Ma délután azon gondolkodtam, mennyire is kellene bizalmatlannak lenni, vagy nem. Mennyire van belénk oltva a bizalmatlanság. Nyilván ez egyéni tapasztalat kérdése is, meg persze a rém hírek a tévéből...
Történt ugyanis, hogy ugyebár bombát találtak a 9. kerületben. Én meg épp Csepelről hazafelé, mert hát honnan is máshonnan... Namost álok nagy naivan a hév megállóban, napocska tűz ezerrel, hév meg gyanúsan sehol. Olyannyira gyanúsan, hogy el is indultam, vmi emberformájút keresni, hátha tudja a tutit. Lett légyen, megtörtént a csoda, egy kedves (!!!!) bkv-s fiúcska oda is jött hozzám, és felvilágosított, hogy a hév bizonytalan ideig nem jár, helyette még pont nincs pótló, de az x, meg y, busszal el is mehetek ám a város másik felére, hogy utána metróval a következő másik felébe eljussak, ahonnan aztán megközelíthetem majd a villamost a buszhoz, ami végkép hazarepít majd. Tehát kb. 3-4 átszállással, a fennálló dugós forgalmi helyzetben, az amúgy 1 órás (már ez is k***ra sok) utat, szűken mérve is 3 óra alatt éppen hazajuthatok. (Csak csöndben jegyzem meg, hogy indulás előtt még megnéztem az amúgy és általában igen naprakész, index című internetes szaklapot, ahol erről egy árva szót sem írtak...) Na de mivel jól nevelt vagyok - így nevelt az anyukám- megköszöntem a kedves tájékoztatást, és az épp mellettem elsuhanó *** busz után sprinteltem. Busz, ahogy azt ilyen esetekben előírják központilag jól be is csukta előttem az ajtaját, a szitkozódásomra oly mód fittyet hányva. Kis kitérő, de tényleg, hülye buszosnak miből állt volna 2 mp-el tovább várnia, amúgy sem jár a hév, amúgy sincs pótló busz, szerencsétlen utazó meg amúgy is le van tojva... Na épp telefonon magyarázom az engem ért sérelmeket, amikor nagydarab, kopasz fiatalember, kedvesen kiszól a kocsiból, hogy látta, buktam a buszt, ő megy a városba, elvigyen-é? Én meg, hát, ha már épp tényleg arra, akkor ez igazán, valóban nagyon kedves lenne tőle. Úgyh. kocsiba be, tök normális elcseverészet, Üllői- villamos megállónál ki. Ez a szitu. Na de persze közben átvillant az agyamon, hogy mi van ha éppen ő a titkos baltás gyilkos, aki felszedi a pórul járt lányokat, nagy kedvesen, aztán többet nem szállnak ki a kocsiból... És hát tény, ami tény, nem épp kis darab volt, a lovagias úriemberünk, tehát erőfölény adott. Aztán meg mind láttuk Tarantino őrült száguldós filmjét, ahol is Kurt Russel, elég keményen kicsinálja szegény kis pillangót, akinek felajánlja, hogy haza viszi. Az a halálfélelem borzasztó lehet. Remélem sosem ismerjük meg. Tehát most akkor honnan tudjuk, hogy megbízhatunk e valakiben, vagy nem. Egyértelmű, nem tudhatjuk, de próbálkozni kell. Én például kifejezetten szerencsés voltam, hogy lekéstem a buszt, mert úriember elvitt, és a villamossal hamar haza is értem. És most jut csak eszembe, hogy tegnap épp azokról a fiukról írtam, akik körében már rég nem ismert a lovagiasság. Most meg egy napra rá, épp az ellenkezőjéhez volt szerencsém. Szóval köszönöm kedves lovagias úriember, hogy kicsit helyre állítottad a szememben a férfiak renoméját, és köszönöm, hogy elvittél, sőt még egy kis kitérőt is tettél miattam. És persze azt is köszönöm, hogy nem te voltál az érzelem mentes antiszociális sorozatgyilkos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése