Babszem srác kikandikál a családfa ágai közül

Válaszom a családfára. Beszélgetek maga-magammal. Így van ez már majdnem 30 éve. Miért éppen most változtatnék rajta???

Holnap készül pici magzatunk betölteni 20., a földön eltöltött hetét. Két fontos és egymással összefüggő beszámolni valóm van ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy minden bizonnyal fiú lesz. A doki véleménye szerint ez igen valószínű, az általa (!!! J) látottak alapján. Persze ezzel kapcsolatban Olasz rögtön megnyugtatott, hogy neki a 7. hónapig állították, fia lesz... KedvesM volt a legaranyosabb, amikor azt mondta, hogy ő nagyon örül neki, hogy fiú lesz (ő inkább ezt szerette volna), de akkor is ugyanilyen boldog lenne, ha lányka lubickolna a pocakomban. Mindezzel teljesen egyetértek. Én inkább lányt szerettem volna, de amikor láttam az uh-n babkát, és megállapította a doki, hogy tökéletesen egészséges, az sokkal fontosabb volt és megnyugtatóbb, mint az hogy milyen a neme. Ajuska szerint mindazonáltal, a fiukkal mégiscsak könnyebb, hiszen kevésbé kell félteni, stb,stb… Ebben is van igazság, de azért mindkét nemnek megvan a maga előnye, és még előnyösebb tulajdonsága.

Mindenesetre számomra fontos jelentése van annak, hogy kisfiút várok. Az egyik, ahogy már a nagyfa korábbi részében beszámoltam róla, női ágon az első gyermek feltehetően fiú lett volna, de sajnos mindkettőt elveszítették, hol korábban, hol kicsit később. Úgy érzem különleges, hogy talán a mi kis fiúcskánkkal törik majd meg ez a szomorú sors ezen a vonalon. Azt hiszem ez a kis baba egy csoda, aki új lendületet és irányt adhat a családi karmának. Persze ezzel nem akarom predesztinálni már előre, hogy neki különlegesnek kell lennie, és mint a legkisebb királyfinak a mesében, minimum felfedeznie egy Nobel díjat érő találmányt. Szerintem különleges ő már magában is, csak attól, hogy létezik.

A másik dolog, ami számomra különleges, az a létezése. Van, hogy ébredés után, máskor lefekvéskor, de nem ritkán az utcán, séta közben jut az eszembe, hogy úristen gyerekünk lesz. Hogy mekkora csoda, hogy erre a most még apró kis boldogságra lehetőséget kaptunk. És, hogy mekkora csoda ez az egész folyamat, hogy egy új életnek adhatunk lehetőséget. Elmúlik ez az érzés, ha megszületik? Remélem nem! Talán halványul, de biztosan örök kis csoda marad.