2008. július 23., szerda

Tekerd meg és táncolj...

Tegnap két jó dolog is történt velem. Csak az izgalom kedvéért most fordítva kezdem. Izgi, miiiiiii? Szóval este végre sütöttem. Mégpedig a Csuti féle kakaós, diós csudát készítettem el. Azért csuda, mert egyszerű, ámde annál finomabb. Amúgy nagyjából egy sima kakaós pite, de jól lehet variálni, meg kombinálni, meg bővíteni, vagy elfelezni. A tegnapi sütéssel igazán nagyon meg voltam elégedve, meg magammal is, hogy ilyen kis ügyi vagyok.

A recept:
500 g liszt
4-500 g kristály cukor
240 g vaj
2 csomag vaniliás cukor
1 csomag sütőpor
4 tojás
2 marék dió
pár kanál lekvár (a kedvenceim: eper, narancs, meggy)
60-80 g kakaópor (keserű, de nyilván ezt mondanom sem kell)
1/2 kiló kajszi barack (ami helyettesíthető bármilyen idény gyümölccsel, de akár ki is hagyható).
A hozzávalókat jól összekeverjük, és annyi tejet öntünk hozzá, amennyit felvesz. Nem kell, hogy túl folyós legyen, csak úgy normálisan. 180-200 fokon akár egy óráig is (tűpróba) sütjük. Mi azt szeretjük, ha a belseje még egy picit csuszpájzosabb, miközben a külseje már megsült. ....

A másik jó dolog, ami tegnap történt velem, hogy megvettük "felnőtt" életem első bicaját. Bicajka, aki a Gepida reptila city névre hallgat, igen formás kis szerzemény. Kicsit retro, részben világoskék, de főleg fehér virágocskás, és cuki kis kosara is van. Egyszóval éppen nekem való. Azon melegében ki is próbáltuk a járgányt, és majd másfél órát kerekeztünk M-mel, aki már nagyon profi, lévén kisszaros kora óta, dübörög lefelé a hegyekről; olyannyira, hogy néha saját anyukája sem ismert rá. De az is előfordult, hogy hazamenetel előtt, a szomszédban kezdett, hogy valamennyire emberi formába hozza magát, megkímélve ezáltal édesanyukáját egy gyors lefolyású szívrohamtól. Visszatérve a tegnap du-hoz, klassz kis kört mentünk. Az új szerzemény, külső adottságain kívül, nagy pozitívuma, hogy kényelmes az ülőkéje, így miközben e sorokat írom, meglepődve tapasztalom, hogy nem fáj a hátsóm, és nem szisszenek fel minden lecsüccsenésnél kínomban. Az pedig már csak saját, különleges edzettségem ;-)számlájára írható, hogy a combom sincs egy tiszta merev görcsben. Nah ja, heti kétszer steppelni kell, és semmi gond. Szóval tervbe vételre került, hogy bicajkával járjak majd dolgozni, valamint azon napokon, amikor nem megyek tornázni, akkor elmegyünk tekerni. Mindez pedig azt fogja eredményezni, hogy olvadni fog lefelé rólam a zsír. És persze eltűnik minden apró kis négyzet centiméternyi narancsbőr. És nyugodtabb lélekkel is ehetek majd. Mert persze ez a mai kor terméke, hogy az ember holmi lelkifurdalások nélkül már nem is ehet nyugodtan, hacsak nem salátát csipeget. De ez már egy másik történet, elbeszélésére máskor kerül sor... (ezt a fordulatot Michael Ende használta mindig a Végtelen történet című, világi jó könyvben, ami amúgy egyik kedvencem :)





Posted by Picasa

Nincsenek megjegyzések: