A óvó lakás oltalmában

Sok mindent lehet látni erkély ablakunkból, többek között a ház kukáit is. Egy pillanatra megálltam előtte, míg bekentem a kezemet. Ezzel a lendülettel el is kezdtem mérgelődni, hogy egy guberáló épp a kukákat túrja, és körülötte a kidobált szemetek. Gondoltam majd szépen itt hagyja, a mi rendesen bezacskózott, emeletről lehordott fölöslegességeinket. De ahogy kence-ficéztem magam ott ragadtam az ablak előtt. Elkezdtem nézni a barnára cserzett, ráncokkal mélyen barázdált arcú nénit, ahogy fehér narancssárga csíkos pólója fölött piros alapon fehér pöttyös műanyag otthonkájában módszeresen átnézi a mások számára már értéktelen, de a neki talán a túlélés kulcsát jelentő lim-lomokat. Átnézte egyik kukától a másikig, zacskóról-zacskóra a kidobott dolgokat. Több, valószínűleg már lejárt chipset, száraz kenyér félét is külön rakott magának. Ezután módszeresen kiválogatott néhány zacskót, melyekbe belerakta kétes szerzeményeit. Végül összeszedte a kuka mellé esett papírokat, és kendős fejét lehajtva tovaballagott. Én pedig elszégyellve magam, a lakás óvó melegébe visszahúzódva távolodtam el az ablaktól.