2008. július 23., szerda

Jablonczay Lenke

Korábban sosem volt Lenke nevű ismerősöm. Mindez pedig onnan jött, hogy ma épp Lenke napja van. :) Személyesen még most sincs, de Szabó Magda édesanyja, ha csak irodalmi élményekből, de egészen közel került a szívemhez. Először a Für Elise című könyvből vált szimpatikussá ez a név, de az "igazi" ismeretség a Régimódi történetből származik. Így most egy pár mondat következik erről a könyvről, pár héttel az élmény után. És egy nappal azután, hogy láttam az 5. részt a megfilemsített mű sorozatra bontott változatából. Kis kitérő, de a könyv olvasása után nehéz megnézni a filmet. Nem vagyok róla teljesen meggyőződve, h. képes visszaadni, az olvasott formát, sőt... De az egészen biztos, hogy Egri Kati Rickl Máriaként fergeteges, és a Gizellát alakító Bíró Krisztina is igen parádés.
Bár a Régimódi Történetet kellett volna előbb elolvasnom, ami a sorrendiséget illeti, de a Für Elise egyértelműen megalapozta érdeklődésemet, és magas elvárásaimat. Eleinte megmondom őszintén kicsit elbizonytalanodtam, nem tűnt túl érdekesnek a történet, ami ugyebár Szabó Magda édesanyjáról Jablonczai Lenkéről szól. A könyv elején leírások olvashatóak a szereplők lakhelyéről, elég részletesen, és én ezt már Jókainál sem kedveltem. Ezután Jablonczay Kálmán szerelmes verseiből kapunk egy csokrot. Ezt követi az igazi történet, ahol már éreztem, hogy magába szippant az események sodrása. Hihetetlen, hogy mennyire érdekfeszítően írja le SZ. M. emberek sorsát, pedig lehetne ez akár egy száraz életrajzi történet is. De nem! Az élet folyása, a vidék és a kor hű bemutatása magával ragadó. Néhol megmosolyogtató, de egyben megdöbbentő is, az 50-100 évvel ezelőtti gondolkodás mód. Például amikor Rickl Mária megmutatja unokájának Kislenkének ahogy két kutya párosodik. "Te is így akarod végezni? A kanok csak ezt akarják..." Mindez,megalapozza Kislenke szexuális életének, illetve inkább sajnálatos frigiditásának alapjait. Egy olyan lányét, aki gyönyörűen zongorázik, suhan miközben táncol, és kiemelkedő irodalmi érzékkel rendelkezik. (Sz.M. sokszor említi, hogy mese történeteiben igazában édesanyja álmait, fentázia termékeit írja le.) A lány gyönöryű, tehetséges, a fiuk élnek-halnak érte, de ő nem tudja élvezni igazán őszintén az életet. Megnyomorítja a neveltetés, a kor szelleme. Kiskorában a családja által gyűlölt anyja - Gacsári Emma - miatt gyötrik, késöbb pedig gúzsba köti az élet. Érdekes megoldás a könyvben, hogy Szabó Magda, sok szereplőnek, mint egy színdarabban más nevet ad, majd hol így, hol úgy említi őket. Közűlük is egyik legemlékezetesebb Melinda - Gizella "alakítása". Melinda, akinek nevéről a Bánk Bán jut eszembe, vénlány, Rickl Mária legidősebb lánya. Imádja öccsét, Jablonczay Kálmánt,Kislenke édesapját és azt hiszem mélyről jövő féltékenységet táplál Kislenkével szemben. Csöndben szolgál anyja mellett a Kismester utcai (?) házban. Kibontakozni sem miatta, sem előnytelen külseje miatt nem képes. Ő pesztrálja Kislenkét is, akivel elhiteti, ha rosszul viselkedik a "Sánta" elviszi. És Kislenke a szorongásig fél a Sántától, reszket a gondolatától. Visszatérve Melindához, ő lesz az, aki végül szenvedélyes szerelmbe esik Majthényi Bélával, aki akkor már Lenke férje, és gyermekük Béluska apja. A szerelem boldoggá teszi a tüdőbajos Majthényi hátralévő pár évét, és Melinda-Gizellát is. Jablonczay Lenke újra férjhez megy Szabó Elekhez, egy rendkívül ügyes, okos, irodalmilag is képzett főhivatalnokhoz, akitől aztán megszületett a híres írónő Szabó Magda. A könyv befejezése éppen az a nap, amikor Sz. M. megszületik.
Ami nagyon tetszett, habár ez túl mutat a könyvön, a nevek. A múlt században eszméletlenül izgalmas, ízes neveket viseltek az emberek. Ezeket jó leírni, jó kiejteni, izgalmasak és érdekesek. Az én dédszüleim között volt Elefánt Róza, Hacker Szidónia, Bachrach Ilka és Wertlinger. Valahogy manapság kevés ilyen különleges névvel találkozom.
Miközben a könyvet olvastam, Csuti - apai nagyanyám - történetei jutottak az eszembe, aki minden látogatás alkalmával mesél nekem Zalalövői gyermekkoráról, a csínytevésekről, falusi főzésekről, templombajárásról, allatokról, növényekről. Gacsári Emma révén bepillantást kapunk a kor Pesti forgatagáról, a nagyvilági nők életéről. Ez másik nagymamám Klári (mindig útálta, ha így hívjuk, dehát mi "... ezt szoktuk meg") történeteiből ismerős. Ő igaz NŐ volt. A nagybetüs. Bálokba járt, bálkirálynő volt, bomlottak érte a férfiak. A nagyszüleim különleges emberek. Az első szál, ami szorosra vonta elfogultságomat Szabó Magda fellé, a hasonlóság közte és Klári megjelenése között, már ami az időskori képeket illeti. A fiatlabbkoriak, inkább a Csutira emlékeztetnek. Végül pedig, ami nagyon megmaradt bennem, Szabó Magda épp egy nappal azután halt meg, hogy elkezdtem olvasni a Für Eliset. Érdekesek az egybeesések. Különlegesek. Mint az élet.

2 megjegyzés:

ninaivanovna írta...

Szia,

még régebben belinkletem ide ezt a bejegyzésedet, most viszont azt szeretném kérdezni tőled, nem lenne-e kedved a regényről írni a Hölgyeké az elsőbbség blogba, vagy esetleg nem vehetnénk-e át ezt a szöveget egy az egyben, mert szerintem nagyon jól sikerült kis írás.
Üdv, Anni

Névtelen írta...

Tényleg nagyon jó lett. :) De két hibát találtam benne. Nem túl jelnetsőek, de ha már észrevettem, leírom.
Egyrészt a Jablonczay Lenkét egyszer y helyett i-vel írtad, másrészt Rickl Mária nem kutyákat, hanem macskákat mutatott meg Kislenkének.