2009. július 7., kedd

Esküvő lépésről lépésre


Lassan túlteszem magam az esküvőt követő nyári lustaságon, habár a meleg még csak most kezdett dübörögni, amit meglepően rosszul viselek, de lényeg a lényeg, következzék a nagynapról a beszámoló.

Hisztis menyákat megszégyenítő módon rendkívül jól aludtam, egészen reggel 8ig, amikor kedvesemmel együtt keltünk. Egy picit ugyan zavaró volt, a mikor hajnalban egy régi, ám de nem túl kedvelt ismerős felhívta telefonon jövendőbelimet, és kb. 5 percen keresztül részegen ordított nyolc másik társaságában, hogy nagyon sok boldogságot kívánjon, de ettől függetlenül igen kellemes éjszakánk volt. A délelőttünk azzal telt, hogy a kanapén fetrengtünk, a tv-ben néztük az ünnepélyes falbontás, ’89-es megemlékezést, és lazán pakolásztunk, mit is kéne magunkkal vinni, amire egy esküvő közepette feltétlenül szükség van. Délben kicsit elkezdtem izgulni, mivel Osonka még nem érkezett meg (mint kiderült, telefonos jóváhagyásra várt az induláshoz…. ki érti ezt ;), Skinn pedig már egy órája telefonált, hogy még mindig a fodrásznál ül a búra alatt, és tuti nem fog a megbeszélt időben ide érni hozzánk. Végül befutott B. Boop, aki nagy izgalmában majdnem egy egész bögre sós kávét is legurított, begurult Osonka, és mire lepakoltunk a kocsiba Skinn is betipegett, totális pánikban, hogy madárfészket varázsolt a fejére a fodrász laza, romantikus konty helyett. A közös út a villához nagyon klassz volt, hangosan énekeltünk a rádió kíséretében, és hülyeségeket beszéltünk, és főképp sokat nevettünk. Miután megérkeztünk első lépésként megkezdődött a pörgés, hogy minden, amit nem jól pakoltak fel az asztalokra, pl ültető/köszönő ajándék mécsesek azt helyre rakjam, és minden egyéb, miközben mindenki azt kérdezgette: Na izgulsz már?? Megnyugtatásként mondhatom, nem továbbra sem izgultam, sőt a nyugalom szobrát is mintázhatták volna rólam. Inkább zavart, hogy miután elfoglaltuk a lányos szobánkat, rám tört az éhség, az ebéd ugyanis kimaradt, viszont a sós süti még nem érkezett meg, de egy rövid telefonnal ezt is sikerült elintéznem, sőt még arra is volt gondom, hogy kerüljön ásványvíz a szobánkba. Megkezdődött tehát a készülődés, befutott elvetemült fodrászunk B.Boop, hivatalos sminkesünk is lelkiismeretesen végezte a munkáját és megérkezett közben egyetlen vőlegényem is, szülei és rengeteg anyukája által sütött süti kíséretében. Megérkezett a videós, dj, anyakönyvvezető és a fotósunk is, aki egyből bevetette magát a szobánkba, és megkezdte a fényképezést. Bár egy ismerősünk, akinél pár éve fotózott már esküvőit, azt mondta irányítgatni kell, hogy mit örökítsen meg, én semmi ilyet nem éreztem, nálunk egyből feltalálta magát. Talán nem meglepő módon én készülődtem a leglassabban, de azért rám került a smink, majd a ruha és a hajam is kihúzódott, miközben Osonka még varrta rajtam az egyik ruha pántot, ami nem állt tökéletesen… E körül jelent meg apukám, és a vőfély is, hogy már megint rám kell várni, és tessék szépen elindulni, úgyhogy ez is megtörtént, miután felkötöttem a csukló csokrokat kedvenc koszorúslányaimra, illetve a piciknek a hajkoszorút. Elindultunk tehát, de amíg a vőfély kikérte KedvesM-et a szüleitől, és szimbolikusan engem is anyuéktól, mert ugye apu ott volt mellettem a lugas takarásában, várnunk kellett. Végre elkezdődött a vonulás, először a drága anyukájával, U2-ra, majd felcsendült az én zeném is, az Over the rainbow. Először a kislányok indultak, majd a nagylányok, akik szuper jól nézek ki, ugyanolyan színű és anyagú ruhájukban, végül én is, apuka karján. Elég hamar kiderült, hogy nem húztam fel eléggé az abroncsot, és kicsit botorkáltam benne, szóltam is az egyik lánynak, hogy azonnal jöjjön és segítsen felhúzni, de ez nem volt túl sikeres, úgyhogy próbáltam mini lépésekkel ellensúlyozni a dolgot. Ezt még nehezítette az is, hogy a fűre kiterített szőnyegen igen macerás volt lefele haladni, de apukával ketten fogtuk a ruhámat, úgyhogy szuperül megoldottuk. Az időjárás mellett, ami szerencsére őrülten kegyes olt hozzánk, csak azon izgultam, hogy KedvesM-nek vajon fog e tetszeni a ruhám, de szerencsére ezzel is minden rendben volt. Tetszem Neki. Nagyon kedves, szép szertartásunk volt, és nagyon ügyesen írtam alá az új nevemet is. A szülő köszöntő zene Zorán: Apám hitte, amit direkt a jiddishe pape kedvéért választottam, és mame szerint jól tettem, szegény apukám állítólag azt sem tudta, merre nézzen meghatottságában. Átadtuk a virágokat, drága nagyanyám is kapott (amit aztán jól el is felejtett és itt száradt meg nálunk, amit kicsit fájlalok, hogy még csak nem is hívott, hogy elkérje L ), majd a szuper mozaik családfákat, ami az igazi szülő köszöntő ajándékunk volt, és én igazán büszke vagyok rájuk. Szerintem remekül sikerültek, és különlegesek, és ketten csináltuk KedvesM-mel. Ezután felvonultunk a villa teraszára, ahol mindenki gratulált nekünk, és megkezdődött a koktél partiskodás, közös fotózkodás és folytatódott a vigyorkodás. B.Boop szuper szervezkedését követően bevágódtunk egyik barátunk kocsijába és a fotóssal együtt át hajtottunk a Campona parkolójába, ahol nagyon tuti, pl. ugrálós, bevásárló kocsiban tologatós, izgalmas képeket készítettünk. Szerintem ezek is szuperek lettek, bár még nem láttam őket. Sajnos a fotósnak több időre van szüksége, mint a videósnak, aki már két nap után elkészült a felvétel vágással, azóta is szinte naponta nézek egy-egy részt a videóból. Miután visszaértünk a fotózásról bevonultunk –nagyon- hivatalosan a vacsihoz, és miután apuka, és apósom is elmondták a köszöntő beszédüket, végre az étek következett, aminek már igen-igen ideje volt, mert nagyon éhesek voltunk. Mondanom sem kell én az előétellel, amiből a favoritom a töltött tojás volt, és a levessel – részemről sajtkrém – olyan jól laktam, hogy mást már nem is igen tudtam enni, csak pihegtem durván szűkített csuda ruhámban. A főétel előtt KedvesM, majd én is megköszöntük minden kedvesünknek a részvételt, amit a későbbi bejegyzésekben fogok közzé tenni. Az utolsó beszéd, a vacsi után Osonkáé volt, aki extra esti mesét mondott nekünk, a gomba és a szeretet hasonlatáról, amit, ha átküld nekünk szívesen megosztanék itt is. A vacsi végeztével volt még pár kardinális pont, mint a nyitó tánc, torta szeletelés, az Osonka által összeállított vetítés és a menyecske tánc.

A furcsa nekem az volt, hogy úgy éreztem, ezek a programok túlságosan is összesűrűsödtek, pedig az előzetes forgatókönyvben olyan jól összeállítottam…. Valószínűleg a vacsi csúszott meg, és ez okozta a torlódást. Volt még éjféli töltött képoszta és grillázs torta is, amiből nem fogyott már túl sok, mert mindenki igen-igen tele volt, de anyósom észnál volt, és csomagolt, így nem veszett mindez kárba. Innentől folyamatos táncolás (amit én már az előétel után megkezdtem;), és a jövés-menés folytatódott egészen hajnali 4ig, amikor az utolsó csapat is feladta és haza távozott. Valahogy ezután mentünk fel mi is aludni. Kihangsúlyoznám aludni, mert KedvesM és én is egyből ki is dőltünk, úgyhogy nászéjszaka még véletlenül sem. A pótlása pedig magánügy. Összefoglalóan azt mondhatom, tökéletesen sikerült napunk volt. Az idő remek (előtte, utána, de még aznap más városrészekben is esett az eső), ami pedig nem volt tökéletes, azt én észre sem vettem. Köszönet még egyszer mindenkinek, aki mindehhez a csodálatos naphoz hozzájárult, örök élmény, sőt visszagondolni rá és újra nézni talán még nagyobb élmény, mint ott átélni!!!!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

szerintem a legszebb pillanat az volt, amikor kimondtátok az igent, és erre kisütött a nap :)

s.

Unknown írta...

nagyon remek volt az egesz nap, szepek voltatok, tokre meghatodtam a U2 es az Oz zenejen.. tokeletes volt!a napsutes meg tenyleg varazsutesre jott. :)