Itt van az ősz, itt van újra

Anno, irodalom órán nem mondhatom, hogy Petőfi lett volna a kedvenc költőm, sőt. De a verseit igen-igen a fejembe verték, és a helyzetnek megfelelő idézet mindig eszembe jut (amúgy nem csak tőle, mástól is szoktam idézgetni; magamban, leginkább). Ma éppen a fent említett, ősz köszöntő vers jutott eszembe. A mai időjárásra azonban túlzás a köszöntést említeni, hiszen határozottan csúf egy napnak örvendhettünk. Nem tudom miért, de éppen ilyenkor rám jön, hogy akkor, ím itt az ideje, hogy szoknyát húzzak.

Pár éve kezdődött a dolog. Előtte többnyire nadrágot hordtam amint beköszöntött a kb. 20 fok alatti időjárás. Ilyenkor rendre megszállt az ihlet, s miután elterveztem előző este, hogy melyik szoknyát, melyik felsővel, melyik cipőcskével fogom majd szépen magamra húzni, másnap hosszú sorokban hoztam az ellenvéleményeimet, és nagy kényelemben és farmerben útnak is indultam a napnak.  Úgy 2 évvel ezelőtt valami megváltozhatott, talán a nap- éj egyenlőség, vagy a hold tömegvonzása volt rám igen furcsa hatással, mert a legnagyobb hidegekben elkezdtem szoknyában flangálni. A szoknya mellett el kezdtem igen magas sarkú, határozottan csúszós, és többnyire igen kényelmetlen csizmákat vásárolni. Utóbbiakat kizárólag hóban, esőben, jégben és sárban viselem, hiszen laposban bárki tud menni, nem vitás. Ma tehát éreztem már, amikor reggel kikeltem a pihe-puha, frissen húzott ágyikóból, hogy ez a mai az én napom lesz. Eljött az ideje, hogy szoknyát viseljek. Kicsit úgy érzem, hasonlóképp viselkedem ilyenkor, mint az agresszív kismalac, és csak azért is megáztatom formás kis csülkeimet. Mondván én majd jól megmutatom a világnak. Mit nekem holmi eső, amúgy is szeptember közepén ez tuti kamu, hogy ilyen hűvös van, az eső pedig nem eshet egész nap, délutánra egész biztos pár fokkal melegebb is lesz már. Hát ezt nevezem én szívásnak. Estére ugyanis nem lett melegebb (sokkal hidegebb sem szerencsére), viszont ez eső is folytatta szomoronykodását, töretlenül. Még szerencse, hogy szoknyát vettem fel ma, mert mellé még igazán be sem öltöztem, pedig nem ártott volna, mert a hőmérséklet is határozottan mélynövésűnek mutatkozott. Ez igaz amúgy a lakás hőfokára is, viszont elvből nem vagyok hajlandó bekapcsolni a melegítést, meg azért sem, mert nehéz szívvel válnék meg a két ezer forintos gázszámláktól, szemben a téli harminc ezressel. 

Holnap tehát farmert veszek, sportcipőt, ami nem ázik be, és még a lábfejem sem lesz vizes, hosszú ujjú felsőt, kardigánt (vastagot) és kabátot. Télire pedig betárolok egy fülvédőt is.

Útközben pedig vígan fogom kántálni: "Itt van az ősz, itt van újra...."