Egy lélek jön, egy másik távozik

Tegnap meghalt KedvesM nagymamája. A múltkor már írtam róla. KedvesM látta még a hétvégén. Azt mesélte, ha anyukája nem mutatja hozzá az utat, meg sem ismeri. Hétfőn 10kor kapták a telefont. Útközben, a kórházhoz, a lánya és a veje megálltak a temetőnél, ahol a férje nyugszik. "Ne félj papa, már nem leszel sokáig egyedül." Talán az életkedve is akkoriban ment el, amikor a párja elment. Mindketten kemény emberek voltak. Dolgoztak, a mai fogalmaink szerint egészségesen éltek. A nagypapát a veséje vitte el, a nagymama teste erős volt. De fejben valami mégsem ment. Őt az irányítórendszer leépülése veszejtette el. Ezt már a Klárinál sem értettem. Mitől függ, hogy valakinek a teste mondja föl a szolgálatot, másnak az idegrendszere. Mert a testet még megértem, elhasználódik. De az agyunk? Saját maga ellen fordul, saját magát emészti fel. A test és a fej nem élhet egymás nélkül. Vagy az agy önmaga ellen fordulása is csak az elöregedését jelenti? Lehet, nem pont ide tartozik, de az egyik kedvenc filmemből jut eszembe a jól ismert történet:

A skorpió megkéri a békát, hogy vigye át a hátán a folyó túloldalára. Mire a béka, így felel:

- Dehogy viszlek, hiszen ha a hátamra veszlek, megmarsz, és meghalok.

- Miért tennék ilyet, hiszen ha te meghalsz, én is belefulladok a vízbe. - feleli a skorpió.

A béka jogosnak véli az érvet, így hát belemegy a dologba. A hátára veszi a skorpiót, és elkezd úszni vele. Már a folyó felénél járnak, amikor a skorpió belecsíp. Utolsó szavaival még ezt kérdi a haldokló béka:

- Miért tetted ezt te eszetlen, hiszen most mindketten meghalunk???!!!!!

- Tudom - mondja a skorpió - de nem tehetek róla, a véremben van.

 Aki megírja megjegyzésben, melyik filmben hangzott el a fenti történet, egy 100 dolláros mosoly, és meleg kézszorítások büszke tulajdonosa lesz :)

Egy lélek hát elment, éppen KedvesM születésnapján. Érdekesek ezek az egybeesések.  Az én déd mamám, két nappal a születésem után halt meg. Nem tudom mi, de úgy érzem ezeknek az eseményeknek jelentősége van az életünkre. Talán a lelkéből ad valamit az enyémbe. A dédmama, amúgy a különleges Elefánt Róza névre hallgatott. Imádom a különleges, neveket, izgalmas és szokatlan. Legalábbis az én 21. századi fülemnek. 

Most pedig az érkező lélekről pár szót. Lenocska, Svédországba származott kedvenc barátnőm, tegnap többször is próbált kommunikációba bocsátkozni velem, de minek után én a drága szülinapjával voltam elfoglalva, ez nem igazán volt sikeres. Este végre mégiscsak sikerült beszélgetnünk. Eleinte csak a szokásos, hogy vagy, mizu, és hasonló kötelező. Aztán a mesélnék valamit. Na, kitaláltátok már? Igeeeeeeeeeeeeeennnnnnnnnnn. Lenocska már jó agy pocakkal érkezik majd az eskire!!! Szóval ez annyira csúcs szuper, nagyon klassz. Örülök neki. Úgy érzem ráfért már valami jó a sok nehézség után. És ezt a kis jövevényt már egy ideje várta, és remélte. Úgyhogy ma reggel, amikor villamoson mentem a fiumei temető előtt, be is üzentem apukájának, ha esetleg Svédországból lassabban ér ide a hír, hogy tudja, újabb unokája készülődik.