Ahogy ígértem a könnyedebb, de annál fontosabb téma, ami most következik. KedvesM szerint túl sok van belőlük, szerintem soha nem lehet elég. Ebben a kérdésben inkább Carrie Bradshow véleményére adok, aki ugyebár szó nélkül kiad értük akár 500 $-t is, ha arról van szó. Hát ennyit nekem sajnos még soha nem sikerült költenem egy cipőcskére, de ha dúskálnék tuti megtenném. Véleményem szerint tehát egy gyönyörű cipő, még szűkös helyzetben is bele kell, hogy férjen a büdzsébe. Hiszen ha a topánkám legalább megjárja, a többi is menni fog valahogy. Én akár naponta többször is hajlandó vagyok váltani, főleg, ha van rá érkezésem. A kedves ettől tök padlón van. De hát olyan nehéz ezt megérteni??? Persze a svédcsavar az egészben az, hogy ritka csirke az, amikor sikerül egy igazán kényelmes darabot beszerezni. Sajna ez a magas sarok, krumpli orr átka, hogy nem egésznapra szánt viseletek. A minap is, betértünk egy Humanicba, jó, jó tudom, nem egy prémium kategóriás márka, de akit zavar, ne hordja... Gondoltam, csak nézzünk körül, mi a kínálat. Tudom, tudom, mindig így kezdődik ez. Az alkoholistáknál. Ezt az utolsó pohár kis pálinkát még legurítom, mi baj lehet belőle. Persze én is így jártam, minek után nem számoltam cipő addikcióm súlyosságával. Nézelődőm, nézelődöm, hát nem rám mosolygott egy gyönyörűséges piros, skót kockás, lakk betétes gyönyörűség. Hmmm, hmmm egy próba még nem árt meg senkinek, morfondíroztam magamban, na de nem találtam a mértemben. Szerencsére ekkor jött a felmentő hadsereg képét magára öltő kedves, és segített is egy passzentos darabka kiválasztásában. Persze nyílvánvaló, hogy mi lett a vége. Íme a gyönyörűség, már itthon az üveg asztalkán:
Másnap természetesen már abban parádéztam, végig a városon. Igaz, hogy este, mikor odaértünk Osonkával a korábbiakban emlegetett bowlingozásra, már majd megpusztultam, úgy fájt a lábam, de ilyenkor eszembe jut anyukám mondása, amit főleg kicsi koromban hangoztatott, hogy bizony: "A szépségért szenvedni kell." egy ilyen topánka kedvéért pedig a hülyének is megéri...
Végezetül még egy kép, a további kis kedvenceimről. Ha rajtam múlna persze, tuti szerveznék magamnak egy olyan gardróbot, mint Mr Big Carrie-nek a SATC filmben, és feltölteném szebbnél szebb lábbelivel. Most pedig decemberi terveim között szerepel egy kényelmes csizma beszerzése, mert egy magas sarkút sikerült már újítanom, kb egy hónapja :) Még ezt is meg merem kockáztatni, hogy most egy lapos sarkút veszek, bár félek ez nem lesz egyszerű....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése