Születésnap a felhőparti kávéházban.

Tegnap délelőtt még nem egészen értettem, miért akar anyu mindenképpen ma kimenni a temetőbe. Persze tudom, hogy halottak napja van, és a fontos szerettek sírjához illik kimenni, nade miért pont a legnagyobb tömegben kéne ezt megtennünk? Én a magam részéről úgy gondolom, nincs szükségem a temetőbe járásra ahhoz, hogy emlékezzem arra, aki nekem fontos. Persze lehet ez elcsépelt, vagy akár önmagamat kimentő okfejtés is, mindenesetre így működik nálam és kész. Aztán délutánra leesett a két fillér, merthogy ma van Klári születésnapja. És halottak napja ide, tömegroham oda, ilyenkor illendő a látogatás. Én lemondtam végül is erről a lehetőségről, inkább azon fantáziáltam, vajon hogyan is töltheti Klári ezt a számára koránt sem dicsőséges napot, az én álomképeim szerint. Dicstelen, mert ugye a születésnap azt jelenti, az ajándékkapás és rólunk megemlékezés örömén kívül, hogy ismét nem vonhatjuk ki magunkat az idő vasfoga alól, egy évet újból öregedtünk. S lám még az orrunk alá is dörgölik. Meg sem kockáztatom, kiszámolni, hogy Klári a mi időszámításunk szerint hányadikba lépett, bár halványan sejtem, hogy nem túl messziről veri már a 90-et. De, ssssssssss, számára a kor emlegetése nagyobb bűn, mint egy hívő számára Isten nevének hiába való szájravétele. Szóval nem is tudom, talán igaza volt, amikor pár évet rendre megtartott magának pluszban. A napokban én is azon töprengtem, hogy egészen kellemes dolog 28 évesnek lenni, tulajdonképpen pár évig meg is tartanám még magamat ebben a kettes számrendszerben. 

Az én szülinapi fantáziakép ajándékom Klári számára a következő hát:

            Elegáns ruhás, kalapos hölgyet látunk egy kényelmes felhő habos útján közeledni. Éppen befordult az égi Kékduna partján fekvő, békebeli kávéház udvarára. Ebben a pillanatban egyszerre öt gavallér ugrik fel az asztala mellől, hogy hellyel kínálják. A sudár dáma él egy magas, jóvágású, de szomorú szemű úriember kedves invitálásával. Miután leültek, ez a földöntúli jelenség cigarettára gyújt, amit az odarohanó fiatal pincér egy szikrával már meg is lobbant. A hölgy elfogyaszt egy kellemes kávét, kisujját kecsesen eltartva a pohártól. Majd megköszönve a kellemes társaságot a szimpatikus gyártulajdonosnak, feláll és egy közeli asztalhoz telepszik. Félszemmel éppen látja a vágyakozó tekintetű, barna bőrű férfit is. De csitt, az asztal zöld posztója megtelik élettel. A leosztás elkezdődött. A kártyapartnerek, Éva, Manyi és Miklós, aki máris mérgelődik a többiek lassúsága felett. Na de hiába a hőzöngés, hiszen a kibicelőnek a sarokra ülő gyáros száján hamiskás öröm látható, miközben még egyet pöfékel cigarettájából. Nem véletlen, hiszen miközben a felhőkön keresztül rákacsint Dicikére, éppen azt figyeli, Klára, hogyan nyeri meg immár a harmadik bulit is egy bravúros handdal.