Nász-nász-nász

Hát igen. Egy jó ideje készülök már, hogy írjak az eseményekről, de mindenképpen meg akartam várni, hogy képben is be tudjak számolni nagy örömömről. Történ ugyanis, hogy karácsonyeste KedvesM megkérte a kezemet. Én pedig azon melegében neki is adtam. Tehát kb december 24-e estétől esküvő szervezői lázban égek. Tervek vannak, sok, már egészen kiművelődtem a tudnivalókból. Lassan körvonalazódik a helyszín is és az időpont, ami nélkül ugye semerre sem lehet tovább lépni. Őrület. Na de felfedeztem az internet végtelen világát, ahol honlapok ezrei adnak tanácsot, szolgáltatást, mit hogyan merre, meddig. És persze a fórumok. Ahol csupa saját tapasztalatot osztanak meg egymással a hasonló kecses cipellőben botorkálók. Csak attól félek, hogy hogy lesz mindenre időm? Mert én közben dolgozom is ugyebár. Sőt nem csak dolgozom, hanem tanulok is. Már az is macera, hogy azon órák mellé, amiket én tartok, hogyan illesszem be azokat, amikre én szeretnék járni. És emellett még élek is, pl tornázom, barátkozom, szórakozom. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak az egyikre koncentrálhatnék, mint Charlotte a SATC-ban. Ő ugyebár az első férje közeledtekor feladta a munkáját, amit ugyan elég hamar meg is bánt, de legalább nyugodtan készülhetett, tervezhetett. Volt mostanában két egész vizsgám. Folyton azon kaptam magam, hogy a gondolataim elkalandoznak holmi fehér ruhák és lila dekorok erdejébe. Miközben a sportpszichológia vagy a családi mentálhigiéné rejtelmeit olvastam, lelki szemeim előtt színek táncoltak, selyem szalagok és dekor kövek. Na de nem panaszkodom, igazán élvezem, a nézelődést, válogatást, helykeresést. Még az esküvő kiállításra is elmentünk, amit KedvesM nagyon hősiesen viselt. Ami már biztos, hogy lesz két koszorús lányom. Osonka, aki már régóta készül a fontos szerepre és Skinnetik, aki szintén boldogan vállalta a nemes feladatot, sőt egyből magához ragadta a lánybúcsú szervezésének nehéz munkáját is, nem kevés kaján vigyorral az arcán. További helyzetjelentés folyamatosan.