2009. január 9., péntek

(T)rendkutatóba ágyazott...

Miközben azon rágom magam, hogy a múlt év végével elszállt az ihletem, folyamatosan azon gondolkodom, mikor lesz már egy kis időm, hogy leüljek és csak úgy írjak. Bármiről. Kapcsolódás az újévi fogadalomhoz:  Ti, hogy csináljátok? Én mindig azon kapom magam, hogy egy időben annyi minden csinálhatnékom van, pl. vasalni kellene, vizsgára tanulni, cikket írni/folytatni/befejezni (nem is egyet), és akkor még az élvezetekről, mint a gyöngyfűzés és a SATC sorozat harmadik, na jó tulajdonképpen ötödik újra nézése, nem is beszéltem. Mindezek közül én most a blog írás mellett tettem le a voksomat, a többibe, némelyikbe belekaptam csak, másokba pedig bele sem kezdtem. Ha már egyszerre szerepelt az előző bekezdésben az ihlet és a SATC, arra jutottam, ha Carrie Bradshownak minden vele történt esemény kapcsán megjön az ihlete, akkor én sem maradhatok el mögötte. Hogy ihletet merítsek, mivel is kezdhettem volna az újévet, mint azzal, hogy folytassam a részek újboni megtekintését. A tavalyi évet is ezzel indítottam, és ez igazán jól is esett. Érdekes, az ismerős csajok is hasonlóképpen ápolják a lelküket, akik nem így, arról jobb nem is beszélni, vagy szeretnétek? Egyik kedves barátnőm például a Szívek szállodájára esküszik. Lelki gond esetén előkapja a megfelelő számmal és évfolyammal ellátott dvd-t, és nézi. A tündérmesékre tehát úgy tűnik még a mai, modern, önálló, karrierista (mindenki válassza ki a neki megfelelőt) lányoknak is szüksége van. Amíg nézzük, feltöltődünk, megnyugszunk, együtt sírunk a szereplőkkel, azonosulunk és empatizálunk. 

Ez volt tehát az újév kezdete, de még pár szóban szeretnék megemlékezni a szilveszterről is. Mifelénk mostanság, a mostanság már egy jó pár éve tart, az dívik ugyanis, hogy 31-én tulajdonképpen partira menni elég ciki, de annál kevésbé trendi. Ebből kifolyólag mi már évek óta - igen ritkán megtörve ezt a (t)rendet 30-án bulizunk, és 31-én egy lenéző házibulit tartunk. Ez tavaly nálunk volt, és lakásavatóként is funkcionált, míg idén Bettyboop barátnőm hívott meg minket, ami szintén, legalábbis számunkra, lakásavatóként is aposztrofálható. Én tehát már egy héttel előre BUÉK-ot rebegtem a kedves kis aerobic társaknak, mondván nem biztos ám, hogy én szilveszter, vagyis az év utolsó szent napján el tudok jönni az évzáró tornára, mivel már 30-án tervezem nekilátni az óév elbúcsúztatásának. Esett aztán, hogy a 30-ai szösszenet, ahol még helyes Nagy Ervint is láttam, de sajnos gyönyörű Csányi Sándort nem hozta magával :(, egészen remekül sikerült. Határozottan nem illuminált állapotban, hajnal 4ig ráztam a hátsóm, és még KedvesM is jól érezte magát. Meg is jegyeztem, ki tudja mikor mozogtunk bulin, utoljára ennyit, ilyen jó kedvvel. Ezzel még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy öregszünk, sokkal inkább mondanám azt, hogy pl .benőtt a fejünk lágya, vagy már más dolgok fontosak, stb, stb, magyarázkodás a köbön. Visszatérve, minekutána 5körül álomra hajtottuk kicsiny buksinkat, úgy tíz fele már kezdtem is magamhoz térni. Mindez pedig , olyannyira kifutotta magát, hogy kettőkor vidáman álltam az aerobik terem ajtajában, ahol kedvenc Balukám, az edző, egy rálehelés fejében beengedett a terembe, mondván, ha már nem részegül meg tőlem, akkor vélhetőleg a steppadról sem fogok lebucskázni. Ez így is történt, nagyon szuper óra volt, igaz Banitácska szerint, a szemem nem mindig tűnt eléggé nyitottnak. Az óra végére azért korgott már a gyomrom rendesen, de még megjártam, az óévben utoljára (tudom papa, tudom-tudom, utolsó legyen egy gallynak, nade ne keverjünk ide holmi hovatartozási kérdéseket) a Tescot. Mire hazaértem drága már isteni husit - tarja, fűszeresen - sütött estére, amiből gyorsan be is pusziltam egy szeletet, kevés bagett társaságában, majd egy joghurtot, végül pedig sürgősen lefeküdtem aludni pár órácskát, mert állapotomat ébren tarthatatlannak ítéltem. Miután megkeltem, összedobtam egy gyors tésztasalátát - eredeti majonézzel, almával, sajt kockákkal és uborkával, pakoltunk lencsét és némi smink és ruhába rázás után neki is indultunk az újabb estének. Itt kell kitérnem a 30-ai lencse partira, amire kedvenc kiscsaládom volt hivatalos. A lencsefőzelék egy kilóból készült. Az ebéd alatt 7 felnőtt jól lakott belőle (igaz anyu és Csuti nagyanyám csak szimbolikusan ettek belőle), majd a buliban még vagy öten, de ez utóbbi becslésben nem vagyok biztos, főleg, hogy az elmenetelünk igen gyors, ám annál zavargósabb volt. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ezúton sikerült biztosítani a hozzám közelállók jövő évi jó szerencséjét és gazdagságát, amire ilyen válságos időben szükség is van. Azt pedig mindenképp kiemelném, hogy a főzelék mellé a köret egy megtermett csülök volt, akit KedvesM kuktázott meg igen ízletesre, és ennek levében főtt aztán a főzelék is.

Egy huszárvágással áttérve a szilveszteri házibulira, kellemes volt, kicsit visszafogott, de ennek ellenére sikerült többet innom azzal az egy pohárral. Szerencsére a másnapot egészen jól tolerálja a szervezetem, így az elseje sem telt nyögdécseléssel. E helyett vettem viszont egy nagy fürdőt, mondván a tisztaságot is meg kell alapozni egész évre. Olyannyira képben voltunk, hogy reggel, nos talán volt az dél körül is, bedagasztottam egy nagy adag tésztát pizzának. Pihent is jó két- három órát, majd mikor Esthajnal barátnőm és kedves férje, akik pár hétre hazalátogattak NY-ból átjöttek, közös hozzájárulással elkészítettük a rakott lepényt. Szerintem a tejfölös, kéksajtos, kolbászos volt a legfinomabb, míg KedvesM a halasra esküdött, bármely  változatban. Nagyon klassz kis közös beszélgetős, eszegetős esténk volt, remélem, Esthajnalék jönnek máskor is. 

Összefoglalóan úgy látom egy trendkutató gondolatsorba épített év végi élménybeszámoló született. Mindenkinek hasonló, további jókat.  

 

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

örülök hogy végre, olvashattam vmit, bár nem találtam benne semmi izgalmasat, pláne hogy benne sem voltam:P, Viszont,meg kell jegyezzem, hogy egy dolog nagyon hiányzik az blogból, ami még az ó év vége elött történt, 1 héttel!!!

Settenke

Névtelen írta...

Éppen ezt akartam én is írni, hogy AZT nem találom sem ebben, sem az előző bejegyzésekben!!! Irgum-burmug, nelegyél ennyire szemérmes :)))

Ági

Liloocska írta...

elhihetitek nem felejtettem el ;)
és természetesen külön bejegyzést fog kapni, amikor eljön az ideje ;)