2008. szeptember 22., hétfő

Móricka, a hal

Móricka a hal kb. 2 hete költözött be Csuti nagyanyámhoz. Elnézést a nagyanyáért, de inkább, mint nagymama, ő annál keményebb. Korábban Csuti sokat mesélt, és képeket is mutatott, a fiatal és gyermekkoráról. Elmesélte, hogy mennyi minden izgalmas kaland történt vele akkoriban, de ezeket majd egy elképzelt, de még meg nem valósított novellában tervezem elmesélni, Klári (korábban már méltatott másik nagyanya) életképeinek megjelenítésével együtt. Csuti tehát elmesélte, hogy kutyája mindig volt, legalábbis gyermekkorában. Csak csöndben teszem hozzá, hogy a macskákat nem igen kedveli, amivel  nem is lenne semmi gond, ha történetesen én nem egy gyönyörű, okos, hihetetlen átéléssel nyávogó, és ezért jelenleg a lakásból kidobva a hideg házat bejáró macskának a büszke kiszolgálója lennék KedvesMel együtt. Lényeg a lényeg, Csuti már jó ideje egyedül lakik. Kis leánykája, vagy fiacskája, akik annyira azért már nem kicsik, főleg ha abból indulunk ki, hogy én is inkább a harmadik X-hez közelítek, és ugyebár, az ő kicsi fia, az én drága apukám (tudjátok a jiddishe papi), így Csuti kicsiny gyermekei is már igencsak felülről verik az ötvenet, majd mindennap meglátogatják. Ettől függetlenül megvan a maga élete, rendje, sétája a boltba, vagy a parkba, időtől függően. Ő erre remekül berendezkedett, semmi problémája a dologgal. Na de nekem, nekem igazán nehéz megértenem, hogy valaki hogy szerethet egyedül lakni. Biztos más a szociabilitási szintem, de ezt igen nehéz elfogadnom, még ha mégoly magas empátiás szinttel is rendelkezem. Egy ideje, úgy 1-2 éve, rendre kifejtettem neki, hogy szerintem szüksége van egy állatra. Belvárosi, egyszobás lakásba persze nem illik holmi szőrős fajta, mi lenne hát a véleménye egy halról. Na hát arról (sem) szó se lehet, mondta ő. Így inkább valami festett / rajzolt / szalvéta technikázott /  gyurmázott, stb. formán gondoltam, akkor a kecske, vagyis én és a káposzta, vagyis Csuti, is jól lakik. Két hete azonban szülinapot ültünk, most érte el fent nevezett nagyanyám a ... életévét. Eme nevesen nemes eseményre úgy gondoltam itt az ideje, hogy mégiscsak beszerezzek egy halat, ki csak nem dobja meg engem utána, és talán még a wc-ben sem fogja lehúzni. Így egy igen szemrevaló beta típusra hallgató harcos hal be is költözött a kis lakásba. Fogadtatása nem volt épp zökkenőmentes. Nevezett nagyszülőm igen kimérten és hidegen fogadta az új jövevényt. Ennek ellenére befogadta, etette, sőt még azért  is felhívott, hogy büdös a hal vize és most mégis mit kéne tenni... Az etetés mellett még arra is volt gondja, hogy tükröt tartson a halnak, aki ettől elkezd puffogni és morgolódni, felfújja magát, és sokkal szebb lesz. Azért ironikus játéka ez az evolúciónak, hogy míg mi emberek megpusztulunk az idegeskedéstől, ez a hal csak szebb lesz tőle. Itt sütném el egyik kedvenc viccemet:

            - Honnan lehet felismerni a mérges gombát?

            - Földhöz vágja a kalapját.

Tudom régi, de nekem bejön.  Hal tehát él. Aztán beszéltem anyukával (a szülőmmel), aki ráébresztett néhány dologra. Főképp arra, hogy csak mert én nem tudom elképzelni, hogy egyedül lakni jó is lehet, de legalábbis van aki ezt így szereti, még létezik a jelenség. Másrészt arra, hogy annak ellenére, hogy Csuti ellátja a halat, és természetesen sosem fogja a lefolyóba dobni halucit, még nem szereti, és nem örül neki. Így felhívtam drága nagyanyámat és elmondtam neki, sajnálom, hogy ráerőltettem a kis vízben úszót, és visszavonom sértődöttségi álláspontomat arra az esetre, ha mégis le akarná passzolni valamelyik családtagnak. Erre épp kapóra is jött az én drága apukám, akinek határozottan bejön a kis jószág. Csuti pedig elutazott a héten Sopronba, így haluci-haluci-haluci, aki a keresztségben a Móric nevet kapta, aki az én dédnagypapám volt, ha minden igaz, apuci gondoskodását élvezi. Biztos vagyok benne, hogy Móricka mostantól még szebben fog kéken virulni, azért kéken, mert kék az alapszíne, mert szerető környezetbe került. Szerető környezetben pedig nem csak a virágok nyílnak szebben és a halacskák élnek boldogabban, de az ember egyedek is kiteljesedhetnek, és testi-lelki védelmet élvezhetnek. Mondhatnám, testi-lelki immunrendszerük ilyenkor csúcsra járhat.

Egy szónak is száz a vége, ma Móric nap van, ezúton is szeretnék boldog névnapot kívánni Móricnak, a halnak.

 

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kisérlet képpen, kipróbáltam a tükrös kisérletet a hallal, mit ne mondjak, igazán humoros. Akinek ugyanilyen hala van, annak ajánlom hogy próbálja ki, biztos vok benne hogy jók fog szórakozni:)