Szomszédok

A pár évvel ezelőttig nagysikerrel vetített Magyarország teleregénye, a Szomszédok című remek kis ópusz sikerén felbuzdulva, most én is megemlékeznék pár szóban életünk oly fontos résztvevőiről. Egyesek, például kevésbé szociábilis embertársaim talán egy legyintéssel elintézik a kérdést, mondván miért is lennének ők, a SZOMSZÉDOK oly fontosak életünkben, hiszen legtöbbjüket nem is ismerjük. Épp ez az, gyakran igaz az állítás, miszerint: addig jó, míg nem is ismerik a szomszédjukat. Ez természetesen az antiszociális, gonosz, elmeháborodott, kíváncsian kellemetlenkedő szomszédokra igaz, ami szerencsére nem jellemző a mi szomszédainkra. A legtöbbre legalábbis. Azt tehát leszögezhetjük, és ez nem újdonság, hogy a rossz szomszédtól az Isten mentsen meg. Akkor inkább nézzen levegőnek, de ne keserítse meg az életem. A mostani, kettesszámú lakhelyünkön remek kis szomszédokra találtunk. Már írtam egyikükről, sőt a szavait is tolmácsoltam. Ő az, aki úgyis, mint DonGatto keresztanyja funkcionál, vigyázza és eteti kis kedvencünket, amikor nem vagyunk otthon. Rajta kívül, egy velünk korú, fiatal (!!!!) pár lakik még a szintünkön. Ők szintén nagyon helyesek, és természetesen macska is szabad bejárást élvez hozzájuk is. Múlt héten igazán remek kis összejövetelt tartottunk, mi "három lakások". Hivatalosan "Első emelet party" néven futott a rendezvény (remélem mindenki érti a szójáték lényegét ;), melyet keresztanyu születésenapjának apropójából rendeztünk. Kellemes kis vacsorázós, eszegetős-iszogatós összejövetel volt. A jó viszony további előnye, hogy mindig kapsz a sütiből. Így, amikor mi főzünk, sütünk valami finomat, viszünk kóstolót, és fordítva. Sőt az a nagyszerű lehetőségem is megvolt, hogy míg szombaton kedvesM egész nap paradicsomot szárított a sütőben, addig én bérbe használhattam keresztanyu sütőjét répatorta szilárdításra, amiből természetesen leadtam a vámot :) Az is abszolút támogatandó, hogy Kiskati szomszédlány belejött a tiramisu készítésbe, amit egyre magasabb szintre emel, és ezen tudományát velünk is megosztja. Igaz megjegyeztem, hogy hosszú távon lesznek kedvesek nekem egy tornabérletet is biztosítani, mert jelen helyzet hamarosan a guruló közlekedést fogja maga után vonni, ha így folytatom.
A szomszédokból azonban nem csak ez a jó fajta forma létezik. Igen furcsák is vannak. Régi helyünkön is nagyrészt kedvesek voltak, de akit én kiemelnék egy külön esetnek tekinthető. Pontosan mellettünk lakott egy idősebb házaspár a lányukkal. A házaspár kedves, figyelmes, mindig kaptam tőlük krumplis tésztát, és remek sárgaborsó receptet is. Lányuk is kedves volt, pici korom óta ismertem, nem volt vele semmi gond. Aztán egyszer csak megváltozott. Mármint a lány. Nem igazán tudjuk, mi történhetett, de lassan egészen paranoiddá vált. Mindenféle pletykák szerint elhagyta a kedvese, és nem bírta a vénlány státuszt, ez reccsenthette meg az életét. De a régen kedves, mosolygós nő iszonyatosan nyúzottá vált, úgy néz ki, mint a saját öreganyja. Mindenkitől fél, nem megy fel a lépcsőn, ha valaki szembe-, vagy mögötte jön. Nem köszön, inkább elfordul. Néha még hangoztatott holmi összeesküvés elméleteket is, de erről legjobb tudomásom szerint leszokott. Mindig is elszomorított, amikor azt láttam, hogy emberi életetek derékba törnek. Az egyik dolog, hogy valaki nem azt az életet éli, ami emberhez méltó, de a másik, a szegény szülei. Mert abban is biztos vagyok, hogy szegény szülei belerokkantak a lányuk "elvesztésébe". Borzasztó lehet a szomszédaik előtt magyarázkodni, vagy egyáltalán csak a szemükbe nézni, hiszen ők is látják, hogy mi lett a gyermekükből. Ez majdnem olyan szörnyű, mint amikor valaki elveszíti a gyerekét. A Sírhant művek című, amúgy határozottan morbid sorozatban mondták egyszer, hogy mindenre van szavunk, de arra, amikor egy szülő elveszíti a gyermekét, arra nincs kifejezés, mert annál borzasztóbb, mint eltemetni azt, aki belőled született, keveset ismerünk.