Tulajdonképpen már a blog indulásakor is ezen törtem a fejem, pontosítva a választásokon. A választások sokszínűségén és mostanában a lehetőségek csalóka voltán. A legnehezebb dolog, hogy miért is nem kaptunk receptet az élethez. Mondjuk, amikor megszületünk, miközben világra jön a gyerek, meg az egyebek, egy kis cetli is kikerülne a szép új világba, amit aztán ki-ki kedve szerint bekeretezhetne, és ez alapján tudná, mikor merre meddig, hányóra. Na de e nélkül??? Nem tűnik néha nehéznek a döntés? Én annyit tudom rágni magam, hogy jól döntöttem e. És ha mást kellett volna választanom? Na de ki garantálja, hogy ha a hirtelen érzelmekre hallgatok, akkor az jobb lesz. Honnan tudjam nem az-e a tévedés. És amikor, majd nagyon öreg leszek és igazán tapasztalt (idézet: dalszöveg) és visszanézek az életemre, akkor azt fogom-e érezni, hogy jól tettem, nem voltak elhibázott lépéseim. Vagy épp ezek az elhibázott lépések tettek azzá, aki vagyok.
Van egy szívemnek igen fontos ember, aki például úgy döntött, hogy ő inkább belebetegszik, de nem mondja meg jól a magáét. Inkább elfojtotta. Ő úgy döntött, kemény marad, nem mutatja meg micsoda düh is tud fortyogni benne. Talán így volt jó, ki tudja, mit okoz, ha kitör. Így azt okozta, hogy súlyos, visszatérő betegséget gyártott magának. Szerencsére most meggyógyult, Talán örökre. Talán tanult a dologból valamit. Talán mi is tanultunk belőle. Például azt, hogy nem egészséges magunkba fojtani azt, ami ki akar jönni.
Egy másik fontos személy, sokszor elgondolkoztat. Osonka nem egyszer mondta már nekem, úgy érzi, nem ott van, ahol lenni szeretne. Néha leül, és úgy érzi, más sorsot szánt magának, amikor még a gimi padjában üldögéltünk és nevetgéltünk. Mely döntései vezették idáig? Pedig akkor is ő volt az, aki karakánul tudta mit akar. Én pedig már akkoriban is inkább álmodoztam, és a padba feltett lábbal olvastam az Esti Kornélt. Osonka úgy gondolja, valami mást kellene csinálnia, más életet is élhetne. Ez nekem is eszembe jut néha. Aztán, ha résnyi bepillantást kapok abból a másik világból, rájövök, talmi csillogás. Az érték máshol van. Ott ahol élek. És hogy ez gyávaság vagy értelem? Majd kiderül.
Egy kevésbé kedves ismerősöm szerint fatalista vagyok, mert azt gondolom, hogy aminek meg kell történnie, úgyis megtörténik. Szerinte ezzel kihúzom magam a döntések terhe alól. Szerintem pedig döntök. Szerintem az állandósághoz nagy bátorság kell. Az állandóságot választani nem könnyű. Menekülni, kételkedni egy életen át? Egy darabig esetleg, az ismeret, a tapasztalás szükséges. De százezer fokon égni csak a romantikusok tudtak, bele is haltak. Érdekes, úgy látom, az irodalmi ízlésem is hasonló utat járt be. Kezdtem velük, Edgar Allen Poe, Csáth Géza, Kosztolányi, Marquez, Kundera (?). Kétség nem fér hozzá, most is imádom őket, de mellettük gyönyörűen megférnek a hosszú életű hősök, mint ugye Szabó Magda többek között. Jut eszembe, érdekes, hogy a Petfő-Arany párosból utóbbit kedveltem igazán, pedig ő igazán nyugodt típus volt. Bár az is igaz, hogy a balladák, az igazi kedvenceim, tele voltak sodró érzelemmel. Vagy elég, ha a sodrást kiélem az olvasásban és az álmokban?
Kicsit elkanyarodtam. Ha lenne az élethez receptünk, a fent említett kedves személy, talán nem tartott volna mindent magában. És Osonka, talán más utat választ, ahol valaki mással találkozik, aki másfelé tereli az életét. Én is dönthetek máshogy, mehetek másfelé, de csak ha akarok. Talán egy recept túlságosan is bekorlátozna. Épp elég, ha a szülők megírják az első receptet. Ha szerencsénk van, nem a békakirályét, inkább a hercegnőjét. Azt hiszem mindenki saját élet receptjének írója. És ha rájön, hogy elrontotta, újra írhatja. És szerencsére ki nem radírozhatja, így mindig újra tudja olvasni, hol rontotta el. Rájönni, hol írta rosszul, hogy fogalmazza szebben újra. Ez az élet, ez az életírás útja.
Jó édesanyám faggattam én
Leszek-e boldog. Leszek-e én
S ő válaszolt könnyedén
Bárhogy lesz, úgy lesz
A jövőt nem sejthetem
A sors ezer rejtelem
Ahogy lesz, úgy lesz
Bárhogy lesz, úgy lesz
Aztán az első randevún
Egy kócos fiú ki hozzám hajolt
Szeretsz-e mindig, kérdeztem én
S ő vidáman válaszolt
Bárhogy lesz, úgy lesz
A jövőt nem sejthetem
A sors ezer rejtelem
Ahogy lesz, úgy lesz
Bárhogy lesz, úgy lesz
Sok évig éltünk boldogan
Aztán ő elment, oly messze jár
Visszatér hozzám, visszatalál
A levélben ennyi áll
Bárhogy lesz, úgy lesz
A jövőt nem sejthetem
A sors ezer rejtelem
Ahogy lesz, úgy lesz
Bárhogy lesz, úgy lesz
2 megjegyzés:
érdekes, hogy egy ideje bennem is felmerülnek ezek a kérdések. biztosan erre és nem más irányba?
de ez szerintem természetes, hiszen a most hozott döntéseink azért sokkal több mindent meghatároznak a jövőre nézve, mint mondjuk egy három évvel ezelőtti döntés. (és tíz év múlva ez még inkább így lesz.) pl. a pasi. azért az szerintem, legalábbis nekem, a legnagyobb szerelem ellenére sem egy könnyű dolog, hogy akkor igen, egész életemre megbízok benne, rábízom magam, és akkor ő, és kész. olyan, mintha az ember minden vagy semmiben játszana. vagy pl. a szakma. oké, akkor most csinálom azt, amit szeretek, többnyire, más napokon nem annyira ;), és abba az irányba visz, ahova szakmailag szeretnék eljutni, de sosem fogok kényelmesen élni, vagy megyek, és csinálok egy olyan munkát, amit unok, de sok pénzt keresek. ha az egyiket választom, azzal elesek más lehetőségektől. de ha a más lehetőségek után mennék, akkor ezt veszíteném el, ami van, és az biztos, hogy ez kell, és nem adnám oda semmiért.
én azt hiszem, hogy ismerlek annyira, hogy tudom, hogy boldog vagy azzal, amid van, és hogy mennyibe került neked mindez. nem hiszem, hogy rossz döntések sora lenne az életed :)
de egyébként meg egy-két rossz döntés elfér az ember életében, sőt kell is. na persze nem olyan mérvűek, hogy rosszul döntöttem, és agyonvertem a főnökömet :)
egyébként meg az állandóságnak egyáltalán nem kell izgalommentesnek lenni. gondolj csak bele abba, ha pl. féltékeny vagy, vagy esetleg egy esküvő megtervezésébe, khm... ;)
ági
Lenocskától (részlet)
.... a hangsulyok mindig ide-oda tolodnak, jo ez igy. Recept az elethez? Ez elgondolkodtatott. Nem igazan egy olyan dolog, amit meg akarnek fözni... Na, viccet felre teve, recept...nekem pl egyre inkabb az a recept, hogy ne akarjam jol megfözni, legyen az ember csak fatalista. Annyi mindent akarunk amiröl annyira meg vagyujk gyözödve, hogy tenyleg az kell nekunk, es tenyleg az az abszolut jo, de valojaban utolag kiderul, miert is nem azt kapjuk, es miert is nem az a jo nekunk. Vagy miert nem akkor kapjuk, amikor annyira akarjuk. Aztan hirtelen jön, mikor nem is szamitunk ra, söt talan mar nem is ertjuk, mi a fene volt ebben az a nagy szam, amiert en ezt annyira akartam. No meg a fatalizmus, lehet hogy kenyelmesnekl hangzik, de a legnagyobb muveszet, a szorongas elengedese......
Megjegyzés küldése