Ma reggel a Hungárián mentem, kocsival. Meglepő, de nem volt az a borzalom, mint amit egy hungáriásreggeltől elvárhatnánk, meglepő módon még haladni is lehetett. Negatívom viszont, hogy nem tudtam olvasni, amit amúgy mostanság, a bosnyák-csepel vonalon tenni szoktam. Pedig már kezdtem felállítani a heti 1 könyv szabályt, ami igen jó arány az év közbeni teljesítményemhez képest. Most olvasom tehát a Doktor Kleopátrát, Tisza Katától. Tetszik mert részben pszichó téma, persze kissé elnagyolva. Vicces karakterek, de főleg egy szerelemtől szenvedő lány. Eltudom hinni, hogy így szenved, mert erre én is hajlamos voltam. Azért csak voltam, mert szerencsére (úgye olvasod drágám?? ;) most jobb helyzetben vagyok. Szóval szerencsétlen, színésznő lány depressziós, szorong, pánikol a reménytelen és becsapott szerelemtől. E közben pedig kipróbál mindent, ami talán megmentheti, a pszichiáter, aki túl gyógyszerezi, a jósnőt, a buddhista papnőt, aki azért annyira nem is papnő, de igen emberi, a masszírozó táltost, és a pszichológust, aki leginkább csak a virtuális térből osztogatja tanácsait, de most ( így a könyv felénél) úgy tűnik használ is valamit ez a dolog. A legtöbben persze főleg lehúzzák anyagilag, tisztelet a kivételnek. Nekem kicsit sok a szenvedés, de persze biztos én is így csináltam anno, csak nem írtam le maximum. A stílusa könnyed, kellemes.
Én is szeretnék írni egyszer egy könyvet. Vagy legalább egy novellát, esetleg kisregényt. De hogyan kell azt? És mi legyen a témám? Ez a legnagyobb gondom, mert főleg magamról tudok írni, és a kis gondolataimról. Amik nyílván hasonlóak, mint a csajoknak, barátnőknek... De sebaj....
Most épp titkárnős-asszisztensnősködöm. Megy ez nekem nagyon. Na ja, 3 diplomával ez a minimum..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése