KedvesM tegnap megjegyezte, hogy mostanában nem nagyon írok a blogra. Ebből az állításból több lehetséges feltételezést is levontam. Egyrészről valóban kicsit ritkábban írok mostanság, mivel az elmúlt 1-2 hónapban elég sok dolgom akadt. Ezt semmi kép nem panaszként fogalmazom meg, hiszen ezek között akadnak izgalmas, új lehetőségek és persze anyagi, pontosabban pénzügyi tárgyiasulásai is az időmnek. Másrészről a fenti kijelentés azt is tartalmazhatja, hogy a Kedves szokta olvasgatni a blogom, amit nagyon helyes döntésnek tartok, és ebből talán még az is következik, hogy tetszik neki a dolog, hiszen minek hiányolná, ha egyszer kín lenne az olvasása. Annyit azért meg kell jegyeznem, hogy a blogot nem írás, nem egyenlő a gondolatok hiányával. Most két téma van bennem, következzen itt a komolyabb. A kellemesebbet fotomontázzsal a következő szabad félórámban.
Múlt szerdán Osonka társaságban, 3 óra fodrászati kezelés után, csatlakoztunk anyukához és kedves kollégáihoz a Duna Plaza bowling pályáján. Az este nagyon kellemes volt. Némelyikük a férjét, vagy a hölgyemény kedvesét, más a fiát, anyu ugyebár a kislányát vitte magával, én pedig Osonkát. A játék is kellemes volt, olyan kolleginák is egyre szuperebbül gurítottak, akikről nem is gondoltam volna. A saját teljesítményemről nem óhajtok véleményt formálni. Elég legyen annyi, hogy nekem volt a legklasszabb párom a játékban.
Nem csak azért tartom fontosnak, hogy írjak anyu munkatársairól, mert igen irigylésre méltónak tartom, hogy a munkahelyen kívül is szívesen érzik jól egymást, hanem azért, mert őszintén tisztelem őket. Ennek pedig egyetlen oka van, mégpedig az, hogy szeretik anyut. Persze ez nyílván azért is van így, mert a mame, mint igazi jiddishe, csuda érzékkel van az emberi kapcsolatok felé, nem is tudom miért nem ő lett cicológus…. Minden esetre a kollégái - úgy érzem - maguk is elfogadták anyut főnöküknek, és egyben barátjuknak is.
Szóljon hát ez a rövid beszámoló róluk, a kedves kollégákról. Több típust különíthetünk el. Az egyik csoportba tartoznak a hölgyek, akik nagyjából anyuval egyidősek. Legtöbben közülük már hosszú évek óta együtt dolgoznak, de legalábbis cég-a cégen keresztül ismerték egymást. Amikor anyunak az előző munkahelyén nagyon csúnyán köszönték meg az eddigi munkáját, az ismerősök segítettek, hogy házon kívül menedzseljék további sikeres pályafutását. Nem tudom pontosan ki-kit vitt magával, de lényeg, hogy a legközelebbi kollégáival együtt maradtak az új helyen is, és ez alapja a jó hangulatnak, és a munka minőségének. Van aztán egy régi-új titkárnője anyunak, akit leginkább egy pirosan mosolygó almához tudnék hasonlítani, csak vörös hajjal. Ő az, aki többek között beszerzi nekünk a színházjegyeket, és még arra is emlékszik, hogy anyu kicsi lánya Szabó Magda rajongó, és akkor az írónőről szóló fotós könyvet egyből továbbítja is felém. Állítólag eszméletlenül ügyesen gardírozza kis családját, a lányaival és az ő családjaikkal is pompás a közös megértés.
Leírhatunk egy egyszemélyes csapatot is, ő anyu velem egyidős kolleginája, akiről nekem Miki Egér jut eszembe, de mivel leányzóról van szó, inkább Mini címen fogom emlegetni. További közös vonás bennünk azon kívül ugyebár, hogy velem egy idős, és lány, és ember és két keze, meg két lába van, hogy kb. 2 saroknyira lakik tőlünk, és megígérte eljön velem tornázni. Ez szuper lenne, mert közösen mégiscsak jobb senyvedni, mint egyedül. Ezúton üzenem is, hogy mit szólnál, ha mondjuk Újpestre járnánk?? Én oda tervezem most.
A harmadik csoport létszáma két fiatalembert számlál, akik talán csak pár évvel idősebbek nálam. Mindketten beillenének anyu fiainak is. Szerintem néha úgy is érzik egymást. A sok emlegetett szeretetbe tisztelet is vegyül, érzéseim szerint, mert a haverkodás sosem megy a tennivalók rovására. A fiuk igen izgalmas példányok ám. Szuper kedvesek, kérés nélkül segítenek elintézni a dolgokat. Remekül alkusznak, és még a rosszból is képesek aranyvárat építeni végül. Hogy már a csecse parasztházat, amit egyikük felépített ne is említsem. Tudjátok az az igazi verandás beépített, búbos kemencés, sok ablakos, növényes.
Mindent összefoglalva, bár én feleannyira nem ismerem a csapatot, mint ők egymást, mégis őszinte tisztelettel adózom előttük, és csak reménykedem benne, hogy megtartják magukban azt a kis fénysugarat, amivel anyut is bevonták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése