Az élet közben megy tovább.

Úgy látszik, most ilyen élet időszakom van. Nem gondolnám, hogy akár próbaként is vállalkoznék az élet nagy kérdéseinek megfejtésére, de természetesen gondolkozom rajtuk. Olykor úgy tűnik megfejtettem belőle valamit, de ez mindig csak rólam szól. Az élet nagy kérdései pont azért megfejthetetlenek, mert mindenkinek másról szól. Na igen, azért ez oltári nagy, spanyol igazság. Büszke is vagyok magamra. Oké, ez az írás, nem azért jött létre, hogy saját magamat fényezzem, hanem azért, hogy az élet egy számomra furcsa tulajdonságáról írjak.

Amikor kicsi voltam, úgy tíz környékén, nem tudtam elképzelni, amikor én nem vagyok ott valakivel, nevezetten bármelyik ismerősömmel, akkor is zajlik az ő élete. Nem tudom ez érthető - e. Olyasmi képzetem volt, hogy az élet csak abban a térben zajlik, ahol éppen én részt veszek, a többi meg megáll, és van, de nem folyik. A dinamizmus tehát engem vesz körül. Jó időbe telt, míg rájöttem, hogy ennél azért bonyolultabb a dolog. A világ nem olyan egocentrikus, mint én voltam, ami gondolat persze egy ily fiatalkorú tekintetében abszolút rendben van. Annak ellenére, hogy fentebb említett életkornál mintegy tizenöttel már több vagyok, erre a jelenségre még most is rácsodálkozom. Pedig már arra is rájöttem, hogy a világ nem körülöttem forog, ahogy Kopernikusz, Galilei és Freud is kijelentette ezt valamikor régen. Csak csöndben jegyzem meg abbéli felháborodásomat, hogy a figyelem nem csak körülöttem... Na ennyit az elveszett nárcisztikus hajlamokról ;) Komolyabbra fordítva a szót, sokszor meglep, hogy mennyi minden történik másokkal, miközben velem is. Ezalatt azok akik az emlékeimben élnek olyan statikusnak tűnnek, és inkább csak azt képzelem el róluk, amit közösen átéltünk. Amikor például elutazom pár napra, és KedvesM itthon marad. És persze én is teszem a dolgom, és közben ő is bemegy a munkahelyére és történnek vele a dolgok. 

Álljunk meg egy pillanatra élményem volt szombaton. Egy egész napos fitness rendezvényen voltam. Reggel Babácskával és Michael Jackson női változatával (a nevek természetesen álnevek) bementünk a Sportarénába, és este hét után kijöttem. A kettő között mindössze annyi történt, hogy beköszöntött a nemtudomhanyadik jégkorszak. Én legalábbis így éreztem, miután a totálisan lefagyott utcákon úgy jöttem haza, mint egy diliflepnis. Ez utóbbi kifejezés leginkább az igencsak bizarr közlekedési stílusomra volt utalás. Tehát egész nap bent voltunk, a műsorvezető pedig, két ugra-bugra között bejelentette, hogy míg mi benn, a melegben vígan szenvedélyünk a sportnak, addig kint hótorlaszok hullottak az ajtók elé. Furcsa érzés, hogy mi bent, elfoglalva a mozgással és közben kint fordul egyet a Föld. 

Miközben mi mozgolódtunk, valahol a határ környékén autóbaleset történik, mert egy róka átszalad az úton. Szerencsére a róka is, az utasok is sértetlenül, a kocsi totálkáros. Ezt az egyik csoportom résztvevője mesélte el. Ha már a csoportok szóba kerültek, ők is gyakran nehezen érthetőek. Minden órát úgy kezdünk, hogy megkérdezem őket, mi történt velük, amióta nem találkoztunk. Mire ők többnyire elmondják, hogy "semmi". Tisztelet természetesen a kivételnek. Szóval, hogy lehet olyan, hogy senkivel nem történt semmi. Olyan fizikailag és nyelvtanilag is lehetetlen, hogy valakivel semmi se történjen. Érdekes módon, amikor én csoportra jártam, velem mindig történt valami. Valami nagyon fontos, valami életbe és gondolatokba vágóan fontos. Persze különbség van a két helyzet között. Én tudatosan választottam a csoportot, kinyilvánított célom volt, hogy személyiség fejlődjek. Nekik az óra kötelező, és nem is biztos, hogy egy nagyobb csoport előtt meg akarják osztani a történeteiket. Na de ki mondta, hogy minden titkot most azonnal dobjanak a terem közepére. A többi pedig már nem is fontos?

De a legborzasztóbb, hogy a világ akkor sem áll meg, és nem fordul ki önmagából, amikor tragédia történik. Nem állt meg a világ akkor sem, amikor Klári meghalt. És tovább forgott annak ellenére, hogy a kedves személy nagyon beteg volt. Persze tovább forog most is, amikor meggyógyult. De ez azt jelenti, hogy tovább fog forogni utánam is, és csak én fogom úgy érezni, hogy minden megszűnt tovább gurulni. Pontosabban csak előtte fogom azt gondolni. De talán nem is baj, ha tovább forog, mert így belőlem is új élet fog kihajtani. Újabb csodák a világnak. Újabb gondolatok az álmodozásnak. Egy következő .... virág a világnak.