit sem tudnak érdekelni, akik feltétel nélkül érdeklődnek irántam, és még egy picit sem kell harcolnom érte, hogy felhívjam magamra megtisztelő figyelmét. Aki azonban elutasító volt, nem loholt utánam, de legalább is úgy tett, mintha nem különösebben izgatnám a fantáziáját, na ő volt az én emberem. Persze itt is fontos a mértékletesség. Itt kerül képbe a vámpírok érzékenysége. Még mielőtt felborulna a mérleg a magának való személyiség irányába, a finom beleérző készség kiegyensúlyozza a serpenyőket. A titokzatossághoz hozzátartozik az is, hogy nem csak a személyiségét (értsd ezalatt külső és belső egyaránt) izgalmas felfedezni, de a múltjukat is. Micsoda történelmi gazdagságot rejthet magában valaki, aki már száz - kétszáz éve köztünk él. Mit látott, élt át, tapasztalt, hallott ennyi végtelen idő alatt. A történelem persze csak az egyik izgalmas kérdés, de az emberi gyarlóság évszázadokon át megtapasztalt mélysége súlyos keserűség barázdákat hagy az arcán. Hát nem az minden nő álma, hogy ezeket a régről beivódott ráncokat és szarkalábakat egy múló pillanatra akár, de elsimogassa? A másik oldalról pedig, csalódva a földi férfiak viselkedésében (és természetesen nem beszélünk a földi nőkéről e bejegyzésben) kinek ne lenne vonzó egy kis unikum, egy kis izgalmas újdonság. Nem csak újdonság, de a veszély lehelete. Mert a veszély sejtése izgalmas és erotikus (a szokásos megfelelő mértékhatárokon belül) és vágyfokozó. Mert a mai vámpírok, már persze, akik a jobbik nemzetség vérvonalából származnak, nem isznak emberi vért, csak finomított, porított, palackozott, stb formában élnek a vörös ital élvezetével. Kis kitérővel élve, emlékezzünk csak vissza, hogy már Lestat (Interjú egy vámpírral) is csak patkányok bűzös bíbor folyóiból kortyolgatott. A mai retro szemfogúak maximum nemes célból, például az imádott nő életének megóvása érdekében kóstolnak bele a gonosz nedv tartályába, és itatják a saját életet adó vérüket a bajbajutottal.
Konklúzióként úgy érzem, ők az új szuper hősök. Mint régen Supermen és Pókember, akikből viszont hiányzott az a kis negatívum, hogy belőlünk táplálkoznak. Lányok mit gondoltok? Mi a vámpírok titkos bája?
Természetesen, ha véletlenül egy vámpír keveredne az olvasók közé, nagyot fog nevetni a feltételezéseimen, nyugodtan ugorja is át ezt az írást. Ha viszont egy férfiember méltatná figyelemre az írásom, remélem, talál benne hasznosítható információkat, melyek segítik a női szívek elrablásában.
Az én KedvesM, habár nem vámpír, mégis ráérzett ezekre a tulajdonságra. Lám már mennyi ideje is J Ezúton is tisztelegve neki, a holnapi nap előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése