2009. január 4., vasárnap

2009.01.04.

Ti leírtátok már? Nekem ez az első igazi :)

Miért olyan fontos nekünk az újév? Na de mielőtt erre válaszolnék, egyáltalán miért pont most ünnepeljük. Persze tudom, Gergely pápa, és  a csillagászat, de mégis nem olyan túl esetleges a dolog? Vagy épp a föld forgása és egyéb asztronómiai dolgok miatt éppen hogy egyáltalán nem volt hektikus döntés, hogy kb 365 nap után  rendezzünk egy frenetikus bulit és éjfélkor boldogan omoljunk egymás karjaiba BUÉK-ot kívánva minden a helyszínen elérhető kedvesnek? Vagy kevésbé kedvesnek... Na de azt pedig ki találta ki, hogy épp 24 óra legyen egy nap. Tudom- tudom, megint a föld forgása. De a lényeg, hogy ki dönt az életünk felett. Ki dönti el, hogy azt az intervallumot, amit mondjuk eddig leéltem életem legszebb 28 és háromnegyed évének nevezzem. Persze, hogy a legboldogabb-e kérdés. Én döntöm el. És majd a következő ugyanennyi elteltével, ha visszatekintek, akkor eldöntöm melyik 28 volt a legboldogabb az eltelt 58-ból. Remélem.

Helyben is vagyunk. Újév kezdetén az újra alkotott reményeket ünnepeljük. Jó nagy csinnadrattát csapunk, hogy már senki se lássa, senki se hallja mi történt az ó évben. Egy rövid időre fátylat borítunk minden jóra, minden rosszra, cikire vagy kellemetlenre és csak előre nézünk. Az indexen olvastam egy cikket. Evolúcióbiológusok (?) fedezték föl, hogy az állatoknál is kimutatható a reménykedés egy formája. Az embernél ebből arra következtettek, hogy a remény és a jobb sors várása a túlélés egyik kulcsa. Egyrészről én elhiszem, mert az evolúciókutatás okos dolgokat mond - általában. Másrészről, ha abból indulok ki, hogy a depresszió, az életkedv elvesztése, és a totális reménytelenség érzése akár a lassú önelemésztéshez, vagy akár a gyors öngyilokhoz vezet, logikusan hangzik, hogy amíg élünk remélünk. És amíg van még miben reménykednünk addig élünk. Miben reménykedhetünk, amikor úgy tűnik már nincs miben? Mondjuk szegény csődbe ment bankmogul, aki totális válságba került? Hát a börtön nem éppen kecsegtető ajánlat, de aki egyszer felépített valamit, az máskor is képes lesz rá. Aki egyszer elért már bármi számára fontosat, képes volt rá, az máskor is képes lesz. Reménykedni tehát mindig lesz miben. Talán amikor holnap kilépünk az ajtón és elindulunk az újév első munkanapján a város irányába kicsiny/nagyobb zugunkból találkozunk a szerencsénkkel. Olyan ez, mint a kezdet volt, ha pár millimétert fordítunk szimbolikus kormánykerekünkön már a Balatonhoz tartunk rögtön, nem pedig a határ felé. 

Soha nem lehet tudni, mi jön szembe velünk, és mikor. Persze nem csak jók jönnek, úgyhogy nem elég hinni abban, hogy jó lesz, de a pillanatot is érdemes jobbá tenni. 

Mi a fontos az újévben? A biztos tudat, hogy az újévben mindent újra kezdhetünk. Vagy akár dönthetünk úgyis, hogy a már bevált a jól működőt folytatjuk. Nekem jól fejeződött be a 2008-as év, pedig nem is igazán éreztem át, úgy zsigerileg, hogy 2008. És úgy érzem a 2009-es még jobb lesz, ha meg nekem akarja, majd dolgozom rajta. 

És a fogadalmak? Egy ideje már nem teszek fogadalmakat, mert úgysem így működnek, mint ahogyan a hétfőtől fogyózunk dolog sem működik. De azért én megpróbálom. Hétfőtől egészségesebben, zöldségesebben és több mozgással. Emellett jobb időbeosztással, jobban tervezve. Láthatóan én vagyok az evolúció reményteli terméke :)

Ti megfogadtatok valamit? És mit? Ha nem mondtam volna, én vagyok az evolúció reményteli, kíváncsi terméke.

1 megjegyzés:

Őzi írta...

én rájöttem, hogy az újévi fogadalom arra jó, hogy az ember ezzel tutira bebiztosítja, hogy ez lesz az, amit egészen biztosan nem fog betartani :)

úh én csak egyet kockáztattam meg, és elkeserítő, de ugyanannak futok neki megint, aminek tavaly is: időben beérni a munkahelyemre :)

ági